Szondy István
| Szondy István | |
| Született | |
| 1925. december 29. (87 éves) Berettyóújfalu |
|
| Nemzetisége | magyar |
| Öttusázó-pályafutása | |
| Klub | Ceglédi VSE (1946–1947) Bp. Épületszerelő (1949–1951) Bp. Fáklya (1952–1956) |
| Edző | Karácson László |
| Vívó-pályafutása | |
| Klub | Bp. Petőfi (1950–1956) |
| Edző | Vass Imre |
| Lovas-pályafutása | |
| Klub | Bp. Traktor (1954–1956) |
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szondy István (Berettyóújfalu, 1925. december 29. –) olimpiai bajnok öttusázó, vívó, sportlovagló, edző.
Tartalomjegyzék |
Sportpályafutása [szerkesztés]
Az versenyszerű sportolást a MOVE Ceglédi SE úszójaként és vízilabdázójaként kezdte. 1946-tól a Ceglédi Vasutas Sport Egyesület úszója és öttusázója, majd a fővárosban a Budapesti Épületszerelő, később a Budapesti Fáklya öttusázója, egyúttal 1950-től a Budapesti Petőfi vívója, illetve 1954-től a Budapesti Traktor sportlovasa lett. Kiemelkedő sporteredményeket öttusázásban ért el. 1947-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban. Öttusázóként részt vett az 1948. évi és az 1952. évi nyári olimpiai játékokon. Helsinkiben egyéniben a harmadik helyen végzett és tagja volt a sportág első magyar olimpiai bajnoki címét nyerő csapatnak is. Olimpiai sikerei mellett a világbajnokságokon négy érmet – köztük csapatban két aranyérmet – nyert. Az 1956. évi olimpián a Melbourne helyett Stockholmban rendezett lovas versenyeken indult, ahol helyezetlenül végzett. Az 1956-os forradalom bukása után a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.
Sporteredményei [szerkesztés]
Öttusában:
- olimpiai bajnok
- 1952, Helsinki: csapat (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár)
- olimpiai 3. helyezett:
- 1952, Helsinki: egyéni
- kétszeres világbajnok:
- 1954, Budapest: csapat (Benedek Gábor, Tasnády Károly)
- 1955, Zürich: csapat (Ferdinándy Géza, Kovácsi Aladár)
- világbajnoki 2. helyezett
- 1953, Santo Domingo: egyéni
- világbajnoki 3. helyezett
- 1954, Budapest: egyéni
- világbajnoki 5. helyezett
- 1955, Zürich: egyéni
- hatszoros magyar bajnok:
- egyéni: 1949, 1950, 1951, 1954
- csapat: 1949, 1950
Vívásban:
- magyar bajnok (1951: párbajtőr csapat)
Edzői pályafutása [szerkesztés]
1950-ben a Testnevelési Főiskolán tanári oklevelet szerzett, és még aktív sportolóként, 1952-től külföldre távozásáig a Budapesti Fáklya öttusaedzője volt. Kivándorlása után egy évig Braunschweigben pincérként dolgozott, majd 1957-ben Wolfsburgban, később Frankfurtban lett vívóedző. 1962-től egyúttal a frankfurti Goethe Egyetem testnevelő tanáraként is tevékenykedett. 1965-től az Egyesült Államok öttusa-válogatottjának edzője, 1969-től az NSZK öttusa-válogatottjának szövetségi kapitánya lett. 1971-től 1987-ben történt nyugalomba vonulásáig Hessenben volt állami vívómester. 2000-ben visszatelepült Magyarországra.
Díjai, elismerései [szerkesztés]
- A magyar öttusa örökös bajnoka (1988)
- Cegléd díszpolgára
- Berettyóújfalu díszpolgára
- Magyar Fair Play diploma, életmű kategória (2012)[1]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Átadták a Magyar Fair Play díjakat a MÜPÁ-ban. mob.hu, 2012. március 20. (Hozzáférés: 2012. március 20.)
További információk [szerkesztés]
- Szondy István a Magyar Olimpiai Bizottság honlapján
- A magyar öttusa kiemelkedő egyéniségei a Magyar Öttusa Szövetség honlapján
Források [szerkesztés]
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Ki Kicsoda 2004 – ISBN 9638634502
- Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
- Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-636-X
- Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
|
|||||||||

