Szokol (vonat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VSZM250 Szokol
Szokol vonat.JPG
VSZM250 Szokol (ESZ250)
Pályaszám
ЭС250‑001
Általános adatok
Gyártó Transzmas (Tichwin)
Gyártásban 19971999
Selejtezés 2002
Darabszám 1
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1520 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 250 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz 322 800 mm
Szolgálati tömeg 700 t
Villamos vontatás
Áramnem 3 kV DC
25 kV 50 Hz AC
Áramellátás felsővezeték
Teljesítmény
Rövid idejű 6880 kW
A szerelvény

A VSZM250 Szokol (oroszul: ВСМ250 «Сокол»; jelentése: sólyom) egy nagysebességű vonat Oroszországban. ESZ250 típusjelzéssel is ismert. Az ER200 utódjaként fejlesztették ki, eközben befejezték MoszkvaSzentpétervár között a vasúti pályán a sebesség emelését, az utazósebesség 300 km/h (maximális sebesség 350 km/h) nőtt. 1997 óta csak a prototípus létezik. A VSZM350 a vonat 350 km/h-s maximális sebességre alkalmas változata lesz.

A vonat fejlesztésében és gyártásában hatvan, főleg a hadiipar területén tevékenykedő vállalat és kutatóintézet vett részt. A projekt vezető intézete a hadihajók és tengeralattjárók tervezésével foglalkozó Rubin Központi Tengerészeti Tervezőiroda volt, de részt vett a munkában az Össz-Oroszországi Vasúti Kutatóintézet (VNIIZST). a Szentpétervári Állami Vasúti Egyetem, a Transzmas vállalat, valamint az Almaz hajógyár is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miközben már a Szovjetunió kezdett meggyengülni, elindult egy nagysebességű vonal tervezése, amelyen akár 350 km/h-val is képesek haladni a vonatok Szentpétervár és Moszkva között. Ezzel párhuzamosan pedig új járműveket is elkezdtek tervezni. Létrejött a VSMM (kb. "Nagysebességű Vonalak") nevű cég, amely a munkálatok koordinálását végezte, meglévő vagy újonnan alakult alvállalkozókkal. A projekthez a pénzt az akkori MPSZ (Vasúti Minisztérium) adta. A 90-es évek elején a pénzből igen kevés állt rendelkezésre, így aztán a munkák is igen lassan haladtak. Elkezdték tervezni az új nyomvonalat és elkezdték tervezni az új járművet. Az új nyomvonal a meglévőtől kissé délre haladt volna.

Látva, hogy elsőre a 350 km/h lehetetlen lesz, két járműtervet csináltak: Szokol-250 és Szokol-350, avagy sorozatjel szerint ESZ250 és ESZ350. Közülük a 250-est dolgozták ki részletesen, és 1999-től elkezdték legyártani a hatrészes prototípust. A szekrényvázakat egy pétervári hajóépítő cég, a Rubin Központi Tengerészeti Tervezőiroda csinálta, a villamos berendezést pedig a Tyihvinben létrejött "Szokol-350" nevű cég. Eredetileg kétfeszültségű lett volna, de a gyorsabb haladás érdekében a 25 kV~-ra való alkalmasságot későbbre tették, mert arra a két nagyváros között úgyse lett volna szükség a meglévő vonalon.

Az ESZ250-est 2000-től Scserbinkában próbázták, 2001-től pedig már vonalon. A konstrukcióban elég sok újdonság volt: alumíniumötvözetek, elég merész forgóváz-konstrukció, ami azután sok gondot is okozott, mert nem bizonyult elég szilárdnak, és a tyihvini villamosgépgyár aszinkron vontatómotoros hajtáshoz szükséges, összes berendezése. A próbafutások során elkezdtek kijönni a gyerekbetegségek.

Közben az új nyomvonallal eljutottak oda, hogy Novgorodon túlig megvolt a kisajátítás és megvoltak a részletes tervek. Péterváron pedig 1997-ben elkezdték építeni az új fejpályaudvart a Moszkvai mellett. Az MPSZ, amely a projektet finanszírozta, ezek után elkezdett visszavonulni, pont amikor a pénz legnagyobb részére szükség lett volna: 1999-ben. Először az állomás helye szűnt meg létezni, és az új nyomvonal munkálatait is befagyasztották.

2002-ben az MPSZ a járművet sem finanszírozta és teljesen megvonta a forrásokat. Az érdeklődés ezután már inkább egy külföldről vásárolt típus felé fordult, a Siemens Szapszan motorvonatához, mondván, nagy darabszámról itt úgysem lehet szó, vagyis a fejlesztés önmagában nem lehet nyereséges. A hatrészes prototípus jelenleg megtekinthető Tyihvinben a villamosgépgyár telepén. A két tyihvini gyár, akik a jármű "belsejét" hozták létre, ma is működnek, az RZSD egyre nagyobb megrendelőjük.

Műszaki jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonat hegesztett alumíniumötvözetből készült. Hajtási rendszere 3 kV-os egyenáramú és 25 kV-os 50 Hz-es váltóáramú hálózaton történő üzemeltetésre is alkalmas. A kényelmes utastér környezetbarát légkondicionáló berendezéssel rendelkezik, a WC vákuumos rendszerű. Az elkészült prototípus hat kocsiból áll, ebből kettő hajtott. Tervezték 9 és 12 kocsiból álló változatát is.

  • Nyomtáv: 1520 mm
  • Utazósebesség: 250–300 km/h
  • Maximális sebesség: 350 km/h
  • Személykocsik száma: 12
  • Hossz: 322,8 m
  • Tömege: 700 t
  • Ülőhelyek száma: 698–832

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szokol (vonat) témájú médiaállományokat.