Sztojka László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sztojka László
Élete
Született 1909. november 13.
Dés
Elhunyt 1986. március 14. (76 évesen)
Kolozsvár
Pályafutása
Jellemző műfajok vers

Sztojka László (Dés, 1909. november 13.Kolozsvár, 1986. március 14.) erdélyi magyar költő, újságíró.

Életútja, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskoláit Désen kezdte és Kolozsváron, a Református Kollégiumban végezte (1928). 1929-től újságíró volt, többek között a szociáldemokrata Munkás, az Ellenzék (Ellenzék, Brassói Lapok, Erdélyi Szemle, Keleti Újság, Bácsmegyei Napló, Népújság, Nagyváradi Napló, Független Újság munkatársa. A dési Szamosmente főmunkatársa (1931–35); felelős szerkesztőként jegyezte a Szamos­völgyi Naplót (1934–38), a Figyelőt (1936–39) és a Szamos-vidéket (1942–1944. március).

A verselgető diákot Kosztolányi Dezső és Benamy Sándor biztatta. A kolozsvári Új Kelet 1934-ben írta: a szerző „…a fiatal magyar generáció egyik jeles lírikusa, akiben napjaink pesszimizmusa egybefonódik egy jobb jövő bizakodásával”. Két versét Mai fiatal magyar költők c. összeállításában a Korunk is közölte (1938/6, 1939/11), ekkoriban rendezte sajtó alá Barta Sándor Új Júdea c. regényét (Kolozsvár, 1938).

1944-ig összesen 12 kötete jelent meg, ebből kettő színpadi mű, egy novelláskötet.

1945-ben a Kolozsvárt indult Világosság munkatársa lett, amely legelső számában közölte Adjátok vissza már a fényt c. versét. Később kistisztviselő volt; az Igazság, Utunk, Ifjúmunkás, Előre, a budapesti Élet és Irodalom, Művészet közölte írásait, Ady Endre zilahi éveire és csucsai tartózkodásaira vonatkozó ismeretlen adalékait (Igazság, 1956. augusztus 2., Élet és Irodalom 1959/2, Utunk, 1959/9).

Kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Írások könyve (versek, prózai írások, Kolozsvár, 1930);
  • Sikolt a lélek (versek, Szamosújvár 1934);
  • Tárogató (versek, Szamosújvár, 1935);
  • Ember (új versek, Szamosújvár, 1936);
  • Férfiének (Dés, 1938);
  • Béke (versek, Dés, 1939);
  • Nem lesz nyár – Villon s a várúr leánya. Két lírai kép (Dés, 1940);
  • Segíts, föld! (versek, Dés, 1941);
  • Hajnali csoda (novellák, Dés, 1942);
  • Őr (versek, Dés, 1943);
  • Üzenet (új versek, Kolozsvár, 1944);
  • Pergő idő (válogatott versek, 1934–67. Bukarest, 1968);
  • A moldvai deák naplója (regény, Bukarest, 1968);
  • Világ szelében (versek, Bukarest, 1986).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jancsó Béla: Sztojka László: Írások könyve. Erdélyi Fiatalok 1931/5–6.
  • Szabó Imre: Sikolt a lélek. Új Kelet 1932.
  • Kovács Katona Jenő: „Férfiének” – kívülállásról. Korunk 1938/11.
  • W. Gy. [Walter Gyula]: Hajnali csoda. Erdélyi Helikon 1942/5;
  • Walter Gyula: Sztojka László: Őr. Erdélyi Helikon 1943/6.
  • Flórián Tibor: Sztojka László színműve Szamosújváron. Keleti Újság, 1942. december 11.
  • Baróti Pál: Moldvai deák naplója. Utunk 1969/13.
  • Marosi Péter: Pergő idő. Utunk 1969/5.
  • Szőcs István: Már kalandért sem kell a szomszédba menni. Igaz Szó 1969/5. – *Kicsi Antal: Sztojka László. Brassói Lapok, 1973. május 26.
  • Marton Lili: Jön mind a régi redakció. A Hét, 1982/36.
  • Huber András: Emlékek peregnek. A Hét, 1984/38;
  • Huber András: A vers is lehet építés. A Hét 1986/27;
  • Huber András: Sztojka László. In: Akikhez a múzsák bekopogtak. Szamosvölgyi írástudók. Kolozsvár, 2004. 183–185. Kiegészítésül válogatás verseiből.
  • Bodrogi Enikő: Világ szelében. Utunk, 1986/46.
  • Lászlóffy Aladár: Sztojka László. (Nekrológ). Utunk, 1986/13.