Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja
Kovalevskaïa.jpg
Életrajzi adatok
Született
1850. január 15.
Moszkva
Elhunyt
1891. február 10.
Stockholm
Nemzetiség orosz
Házastárs Vlagyimir Kovalevszkij
Pályafutása
Szakterület matematika
Kutatási terület parciális differenciálegyenletek
Munkahelyek
Stockholmi Egyetem magántanár
Akadémiai tagság Szentpétervári Tudományos Akadémia, levelező tag

Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja, oroszul: Софья Васильевна Ковалевская (Moszkva, 1850. január 15.Stockholm, 1891. február 10.), orosz matematikus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovalevszkaja Moszkvában született, a cári Oroszországban. Édesapja, Vaszilij Vsziljevics Krukovszkij (1800-1874), lengyel származású tüzértiszt, később tábornok volt. Krukovszkij távoli rokonságban állt Hunyadi Mátyással; 1858-ban az orosz hatóságok elismerték a nemességét és engedélyezték, hogy a nevét Korvin-Krukovszkij-ra változtassa. (A lengyel „kruk” szó jelentése „holló”.) Édesanyja a német Jelizaveta Fjodorovna Schubert (1820-1879) volt, a matematikus és csillagász Friedrich Theodor von Schubert (1758–1825) unokája, aki sokkal műveltebb volt a férjénél.

Úgy tűnik, hogy Szofja matematikai érdeklődését több tényező bontakoztatta ki. Az egyik az édesapjától származott, teljesen véletlenül: amikor az új házukban kifogytak a tapétából, az apa tanulmányaiból megmaradt, differenciál- és integrálszámítással kapcsolatos jegyzeteket használták tapétának. Szofja sok órát töltött el a furcsa ákom-bákomok nézegetésével. Valami hatása lehetett, mert később, amikor ezzel a területtel kezdett foglalkozni, olyan könnyedén elsajátította, mintha mindig is ismerte volna.

Szofja imádta nagybátyját, az autodidakta Pjotr Vaziljevics Krukovszkijt, akinek különös hajlandósága volt a matematikához.

Amikor egy optikáról szóló könyvet olvasott, amelyet a család egyik fizikus barátjától kapott kölcsön, olyan trigonometriai fogalmakra bukkant benne, amelyeket azelőtt nem ismert. Szofja megpróbálta ezeket magától megmagyarázni és a történelmileg létező (helyes) eredményre jutott. A fizikust ez annyire lenyűgözte, hogy könyörgött Szofja apjának, hogy engedje meg, hogy külön matematika órákat tartson a lányának, akit az új Pascalnak nevezett.

Kovalevszkaja beleszeretett Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijbe, és gyakorolni kezdte az író kedvenc zongoraművét, Beethoven Pathetique szonátáját, hogy felhívja magára a figyelmet. Az író azonban az idősebb nővért, Annát részesítette figyelmében.

Az akkor időkben Oroszországban a nők nem járhattak egyetemre, még vendégként sem látogathatták az előadásokat. Ezért a tanulnivágyó nőknek valamelyik nyugati országba kellett utazniuk, de ez sem volt egyszerű, mert a nőknek nem volt külön útlevelük. A külföldi út ezért csak apjuk vagy férjük társaságában volt lehetséges, akinek az útlevelében szerepeltek. Egy fiatal orosz nő számára, akinek az apja nem engedélyezte a tanulást, az egyedüli lehetőség a névházasság volt egy olyan haladó szellemű fiatalemberrel, aki ezt csak azért vállalta, hogy a nőt hozzásegítse a külföldi tanuláshoz.

Így Szofja 1868-ban férjhez ment Vlagyimir Kovalevszkijhez, akivel 1869-ben Bécsbe utaztak. Itt Vlagyimir geológiát tanult. Noha a házasság névházasságnak indult, a házaspár élete során többször is voltak olyan szakaszok, amikor együtt éltek és közös jövőt képzeltek maguknak. Az ilyen időszakok rendszerint rövid ideig tartottak és többször felmerült a válás gondolata is. 1878-ban gyermekük született.

Szofja Bécsben engedélyt kapott egy fizikaprofesszortól, hogy bejárjon az óráira, de Bécs nagyon drága volt, ezért Heidelbergbe utazott. A nők Heidelbergben sem iratkozhattak be az egyetemre, de az egyes professzorokkal folytatott külön megbeszélések alapján 1869-ben végre itt elkezdhette a tanulást, ha csak vendéghallgatóként is. Tanárai, Gustav Kirchhoff, Hermann Helholtz, Leo Königsberger és Paul DuBois-Reymond, mind kiváló véleménnyel voltak róla. 1870-ben Königsberger tanácsára Berlinbe utazott, ahol az akkori korszak legnevesebb matematikusának, Karl Weierstrassnak lett a magántanítványa. Weierstrass és Kovalevszkaja szoros szakmai és baráti kapcsolatba kerültek. Noha Weierstrass tanítványai között olyan nevek is szerepeltek, mint Georg Frobenius, Carl Runge, Hermann Schwarz vagy Leo Köngisberger, a legkiválóbbnak Kovalevszkaját tartotta.

Berlinbe költözése után Kovalevszkaja három év alatt három disszertációt írt, amelyek bármelyike alkalmas lett volna doktori disszertációnak. Az első Pierre-Simon de Laplace dolgozatához írott kommentár volt, amelyben helyesbítette Laplace-nak a Szaturnusz gyűrűinek alakjával kapcsolatos számításait. A második dolgozatban Weierstrass függvényelméletének alkalmazásával sikerült redukálnia az Abel-integrálok egy osztályát elliptikus integrállá. A harmadik dolgozat A parciális differenciálegyenletek elmélete címet viselte. 1874-ben summa cum laude minősítéssel szerezte meg Göttingenben a doktorátust. Ugyanabban az évben visszatért Oroszországba, de nem sikerült állást szereznie a Szentpétervári Egyetemen. Ezután hat évig irodalommal foglalkozott a matematika helyett.

1880-ban Moszkvába költözött, de az akkori törvények nem tették lehetővé, hogy a moszkvai egyetemen tudományos fokozatot szerezzen. Egy évvel később Berlinbe és Párizsba utazott, hogy ott próbáljon meg professzori állást találni. Tagja lett a párizsi Matematikai Társaságnak, és olyan matematikusokkal került kapcsolatba, mint Charles Hermite, Émile Picard, Henri Poincaré és Joseph Bertrand. Közben Weierstrass egy korábbi tanítványa, Gösta Mittag-Leffler próbált neki állast szerezni a helsinki illetve a stockholmi egyetemen, de mindenhol ellenállásba ütközött, egyrészt Kovalavszkaja nihilista nézetei, másrészt férjétől való különélése miatt. 1883-ban azonban, nagyon rövid idővel férje öngyilkossága után, Kovalevszkaját magántanárrá nevezték ki a stockholmi egyetemre.

Kidolgozta a forgó testek elméletét, alkalmazva az akkor újnak számító Abel-függvényeket. Ezért a tanulmányért 1888-ban megkapta a Párizsi Tudományos Akadémia Bordin-díját. A következő évben a Svéd Tudományos Akadémia díját kapta meg az ugyanezen a területen írt második dolgozatáért.

1889-ben ő lett az első női (levelező) tagja a Szentpétervári Tudományos Akadémiának; többek között Pafnutyij Csebisev javaslatára.

Kovalevszkaja tüdőgyulladásban halt meg Stockholmban, és ott van eltemetve a Norra begravningsplatsen temetőben.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Roger Cooke: Sonya Kovalevskaya's Place in Ninteenth Century Mathematics. In: Contemporary Mathematics. Vol. 64. 1987.
  • Ann Hibner Koblitz: Sofia Kovalevskaia - A Biographical Sketch. In: Contemporary Mathematics. Vol. 64. 1987.
  • Ann Hibner Koblitz: A Convergence of Lives: Sofia Kovalevskaia, a scientist, writer, revolutionary. Boston: Burkhauser. 1983
  • Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja gyermekkori emlékei Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijról. In: Ponticulus Hungaricus. VIII. évfolyam 12. szám. 2004. december

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]