Szojuz TM–27

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz TM–27
PegaseSoyuzTM27.png
Repülésadatok
Hívójel Krisztall (Кристалл)
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1998. január 29.
16:33:42 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 3284
Leszállás
ideje 1998. augusztus 25.
05:24:44 UTC
helye 47°57'É, 39°37'K
Időtartam 207 nap 12 óra 51 perc 2 mp
Űrhajó tömege 7150 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 382 / 390 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 92,1 perc
Előző repülés
Következő repülés
Szojuz TM–26
Szojuz TM–28

Szojuz TM–27 a Szojuz–TM sorozatú orosz háromszemélyes szállító űrhajó űrrepülése volt 1998-ban. Csatlakozását követően a mentőűrhajó szerepét látta el. A 35. személyzetes űrhajó a Mir űrállomáson.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata váltószemélyzetet szállítása volt a Mir űrállomásra, a hosszú távú űrrepülés folytatásához.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tervezte a (oroszul: Головное контрукторское бюро (ГКБ)). Gyártotta a (oroszul: Закрытое акционерное общество). Üzemeltette az Orosz Űrügynökség.

1998. január 29-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Hasznos tömege 7150 kilogramm, teljes hossza 6,98 méter, maximális átmérője 2,72 méter. Önálló repüléssel 14 napra, az űrállomáshoz csatolva 6 hónapra tervezték szolgálatát. Január 29-én az űrállomást automatikus vezérléssel megközelítette, majd sikeresen dokkolt.

A fő hangsúly a francia kutatási program segítésén volt. Az űrhajósok öt űrsétán (kutatás, szerelés) javították meg a Szpektr modul napelemtábláit és felszerelték az új VDU tájoló rendszert. Az űrhajósok fogadták a teherűrhajókat (M–38, M–39), amik anyagot szállítottak az életfeltételekhez, javításhoz, szereléshez, eszközök cseréjéhez. A keletkezett hulladékot folyamatosan bepakolták a teherűrhajókba. Muszabajev, Budarin és az STS–89-el érkező amerikai Andy Thomas a Mir 25. személyzete. Eyharts 1998. február 19-én tért vissza a Szojuz TM–26-tal.

1998. augusztus 25-én Zsezkazgan városától hagyományos visszatéréssel, mintegy 40 kilométerre délkeletre ért Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben az űrrepülések száma)

Indításkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leszálláskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Talgat Amankeldijli Muszabajev (2), parancsnok
  • Nyikolaj Budarin (2), repülési mérnök
  • Jurij Baturin (1), kutató űrhajós

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]