Szovjet–japán határkonfliktusok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szovjet–japán határháborúk szócikkből átirányítva)
Szovjet–japán határháborúk
Khalkhin Gol Soviet offensive 1939.jpg
Szovjet katonák és egy BT–7 harckocsi Halhin-Golnál
Dátum 19381939
Helyszín Mandzsu-szovjet határvidék
Eredmény Döntő szovjet győzelem
Casus belli Határviták
Terület-
változások
Status quo ante bellum
Harcoló felek
Japán
Japán Birodalom
Mandzsukuo
Mandzsukuo
Szovjetunió
Szovjetunió
Flag of the People's Republic of Mongolia (1924-1940).svg
Mongol Népköztársaság
Parancsnokok
Flag of Japan.svg Hirohito
War flag of the Imperial Japanese Army.svg Ueda Kenkicsi
War flag of the Imperial Japanese Army.svg Komacubara Micsitaró
Flag of the Soviet Union.svg Joszif Sztálin
Flag of the Soviet Union.svg Georgij Zsukov
Flag of the Soviet Union.svg Vaszilij Blücher
Haderő
97 000 katona 80 000 katona
Veszteségek
Japán becslés:
18 526 halott,
8799 sebesült [1]
Szovjet becslés:
65 000 sebesült és halott
20 302 halott vagy eltűnt
18 003 sebesült

A szovjet–japán határkonfliktusok kifejezés a Mandzsukuo határán a Szovjetunió és a Japán Birodalom közötti harcokat takarja. A konfliktusok határvillongások voltak, ennek ellenére hatalmas mennyiségű katonát és harceszközt mozgósított mindkét fél. Habár a csatározások egy-egy hadjárat képét keltették, a két ország hivatalosan nem állt hadban egymással. A harcok végét követően mégis mindkét esetben békekötés követte. Összességében elmondható, hogy a két egymással szemben bizalmatlan fél ezeket az eseményeket használta fel arra, hogy a másik szándékait és valós erejét kitapogassa. A konfliktus, a spanyol polgárháborúval egyetemben a második világháború előfutárának tekinthető.

Haszan-tavi csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Haszan-tavi csata (1938. július 29.augusztus 11.) vagy Csangkufeng incidens (japánul: 張鼓峰事件; pinjin: Zhānggǔfēng Shìjiàn) volt az első összecsapás a két fél között. A szovjet Vörös Hadsereg egységei megszállták a vitatott hovatartozású Csangkufeng-magaslatot, ami válaszcsapásra ingerelte a japán hadvezetést. A diplomáciai tiltakozás ellenére sem vonultak ki a szovjet erők, így a Kvantung-hadsereg megtámadta őket. A japán csapatok kezdetben fényes sikert arattak, azonban az orosz erősítés megérkezése után visszavonulásra kényszerültek, és a japán miniszterelnök augusztus 10-én fegyverszünetet kért.

Halhin-goli csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halhin-goli csata vagy japán nevén Nomonhan incidens (1939. május 11.szeptember 16.) a kölcsönös bizalmatlanság eredménye volt. Míg a szovjet vezetés azzal vádolta a japánokat, hogy a Halhin-Gol folyó vidékén mongol földeket foglalt el, addig a japánok ugyanezzel vádolták a szovjeteket. Mindkét fél jelentős erőket vonultatott fel, hogy demonstrálja erejét az egyébként nem sok értékkel bíró vitatott rész ürügyén. Sztálin Georgij Zsukovot nevezte ki a helyi erők főparancsnokává, aki ügyesen tévesztette meg a japán vezérkart. Miután az első csatározásokban a folyó túloldalán kialakított japán hídfőállást megsemmisítette, megtévesztő akcióba kezdett, elhitetve az ellenséggel, hogy védelemre rendezkednek be. Augusztus 20-án aztán megindult a szovjet bekerítési hadművelet, amely döntő vereséget mért a japán seregre. A miniszterelnök ismét fegyverszünetet kért.

Következménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két vereség után a Japán Császári Hadsereg vezérkara és a kormány kénytelen volt újragondolni az addig folytatott politikát.
Végül az a döntés született, hogy a Japán Birodalom nem Szibéria elfoglalásával fogja biztosítani a nélkülözhetetlen nyersanyagokat az ipar számára, hanem inkább Délkelet-Ázsia lesz a fő célpont. Ezek után 1941. április 13-án megkötötték a szovjet–japán megnemtámadási egyezményt, amely hasonló volt, mint a Molotov–Ribbentrop-paktum. Később, amikor a németek megtámadták a Szovjetuniót, a japán kormány jelentős ideig fontolgatta a szerződés megszegését és Szibéria lerohanását. Azonban a halhin-goli csata tapasztalatai és a délkeleti terjeszkedést sürgető lobbi megerősödése miatt végül nem üzentek hadat. Így Sztálin a Távol-Keleten lekötött csapatokat átdobhatta Moszkva alá, amely nagy segítségére volt a moszkvai csata megnyerésében. 1945. augusztus 9-én végül a Szovjetunió megszegte a megállapodást, és egy órával a hadüzenet után elkezdte Mandzsúria megszállását, melyet végül tizenkét nap alatt be is fejezett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. John Colvin: Döntő csaták, Debrecen, Gold Book, ISBN 9634250696 241. old.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]