Szmolenszki Repülőgépgyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szmolenszki Repülőgépgyár
Típus részvénytársaság
Alapítva 1926
Székhely Szmolenszk
Vezetők Alekszandr Mihajlovics Miroskin
Iparág repülőgépipar
Termékek repülőgépek, pótalkatrészek
Szolgáltatások repülőgép-javítás
Anyavállalata Harcászati Rakétafegyverzet Vállalat

A Szmolenszki Repülőgépgyár weboldala

A Szmolenszki Repülőgépgyár, rövidítve SzmAZ (oroszul: СмАЗ – Смоленский авиационный завод) az oroszországi Szmolenszkben részvénytársasági formában működő repülőgépgyártó vállalat. A szovjet időszakban a Jakovlev-tervezőiroda egyik gyártóbázisa volt. Legnagyobb mennyiségben a Jak–18 és Jak–40 repülőgépeket gyártotta. Az 1990-es évektől elsősorban alkatrészgyártással, repülőgép-javítással foglalkozik, de emellett saját gyártmányai is vannak. 2004 májusától az orosz állami Harcászati Rakétafegyverzet Vállalat (KTRV) holdinghoz tartozik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jak–18T

A kezdeti időszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgépgyár elődjét, a 3. sz. repülőgépjavító üzemet (Remvozduh–3) 1925-ben kezdték el építeni Szmolenszk északi részén Mihail Tuhacsevszkij javaslatára. Az üzem hivatalos megnyitására 1926. november 8-án került sor. 1928-ban átnevezték 35. sz. Üzemre. A vállalat az 1920-as és 1930-as évek fordulójának elterjedt szovjet harci repülőgépeinek és azok motorjainak (R–1, I–2, I–3, R–5, R–6, TB–1 repülőgépek és M–5, M–11, M–17, M–34 motorok) javításával foglalkozott.

1938 májusában a 39. sz. repülőgépgyár speciális, sztratoszféra- és nagytávolságú repülőeszközök fejlesztésével foglalkozó tervezőirodáját (BOK) a szmolenszki gyárba telepítették. A tervezőiroda vezetője V. A. Csizsevszkij lett. A BOK első szmolenszki munkája az SZSZSZR–1 nagy magasságú léghajó gondolájának modernizálása volt, melyet az SZSZSZR–1bisz léghajón alkalmaztak. Az 1930-as években elkészült Szmolenszkben az első Szovjetunióban épített magassági repülőgép, a hermetizált pilótafülkével ellátott BOK–1, később BOK–5 csupaszárny repülőgép, a BOK–7 magassági repülőgép, BOK–15 távolsági repülőgép, valamint az SZSZSZR–2 és SZSZSZR–3 léghajók gondolái.

A második világháború időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938–1939-től az üzem az SZB gyorsbombázók, az I–15 és I–16 vadászrepülőgépek, valamint az M–100 és M–25 motorok javítására is felkészült. 1939–1941 között folytak az Il–2 csatarepülőgép szmolenszki sorozatgyártásának előkészületei, de a háború kitörése miatt nem indulhatott be. 1941-ben a Szovjetunió elleni német támadás miatt Kujbisevbe (ma: Szamara) evakuálták a gyárat, ahol az ottani 1. sz. Repülőgépgyár szervezetében működött.

Szmolenszket a Vörös Hadsereg 1943 szeptemberének végén foglalta vissza. Ezt követően megkezdődött a repülőgépgyár helyreállítása. 1944 tavaszától már ott is folyt az Il–2 csatarepülőgép és a Jak–7, La–5, valamint a La–7 vadászrepülőgépek javítása. A gyárat a Szovjetunió Repülőgépipari Népbiztossága, később Repülőgépipari Minisztériuma 475. sz. Állami Repülőgépgyáraként (GAZ–475) működött.

A Jakovlev-korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jak–42D

1965-től a Jakovlev-tervezőirodával működött együtt, annak egyik fontos gyártóbázisa volt. Kezdetben a Jak–40 utasszállító repülőgépek szárnyait készítette. 1972-ben kezdődött a Jak–18T repülőgépek sorozatgyártása. Ebből a típusból a szmolenszki gyár több mint 500 darabot készített a gyártás 1983-as beszüntetéséig. 1973–1974-ben a Jak–51-es sportrepülőgép prototípusainak szárnyait építették meg. 1938 februárjában megszüntették a szmolenszki gyár tervezőirodáját, melyet beolvasztottak a Moszkva mellett működő KB–29 tervezőirodába.

Közben, 1967-ben a vállalatot átnevezték Szmolenszki Gépgyárra, majd 1974-ben Szmolenszki Repülőgépgyár névre.

1975-től a gyár készítette a Jak–42-es utasszállító repülőgép szárnyait, függőleges vezérsíkját és hajtóműgondoláit. A következő évre a teljes gép szmolenszki gyártását megszervezték. 1977–1981 között 11 darabot építettek a típusból, majd a gép sorozatgyártását áttelepítették a Szaratovi Repülőgépgyárba. Ezt követően a szmolenszki gyár már csak a Jak–42-es szárnyainak egyes elemeit, valamint a középső hajtómű levegőbeömlő részeit készítette.

Az 1980-as években a szmolenszki gyár részt vett a Buran űrsiklók építésében. 1982–1987 között ott készítették a szárnyakat, a függőleges vezérsíkokat és a törzs egyes részeit. 1988-ban pedig ott építették meg a Mjasziscsev-tervezőiroda M–55 Geofizika repülőgépének prototípusát.

Az 1990-es évektől[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek elején a gyár felkészült a Jak–40 modernizált, növelt hatótávolságú változatának, a Jak–40D típusú gépnek a sorozatgyártására, de erre végül nem került sor.

A vállalatot 1993-ban privatizálták, azóta részvénytársaságként működik. Még abban az évben a gyár egy kisebb sorozatot épített a Jak–18T és Jak–112-es típusokból.

SZM–92T

1994-től a gyár a Tyehnoavia cég repülőgépeit is készít. Első ilyen modellje az SZM–92 Finyiszt típus volt. A következő évben elkészítették az FSZB számára a gép határrendészeti, járőröző változatát, az SZM–92P-t, valamint a Jak–18T modernizált változatát, az SZM–94-est. A gyár további saját típusai az SZM–55 és az SZM–2000.

A Jakovlet-tervezőirodával együttműködve 1996-ban kifejlesztették a Jak–40-es állami feladatok ellátására alkalmas VIP-változatát, az 1990-es évek második felében pedig ott folyt a Pcsela felderítő robotrepülőgép gyártása.

A 2000-es évek elejétől a Szuhoj-tervezőirodával együttműködve megépítette a Szu–38 mezőgazdasági repülőgép prototípusait. 2002-től alkatrészgyártással részt vesz a Jak-130-as programban és a Tu–154M gyártásában. Utóbbi gépnek a szárnyait gyártják Szmolenszkben. A vállalatot 2004 májusában az orosz rakéta- és repülőgépgyártó vállalatok egy részét összefogó Harcászati Rakétafegyverzet Vállalathoz csatolták.

Gyártott repülőgéptípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vojenno-promislennij kompleksz (Enciklopegyija), Főszerkesztő: I. D. Szergejev, Vojennij Parad, Moszkva, 2005, ISBN 5-902975-01-8, pp. 291–292.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]