Szu–47 Berkut

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szu–47 Berkut
S-37 3 - cropped.jpg
A prototípus felszállása a MAKSZ 2001-en

NATO-kód Firkin
Funkció

vadászgép

(technológiai demonstrátor)
Tervező OKB Szuhoj
Gyártási darabszám 2 db (prototípusok)

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1997. szeptember 25.
Méretek
Hossz 22,6 m m
Fesztáv 16,7 m m
Magasság 6,3 m m
Szárnyfelület 61,87 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 16 375 kg kg
Max. felszállótömeg 35 000 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Ljuka AL–37FU (tervezett)
2 db Szolovjov D–30F6 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű tolóerővektor-eltérítő digitális vezérléssel
Tolóerő 2×83,4 kN
2×142,2 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Max. sebesség Mach 2,34; 1,31 (földközelben)
Hatótávolság 3300 km
Legnagyobb repülési magasság 18 000 m
Emelkedőképesség 233 m/s
Szárny felületi terhelése 360 kg/m²
Avionika
Katapultülés K–36D

A Szu–47 Berkut (Беркут, jelentése szirti sas), vagy korábbi fejlesztési nevén SZ–32, majd SZ–37 a OKB Szuhoj-nak Oroszországban, az 1990-es években kifejlesztett repülőgépe, technológiai demonstrátora. Fejlesztésének célja, hogy a tervezési stádiumban álló PAK FA 5. generációs vadászgép egyes megoldásait kipróbálják. Első nyilvános szereplése az 1997-es Párizs-Le Bourget-i légiszalonon volt.

A Szovjetunióban már végeztek előre nyilazott szárnyú repülőgéppel kísérleteket, Pavel Vlagyimirovics Cibin tervezőirodája foglalkozott az LL–3 (ЛЛ–3, летающая лаборатория, azaz „repülő laboratórium”) típusjelű vitorlázó repülőgéppel az 1940-es évek második felében. A NASA is folytatott kísérletet az előre nyilazott szárnyelrendezéssel (X–29), azonban kutatási eredményeik szerint a mellső szárnybekötéseknél fellépő nyíró-csavaró igénybevételekre nem lehet gazdaságos megoldást megtervezni (a második világháború előtt a lengyelek folytattak ilyen kísérleteket, a háború végén pedig a Junkers Ju 287 bombázója lett a későbbi kutatások alapja).

A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik, triciklifutóművel van felszerelve. Szerkezeti anyagai nagymértékben szénszálas kompozitból állnak, vezérlőrendszere digitális (fly-by-wire). Maga a fejlesztési munka 1984-ben indult a Szovjetunióban az X–29 mintájára, azonban a SZU összeomlását követően megtorpant. A kutatás-fejlesztés racionalizálását követően a konkurens MiG 1.44-el közösen az 5. generációs PAK FA kutatási alapjait képezik.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–47 Berkut témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]