Szoboszlay Aladár

Szoboszlay Aladár (Temesvár, 1925. január 25. – Arad, 1958. szeptember 1.) erdélyi római katolikus lelkész. A „Román állam megdöntésére irányuló szervezkedés” miatt az 1956-os forradalom után több társával együtt kivégezték.

Élete

Szoboszlay Aladár 1925-ben született Temesvár-Mehalán, 1943-ban éretségizett Kolozsváron, majd 1948-ban pappá szentelték Temesváron. 1952 novemberéig Pécskán szolgált. Ez alatt az idő alatt tagja volt a békepapi mozgalomnak. Hamarosan azonban Temesváron lett káplán, itt pedig fokozatosan egyre inkább eltávolodott a kommunista eszméktől. Szoboszlay politikai nézeteire nagy hatással volt egy fiatal matematikatanárnővel, Reusz Klára Erzsébettel való megismerkedése, aki hithű kommunistaként a Román Kommunista Párt tagja volt. Ennek ellenére kettőjük közt tartós szerelmi kapcsolat alakult ki.

1956 végén Szoboszlay elkezdte írni Confederatio című művét, amelyben kifejtette nézeteit egy Arad központú, közös román-magyar konföderáció létrehozásáról. Már 1955-ben elkezdtek szervezkedni a konföderáció megvalósítására. Szoboszlay legfőbb segítője Reusz Klára mellett egy aradi román ügyvéd, Alexandru Fîntînaru lett, aki azt a feladatot kapta, hogy román tagokat toborozzon a mozgalom számára. Azt tervezték, hogy a magyar forradalommal egy időben Romániában is forradalmat bontakoztatnak ki. Fîntînaru felvette a kapcsolatot a Fogaras környékén bújkáló kommunistaellenes román partizánokkal, valamint a mozgalomba sikerült beszerveznie egy páncélos ezredest, akinek az lett volna a feladata, hogy egységeit Caracalból Bukarestbe vezesse és megszállja a stratégiailag legfontosabb épületeket, amihez felfegyverzett székely katonák is csatlakoztak volna.

Szoboszlaynak több Csíkszereda környéki embert is sikerült bevonni a szervezkedésbe, így a mozgalom egyik központja hamarosan Csíkszereda lett. A Securitate viszonlag hamar tudomást szerzett az eseményekről. Egy „Iosif” álnevű ember jelentette fel a szervezkedőket, aki maga is be volt vonva a készülődésekbe. A Securitate emberei letartóztatták a résztvevőket, majd Kolozsváron sor került a hírhedt Szoboszlay-perre, amelyben az 56 vádlottból 11-et golyó általi halálra, többeket pedig hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre ítéltek. A 11 halálraítéltből végül 10-et ki is végeztek, köztük Szoboszlayt is.

A rendszerváltás után Szoboszlay lánytestvére beadta a rehabilitációs kérelmet, de ezt a bíróság elutasította, három évnyi pereskedés után azonban 2010-ben a kolozsvári táblabíróság felmentette az ítélet alól társaival együtt.

Források

• A hontalan forradalmár - Reflexiók Szoboszlay Aladár ügyére, Magyar Kisebbség, IX. évf. 33. szám, 2004. márciusa
• A kivégzett Szoboszlay Aladár rehabilitálását szeretné testvére, Krónika, 2009. május 28.
• Szoboszlay-per a Katolikus lexikonban
• 1956 erdélyi mártírjai, Kortárs, 45. évf. 12. sz., 2001. december
• Tófalvi Zoltán: A Szoboszlai-per (I. rész), Székelyföld, X. évfolyam 8. szám, 2006 augusztus