Sztanozolol
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
Sztanozolol
|
|
| IUPAC név | |
| 7β-Hidroxi-17-metil- 5α-androsztano[3,2-c]pirazol |
|
| Azonosítók | |
| CAS-szám | 10418-03-8 |
| ATC-kód | A14AA02 |
| PubChem | 25249 |
| Kémiai adatok | |
| Képlet | C21H32N2O |
| Moláris tömeg | 328,49 g/mol |
| Farmakokinetikai adatok | |
| Metabolizmus | máj |
| Felezési idő | 1 nap |
| Kiválasztás | vese: 84% |
| Terápiás előírások | |
| Terhességi kategória | (AU) (US) X |
| Jogi státusz |
Receptköteles |
| Alkalmazás | orális, intramuszkuláris |
A sztanozolol egy DHT (dihidro-tesztoszteron) származék, mégis erősebb anabolikus, csekélyebb mértékben androgén tulajdonságokkal. Sztanozolol tartalmú készítmények léteznek tablettás, illetve injektálható formában is. Tablettás formája 17-alfa-alkilált, ezért szedése a májra nézve toxikus hatású. Ösztrogénkonverzióra gyakorlatilag egyáltalán nem hajlamos, ezen tulajdonsága miatt rendkívül népszerű olyan sportágakat űzők körében, ahol a jelentősebb testsúlytöbblet (vízvisszatartás, zsírraktározás) hátrányt jelent, mivel a sztanozolol szedésével minőségibb, „tisztább” izomtömegnövekedés érhető el.

