Szojuz TMA

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szojuz–TMA szócikkből átirányítva)
Szojuz–TMA
Soyuz TMA-7 white background.png
A Szojuz TMA–7 jelzéssel repült Szojuz–TMA típusú űrhajó
Általános adatok
Ország  Oroszország
Rendeltetés személyzet szállítása űrállomásokhoz
Első repülés 2002. október 30.
Utolsó repülés 2011. november 14.
Küldetések száma 22
Űrhajósok 3 fő
Műszaki adatok
Hordozórakéta Szojuz–FG
Hossz 6,98 m
Átmérő 2,72 m
Hasznos térfogat 9 m³
Össztömeg 6320 kg t
Élettartam 14 nap (önállóan), 200 nap (űrállomással)

A Szojuz TMA (GRAU-kódja: 11F732)[1] szovjet, majd orosz ötödik generációs űrhajó, a Szojuz űrhajócsalád egyik modellje. 2002–2011 között használták a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kiszolgálására.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A ISS kiszolgálására tervezett Szojuz–T űrhajón alapul, annak modernizált, továbbfejlesztett változata (a típusjelzésben a T a transzportniij, magyarul „szállító”, az M a mogyificirovannij, magyarul „módosított”, az A az antropometricseszkij, magyarul „embermértékű” kifejezésekre utal).

A Szojuz–TM szállító űrhajókat váltotta fel. Az első személyzettel végrehajtott repülés a Szojuz TMA–1 volt, melyet 2002-ben hajtottak végre. A típus utolsó indítására 2011. november 14-én került sor Szojuz TMA–22 jelzéssel. Évente átlagosan 1–2 Szojuz–TMA űrhajót indítottak

Háromszemélyes szállító/mentőűrhajó. A Columbia űrrepülőgép katasztrófája miatt bekövetkezett eszközhiányos időben az egyetlen szállítóeszköz volt az ISS kiszolgálásánál. A NASA kérésének megfelelően nagyobb mozgásteret alakítottak ki a személyszállításnál. Az új, nagyobb üléseknek köszönhetően a személyzet tagjainak lehetséges magassága az eddigi 164–184 cm-ről 150–190 cm-re, lehetséges tömege 56–86 kg-ról 50–95 kg-ra bővült. Az űrhajósokon kívül 100 kg hasznos terhet tudott szállítani az állomásra, vissza 50 kilogrammot. Hehs Ákos által kidolgozott elméleti és technikai ejtőernyők elveit alkalmazzák az űreszközök, űrhajók visszatérő eszközeinél. Továbbfejlesztett (anyagváltás, ereszkedési sebesség csökkentése) ejtőernyős felszerelést rendszeresítettek. A földet érést segítő fékezőrakéták számát négyről hatra növelték. A Szojuz–TMA–5-től a visszatérőkabin üzemanyagrendszerének korszerűsítése 270 napra növelte az űrhajó élettartamát.

2009-től a régi Argon–16 (1970-ben a Szojuz–T űrhajókban rendszeresítették) analóg számítógép helyett az új CVM–101-es, 9-szer könnyebb és kisebb digitális rendszer váltotta fel. Az új számítógép miatt a GRAU-kódja 11F732A47-re változott. A CVM–101 számítógép alkalmazásával a KSZ–020M számítógép átkerült a visszatérő egységbe.

Műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az RKK Enyergija vállalat fejlesztette ki és gyártja. Üzemeltette az Orosz Légügyi és Űrügynökség (Roszaviakoszmosz), 2004-től az Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz).

A Szojuz űrhajók felépítését követte. Három fő része az orbitális modul, a visszatérő modul, valamint a műszaki-kiszolgáló modul.

Orbitális modul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orbitális kabin legnagyobb átmérője 2,2 m, hossza 3,29 méter, belső térfogata 6,6 köbméter – ebből 4 köbméter a legénység rész. Elektromos áram igény átlagosan 0,6 kilowatt (kW). Biztosított a klíma (WHO – система жизнеобеспечения [СЖО]), a WC (ASU – ассенизационно-санитарное устройство [АСУ]). Elöl található a hermetikusan záródó ajtó, az űrállomásra történő átszállást segítve (ССВП – система стыковки и внутренного перехода). Egy aktív rendszer az űrállomásra történő automatikus dokkolás elősegítésére (ССВП – система стыковки и внутренного перехода). A kabinhoz a Kursz rendszer két antennája csatlakozik. Visszatérő felületét hővédő bevonat (EVTI – [ЭВТИ экранно-вакуумная теплоизоляция]) borítja. A maximális önálló repülés 14 nap, az űrállomáshoz kapcsolt állapotban 6 hónap (200 nap).

Visszatérő modul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Formája kúp alakú, hossza 2,14 méter, legnagyobb átmérője 2,2 méter, belső térfogata 3,85 köbméter. Felépítésére jellemző egységek: a három ülés típusa Kazbek-UM (Казбек-УМ); a fedélzeti számítógép a KSZ-020M (КС-020М); a navigációs rendszer (СУДН – система управления движением и навигацией); a gyorsulás mérő (БИЛУ – блок измерения линейных ускорений); Kaktus-2V magasságmérő (Кактус-2В); Neptun-ME raktér (Нептун-МЕ) beépített mikroprocesszorok, két képernyő, oxigén tartályok, rakomány konténerek, élelmiszer és víz. Az elején kialakított 60 centiméteres rekeszben van az ejtőernyő (fő ernyő 1000 négyzetméteres, biztosító ernyő 570 négyzetméteres). Visszatérő felületét hővédő bevonat (EVTI – [ЭВТИ экранно-вакуумная теплоизоляция]) borítja. Alul van elhelyezve a 6 darab fékező rakétamotor (4 darab [ДМП - двигатель мягкой посадки], valamint 2 darab módosított [DMP-M <= ДМП-М]).

Műszaki modul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A modul három részből áll. Az átmeneti rész rácsos, 5 pirotechnikai zár teszi lehetővé a visszatérő modul leválasztását. A modul zárt részének átmérője 2,1 méter, magassága 0,5 méter, belső térfogata 2,2 köbméter. A zárt részben van elhelyezve az irányítási és navigációs rendszer, elektromos berendezés, telemetriai- és irányító rendszer. A hajtómű rész hengeres, átmérője 2,1 méter, az alsó kúpos gallér átmérője 2,72 méter. Főhajtómű (KDU – корректирующая двигательная установка [КДУ]), 14 darab korrekciós fúvóka (DPO – двигатели причаливания и ориентации [ДПО]) tájoláshoz és stabilizáláshoz. Biztosított a hőszabályozó rendszer. Napelem alkalmazása esetén a zárt részhez 2 darab, 10,6 méter fesztávolságú energiaforrás van erősítve.

Hordozórakéták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szojuz–TMA űrhajók indításához a Szojuz–FG hordozórakétát használták.

Repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szojuz TMA–1; Szojuz TMA–2; Szojuz TMA–3; Szojuz TMA–4; Szojuz TMA–5; Szojuz TMA–6; Szojuz TMA–7; Szojuz TMA–9; Szojuz TMA–9; Szojuz TMA–10; Szojuz TMA–11; Szojuz TMA–12; Szojuz TMA–13; Szojuz TMA–14; Szojuz TMA–15; Szojuz TMA–16; Szojuz TMA–17; Szojuz TMA–18; Szojuz TMA–19; Szojuz TMA–20; Szojuz TMA–21; Szojuz TMA–22;

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Szojuz–T. a Szojuz–TM és a Szojuz–TMA GRAU kódja azonos.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]