Szublimációs nyomtatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szublimációs nyomtatás és hőszublimációs transzfernyomtatás egy 1957 óta használt technológia a nyomtatásban, amely a festéket szublimációs eljárással viszi fel a nyomtatandó felületre. A technológiát főleg jó minőségű fényképészeti nyomtatásra használják. Ugyanakkor 100% pamut, bőr, illetve kezeletlen (speciális szublimációs lakkal való bevont) üveg-, fém-, fa- és kerámia alapanyagokra nem lehet szublimációs tintával nyomtatni.[1]

Technológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lényege a speciális szublimációs, azaz hőérzékeny festékek használatán alapszik, melyek kémiai tulajdonságuk szerint megfelelő hő (kb. 150 °C felett) és nyomás hatására az alapanyag strukturális részévé válik a festék gőzének beszivárgásával és megtapadásával, tökéletesen kitapinthatatlanná és ellenállóvá téve azt, szemben más transzfer eljárásokkal, melyek csak a felületre viszik fel a festéket. A szublimációs nyomtatás elengedhetetlen kelléke a festék hordozója, azaz a szublimációs papír, mely a direkt felvitelű és hőprés használatát igénylő hőszublimációs nyomtatásnál nem kell.

A szublimációs nyomtatással dekorált szilárd tárgyak nyomtatott felülete ugyanolyan fényes és sima marad mint a nem nyomtatott részén, vagy textilek esetében a műszálas anyagok nyomott felülete ugyanolyan lágy esésű és fényű marad mint a nem nyomtatott részeken.

A szublimációs nyomtatás és hőszublimációs transzfernyomtatás előnyei:

  • a képalkotás folyamatos és nem hámlik a nyomtatott kép
  • a festék nem halmozódik fel a nyomtatott alapanyagon
  • a színek rendkívüli élénkek, élethűek
  • valódi folyamatos színárnyalatokat lehet elérni digitális utómunka vagy speciális technikák (pl. félig szitanyomás) használata nélkül, melyek megegyeznek a fényképezett színárnyalatokkal
  • a nyomtatási felület teljes felületet lefed, nem maradnak meg margók a széleken
  • mivel a szublimációs festék nem csak az alapanyag felületén, hanem annak pórusaiban is megtalálható, jobban ellenáll a tisztításnak és a mosásnak

Hátrányai:

  • a nyomtatott kép napsütés hatására elég hamar elhalványulhat
  • lassú a nyomtatási sebesség
  • a nyomtatott felület minden gyűrődése ún. „üres” foltot hagy
  • csak a megfelelő „szublimációs alapanyagokra” használható.
  • az eljárás csak fehér vagy világos felületen használható, mert csak a festék transzferálódik

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban a szublimációs/hőszublimációs nyomtatás ipari- vagy kereskedelmi nyomdai felhasználásra korlátozódott. A szublimációs fényképnyomtatást pedig az orvosi képalkotás, grafika próbanyomat, a biztonsági és médiasugárzó rendszerekhez kapcsolódó alkalmazásoknál használták.

Az első otthoni nyomtatásra alkalmas szublimációs nyomtatókat az Alps Electric készítette el, melyek az 500 USD és 1000 USD árkategóriában mozogtak, ezzel a szublimációs technológia elérhető lett a szélesebb közönség számára. Jelenleg már olyan cégek is kínálnak akár 100 dollárért is szublimációs nyomtatót, mint a Canon, Sony, Sagem, HiTi Digital Inc., DNP Fotolusio, Mitsubishi Electric és a Kodak. Ezért az árért már képeslap-méretű képet nyomtató mobil fotónyomtatót lehet venni.

Fényes papírok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fényes, illetve fotópapírra nyomtatott képek szublimációs eljárással a jobb minőségnek és ellenállóságnak köszönhetően több helyen is kiszorította a hagyományos nyomtatásokat, mint például az igazolványképek nyomtatásánál (akár direkt a plasztikkártyára is). A HiTi Digital Inc. és a Sony márkájú fotófülkék és a digitális képek nyomtatására alkalmas automaták egy ideje ilyen, szublimációs nyomtatókkal vannak felszerelve.

Az asztali szublimációs nyomtatók rendezvények, események fotósainak lett a kedvence, mivel a nyomtatók azonnali, jó minőségű előhívó képessége lehetővé teszi a fotósoknak, hogy helyben értékesítse az adott eseményen/rendezvényen készített fényképeit, és ehhez a minimális hardvert kell magával hordoznia.

Textilek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A textil alapanyagoknál (poliészter vagy egyéb szintetikus anyag) kifejezetten hőszublimációs transzfernyomtatást alkalmaznak, amely alapanyagokat a technológia széles körű elterjedése előtt elektrosztatikus nyomtatási technológiával nyomtattak. Ezzel a technológiával ma már polókat, molinókat, asztalterítőket, sportruházatot és zászlókat nyomnak.

Egyéb hordozók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyomtatható tárgyak változatos alapanyagúak (fém, fa, porcelán vagy üveg) és formájúak lehetnek, de előfeltétele a rájuk felvihető szublimációs nyomásnak a speciális lakk bevonattal ellátás, előkezelés. Ajándéktárgyak nyomtatásánál (pl. saját fénykép felvitele bögrére, pohárra vagy polóra) kedvelt procedúra, figyelembe véve pár perces – felület nagyságától függő – elkészítési idejét, illetve a nyomat tartósságát.

Technikai részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyomtatási sebessége a úgy a szublimációs, mint a hőszublimációs nyomtatóknak korlátozott, mivel maga a folyamat a nyomtatófej termikus változásaihoz kötött, amelynek hője a festék felviteléhez szükséges. A folyamatban a fej melegítése (a sötétebb színek nyomtatásához) a könnyebbik rész, mivel azt elektromos árammal könnyedén meg lehet tenni, de a hűtési folyamat (a világosabb színek nyomtatásához) több időt vesz fel, még ha a nyomtatófej ventilátorral vagy direkt rácsatlakoztatott hűtőegységgel is rendelkezik. Ezt a problémát az újabb nyomtatóknál úgy küszöbölték ki, hogy több nyomtatófejet építettek beléjük (a leggyakoribb a nyolc nyomtatófejes – dupla CMYK vagy CMYO színtér – lépcsőzetes elrendezésben), így amíg az egyik fej lehűl, addig a másik a folytatja nyomtatást. A nyomtatási idő a különböző típusú szublimációs/hőszublimációs nyomtatóknál változó, egy tipikus olcsó otthoni használatra való hőszublimációs nyomtató egy 6"x4"-es méretű fényképet 45-90 másodperc alatt nyomtat ki. A nagy teljesítményű, professzionális nyomtatók sokkal gyorsabban nyomtatnak, például a Shinko CHC-S-2145 hőszublimációs nyomtató ugyanazt a 6"x4"-es méretű fényképet mindössze 6.8 másodperc alatt nyomtatja ki. A professzionális nyomtatók többsége 16–63 nm/óra, a kétmenetes üzemmódban pedig általában 30 nm/óra sebességgel nyomtat.[2]

Akár otthoni, akár professzionális nyomtatót használunk, bármely felületre nyomtatott kép teljesen száraz, amikor kiadja a nyomtató.

Az eljárásban kétféle tintatípust használnak. Az egyik – és egyúttal a népszerűbb – a víz alapú szublimációs tinta, amely használható asztali és nagy formátumú lapokat kezelő nyomtatóknál is. A másik, az oldószeres szublimációs tinta, melyet XAAR, Spectra és Konica nyomtatófejes széles formátumú nyomtatóknál használnak.

A digitális nyomtatás gyors fejlődésének köszönhetően, a szublimációs tinták egyre népszerűbbek a különböző szövetekre nyomott digitális tintasugaras nyomtatásban, de továbbra is probléma, hogy a nyomtatott felületek az erős fényt nem, vagy korlátozottan viselik el, és alig pár hónap után már a nyomatok fakulhatnak.[3]

A professzionális festékszublimációs nyomtatók kiváló nyomtatási minőséget, biztosítanak, pontosabban 720x1440 dpi,[4] illetve 1440x1440 dpi[5] felbontású nyomatot lehet velük készíteni.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. SignDepot: Szublimációs nyomtatás. (Hozzáférés: 2013. június 19.)
  2. Epson SureColor F6000 szublimációs nyomtató. (Hozzáférés: 2013. június 19.)
  3. Ipari, nyomdaipari felhasználású nyomtatók, 2011. december 13. (Hozzáférés: 2013. június 19.)
  4. Festékszublimációs transzfernyomtatás és az Epson SureColor találkozása. (Hozzáférés: 2013. június 19.)
  5. sublimation-tech.hu, Mimaki JV33. (Hozzáférés: 2013. június 19.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]