Szojuz–33

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–33
Soyuz-33 patch.png
Repülésadatok
Hívójel Szaturn (Сатурн) (Szaturnusz)
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1979. április 10.
17:34:34 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 31
Leszállás
ideje 1979. április 12.
16:35:40 UTC
helye Dzsezkazgantól 318 km-re délkeletre
Időtartam 1 nap 23 óra 1 perc 6 mp
Űrhajó tömege 6860 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 199 / 261 km
Pályahajlás
Föld körül 51,63°
Periódus
Föld körül 88,99 perc

A Szojuz–33 (oroszul: Союз 33) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a negyedik Interkozmosz küldetést a Szaljut–6 űrállomásra, melynek keretében repült Bulgária első űrhajósa, Georgi Ivanov.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő feladata a közös szovjet-bolgár kísérletek végrehajtása az űrállomáson. A sikertelen dokkolás miatt a kutatási programot, később (más űrrepülés alkalmával az űrállomáson végrehajtották.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1979. április 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.9 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 279 kilométer volt. Hasznos tömege 6860 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tatzrottak üzemkész állapotban. Összesen 1 órát, 23 percet és 6 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2 alkalommal kerülte meg a Földet.

A pályakorrekciók során az űrhajó főhajtóműve nem működött rendesen. Így a a Szaljut-6 űrállomással való dokkoláshoz és a leszálláshoz sem lehetett igénybe venni. Mivel a Szojuz–33 nem tudott kapcsolódni a Szaljut–6 űrállomáshoz, a fent lévő legénységet a szovjet-magyar közös űrutazásra tervezett Szojuz–34 űrjárművet legénység nélkül küldték az űrállomáshoz. A Szojuz–32, amelynek közben lejárt az űrben tölthető 90 napos üzemideje (108 nap után tért vissza a földre), legénység nélkül tért vissza a földre.

A bolgár nemzeti tudósok által összeállított, elmaradt program összetétele. Pirin programban ötvözetek olvasztása és kristályosítása. A szovjet-NDK fejlesztésű MKF-6M spektrozonális fotókamerával Bulgária kiválasztott területeinek fotózása. A bolgár elektrofotométerrel megfigyelések végzése az ionoszféra optikai jelenségeiről (sarki fény, egyenlítői fénylés, közepes szélességű vörös ívek). A Szpektr-15 bolgár készülékkel nagyszámú színkép készítése a földfelszínről, a légkörről, a lenyugvó és a felkelő Napról.

1979. április 12-én a tartalék hajtóművek segítségével belépett a légkörbe, a kényszerleszállás (megterhelés 8-10g) hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 320 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma a Szojuz–33-mal együtt)

Tartalékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz–32

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–34