Szmegma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szmegma (görögül smēgma, "szappan"[1]) leváló hámsejtek, kötőszövet, átizzadt szerves olajok és nedvanyag összessége, ami mint egy olajos folyadék, takarja mind a hímnemű, mind a nőnemű emlősök nemi szervének egy részét, ahol közösülés alkalmával kenőanyagként szolgál. A női nemi szerv estén a csikló és a kis szeméremajak, a hím szervek esetében a makk és a fityma érintkező felületeit takarja.

Női szmegma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A női szmegma (latinul 'smegma clitoridis') nagyrészt a csikló és az azzal érintkezésben álló szervrészek faggyúmirigyeinek váladéka és elhalt hámsejtek keveréke. Ez nagyobb bőségben képződik, mint a férfi szervezet által termelt szmegma. Szennyező anyagai általában hamarosan eltávoznak a jelenlét oka megszűnte után.

Férfi szmegma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férfiak által termelt szmegma nedvesen tartja a makk felületét és közösülés alkalmával kenőanyagként szolgál. Korábbi elképzelés szerint ez a makk- tövi faggyúmirigyek, a Tyson-féle mirigyek terméke lenne, de erre bizonyítékot nem találtak. Egy újabb álláspont szerint[1] a férfi szmegma a fityma belső felületét takaró mikroszkópikus kidudurodásokból ered az ezekből folyamatosan leváló élő sejtek elzsírosodásával. Prakesh [2] analizálta a váladékot és azt találta, hogy annak 26.6 %-a zsiradék volt, 13.3 %-a fehérje, ezenkívül elhalt hámsejtek, szkvalén, here-, valamint mellékhere-váladék, mások lizozimet (egy baktériumoktól védő hormont) és andoszteront (nemi hormont) is találtak. Wright szerint gyerekkorban szmegma csak gyéren képződik, bár a fityma felületét már borítja hámsejtréteg. Kamaszkorban a szmegmaképződés felgyorsul a teljes nemi érettség koráig, felnőttkorban eléri maximumát, amikor nemi kenőanyagként szolgál, öregkorban pedig lelassul, majd csaknem teljesen leáll.

Szmegma és egészség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szmegmát még az évszázad elejéig sokan úgy tekintették, mint egészségre káros anyag. Ezt a nézetet csak 2006-ban döntötték meg[3]. A szerzők 75 irodalmi mű idézésével megvizsgálják az eddig felhozott érveket a szmegma rákokozó létének kimutatására. Ezeket kiértékelve leszögezik, hogy az érveknek hiányoznak megfelelő alapjai és a szmegma nem okoz rákos megbetegedést.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wright, Joyce (September 1970). "How smegma serves the penis: Nature's assurance that the uncircumcised glans penis will function smoothly is provided by smegma.". Sexology (New York) 37 (2): 50–53. szolgálja a szmegma a hímvesszőt: A természet gondoskodik a körülmetéletlen hímvesssző sima működéséről/.
  2. Parkash, Satya; K. Jeyakumar, K. Subramanya, S. Chaudhuri (August 1973). "Human subpreputial collection: its nature and formation". Journal of urology 110 (2): 211–212. PMID 4722614 Emberi fityma-alatti váladék: mi ez és mire szolgál?
  3. Van Howe, RS; FM Hodges (October 2006). "The carcinogenicity of smegma: debunking a myth". Journal of the European academy of dermatology and venereology 20 (9): 1046–1054. doi:10.1111/j.1468-3083.2006.01653.x. PMID 16987256. [1] A szmegma rákokozó hatása: egy mítosz-maszlag megdöntése

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a cikk adatait az angol nyelvű wikipédia en:Smegma című lapja 2012. október 8-ai adataiból ill. annak angol nyelvű hivatkozásaiból vette.