Szu–47 Berkut

Szu–47 Berkut

A prototípus felszállása a MAKSZ 2001-en

NATO-kód	Firkin
Funkció	kísérleti repülőgép (technoilógiai demonstrátor)
Tervező	OKB Szuhoj
Gyártási darabszám	1 db

Személyzet	1 fő
Első felszállás	1997. szeptember 25.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Hossz	22,6 m m
Fesztáv	16,7 m m
Magasság	6,3 m m
Szárnyfelület	61,87 m² m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	16 375 kg kg
Max. felszállótömeg	35 000 kg kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Ljuka AL–37FU (tervezett) 2 db Szolovjov D–30F6 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű tolóerővektor-eltérítő digitális vezérléssel
Tolóerő	2×83,4 kN 2×142,2 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Max. sebesség	Mach 2,34; 1,31 (földközelben)
Hatótávolság	3300 km
Legnagyobb repülési magasság	18 000 m
Emelkedőképesség	233 m/s
Szárny felületi terhelése	360 kg/m²
Avionika
Katapultülés	K–36D

A Szu–47 Berkut (Беркут, jelentése „szirti sas”), vagy korábbi fejlesztési nevén SZ–32, majd SZ–37 a OKB Szuhoj-nak Oroszországban, az 1990-es években kifejlesztett kísérleti repülőgépe, technológiai demonstrátora. Fejlesztésének célja, hogy a tervezési stádiumban álló PAK FA 5. generációs orosz vadászrepülőgéphez műszaki adatokat szolgáltasson. Jelenleg egy példány repülőképes, egy másikra pedig építési opciót adtak ki. Első nyilvános szereplése az 1997-es Párizs-Le Bourget-i légiszalonon volt.

A Szovjetunióban már végeztek előre nyilazott szárnyú repülőgéppel kísérleteket, Pavel Vlagyimirovics Cibin tervezőirodája foglalkozott az LL–3 (ЛЛ–3, летающая лаборатория, azaz „repülő laboratórium”) típusjelű vitorlázó repülőgéppel az 1940-es évek második felében. A NASA is folytatott kísérletet az előre nyilazott szárnyelrendezéssel (X–29), azonban kutatási ereményeik szerint a mellső szárnybekötéseknél fellépő nyíró-csavaróigénybevételekre nem lehet gazdaságos megoldást megtervezni (a második világháború előtt a lengyelek folytattak ilyen kísérleteket, a háború végén pedig a Junkers Ju 287 bombázója lett a későbbi kutatások alapja).

A gép felsőszárnyas, kéthajtóműves, kacsaelrendezésű és hátsó, kombinált magassági kormányokkal rendelkezik, triciklifutóművel van felszerelve. Szerkezeti anyagai nagymértékben szénszálas kompozitból állnak, vezérlőrendszere digitális (fly by wire). Maga a fejlesztési munka 1984-ben indult a Szovjetunióban az X–29 mintájára, azonban a SZU összeomlását követően megtorpant. A kutatás-fejlesztés racionalizálását követően a konkurens MiG 1.44-el közösen az 5. generációs PAK FA kutatási alapjait képezik.

Galéria [szerkesztés]

A Szu–47 Berkut felülnézete. Jól látható az előrenyilazott szárny és a kacsaelrendezésű magassági kormány
A prototípus felszállásra készül. Jól megfigyelhető a szárnymechanizáció
A MAKSZ 2001-en bemutatót repülő prototípus