Szu–26

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szu–26
Red bull matadors takeoff arp.jpg
Szu–26M repülőgépek

Funkció műrepülőgép
Gyártó Szuhoj
Tervező Vjacseszlav Kondratyjev (főkonstruktőr)
Sorozatgyártás 1984–1986
Gyártási darabszám 70

Első felszállás 1984. június 30.

A Szu–26 egy együléses műrepülőgép, amelyet a Szovjetunióban, a Szuhoj-tervezőirodában fejlesztettek ki.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szu–26 a Szuhoj-tervezőiroda első polgári célú repülőgépe. Tervezése 1983-ban kezdődött a DOSZAAF megbízásából, a Jak–50 leváltására. Az SZ42 gyári típusjelzésű gép tervezésben a tervezőiroda fiatal munkatársai vettek részt Vjacseszlav Kondratyjev vezetésével, de bekapcsolódtak a munkába a Moszkvai Repülési Főiskola (MAI) hallgatói is. Az első prototípus 1984. június 30-án hajtotta végre az első felszállását Zsukovszkijban, a Gromov Repülőkísérleti Intézet repülőteréről Jevgenyij Frolov berepülőpilótával. A repülőgép berepülési programja során a szovjet műrepülő-válogatott tagjai is lehetőséget kaptak a repülőgép kipróbálására. Bemutatkozására 1984 augusztusában, a szocialista országok Magyarországon megtartott műrepülő-bajnokságán került sor, amelyen a szovjet válogatott tagja, a litván Jurgis Kairys az egyik prototípussal vett részt. Kairys ugyan csak a 24. helyen végzett, de a versenyen szerzett tapasztalatok jelentősen hozzájárultak a gép továbbfejlesztéséhez. A legfontosabb teendő a repülőgép tömegének a csökkentése volt. A továbbfejlesztett változat a Szu–26M típusjelzést kapta. A tömeg csökkentése mellett módosítottak a szárny és a vezérsíkok kialakításán Az 1986-os nagy-britanniai 13. műrepülő világbajnokságon a Szovjetunió válogatottja már a Szu–26M repülőgépekkel vett részt, és összetettben első helyezést ért el.

A profi műrepülők körében népszerű repülőgépnek számít, a műrepülő világversenyek résztvevőinek jelentős része ezt a típust, vagy modernebb változatait használja. Oroszország repülőklubjaiban kb. 30 db üzemel, más országokban legalább további 20 db-ot használnak.

Szerkezeti kialakítása és műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Együléses, teljesen fémépítésű műrepülőgép. Középszárnyas elrendezésű. Egyszerű és masszív szerkezeti kialakítással rendelkezik, amely a statikus terhelési próbák során 22,5 g-nek megfelelő terhelést is elviselt. Szárnyprofilja szimmetrikus, amely a negatív műrepülő elemek kivitelezésénél előnyösebb. Nagyméretű kabintetővel rendelkezik, amely körkörösen jó kilátást biztosít. Aerodinamikai kialakítása repülés közben 18 g túlterhelést tesz lehetővé, de az emberi szervezet terhelhetőségének korlátai miatt a terhelhetőséget +12/–10 g-ben korlátozták. A pilótaülés üvegszálerősítésű műanyagból készült és a gép törzsénél 45%-kal nagyobb g-terhelést is elvisel. A meghajtásról egy kilenchengeres Vegyenyejev M–14R csillagmotor gondoskodik, amely egy háromtollú Hoffman-légcsavart forgat. Futóműve hagyományos, hárompontos. A főfutó rugózó szárai titánötvözetből készültek, a kerek hidraulikus működtetésű tárcsafékkel rendelkeznek. A továbbfejlesztett Szu–26M2 változatba már beszerelték a Szu–29-hez kifejlesztett SZKSZ–94 katapultülés továbbfejlesztett változatát, az SZKSZ–94M mentőrendszert. A korábbi gépek PNL–60 ejtőernyővel rendelkeznek. Pilótafülkéjének kialakítása jó kilátást biztosít a pilóta számára. A pilótafülke számára a törzs oldalán és alján is alakítottak ki ablakokat. Nagyon jó manőverező képességgel rendelkezik. Kiemelkedően nagy – 6 rad/s – hossztengelye körüli forgási sebességre képes.

Típusváltozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szu–26M – A Szu–26 modernizált, javított változata
  • Szu–26MH – a Szu–26M export-változata
  • Szu–26M3 – 2003-ban megjelent változat, erősebb, M9F típusú csillagmotorral felszerelve

Műszaki adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méret- és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 6,85 m
  • Fesztáv: 7,80 m
  • Magasság: 2,78 m
  • Szárnyfelület: 11,80 ²m
  • Üres tömeg: 705 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 1000 kg
  • Üzemanyagtartály: 63 l

Motor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Motorok száma: 1 db
  • Típusa: Vegyenyejev M–14P csillagmotor
  • Teljesítmény: 265 kW (360 Le)

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Megengedett legnagyobb sebesség: 450 km/h
  • Maximális sebesség[1]: 310 km/h
  • Utazósebesség: 260 km/h
  • Felszállási úthossz: 160 m
  • Átrepülési hatótávolság: 800 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 4000 m
  • Emelkedőképesség: 18 m/s
  • Teherbírás: +12 és -10 g között

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Vízszintes repülésnél.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szu–26 témájú médiaállományokat.