Szlovák filmművészet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdetektől 1945-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Szlovákia területén először egészen korán, 1896. de­cem­ber 25-én vetítettek filmet Pozsonyban, a Palugyai Szálló vívótermében. Ennek ellenére az első szlovák filmre 1921-ig kellett várni. Az amerikai szlovákok Chicagóban alapítottak filmstúdiót Tat­ra Film Corporation néven, amely finanszírozta a szlovák népi hős, Jánošík történetének filmrevitelét. A filmet Daniel és Jaroslav Siakel' készítette el, ez az egyetlen fennmaradt szlovák némafilm. Chicago után bemutatták Zsolnán és Prágában is, de a szélesebb közönség csupán 1975-ben láthatta.

A két világháború között több dokumentumfilm is készült. Ka­rol Plicka nevéhez fűződnek a legigényesebb darabok. Mivel Plicka etnográfus volt, ezért dokumentumfilmjei is a népművészetet örökítették meg. Legjelentősebb alkotását A föld éne­kel (Zem spieva) címmel 1933-ban forgatta le. Az első Szlovák Köztársaság létrejöttével a szlovák filmgyártás a hivatalos ideológiához igazodott. Bár a Nástup című filmhíradó a fasiszta ideológia kiszolgálója volt, de segítette a szlovák filmes tradíció kialakulását.

A csehszlovák filmművészet részeként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháború után az újra egyesült Csehszlovákiában a cseh és a szlovák filmek gyakran nehezen elkülöníthetők. 1946-ban a cseh Martin Frič megrendezte az Óvakodj…! (Varúj…!) című filmet a szlovák Ivan Stodola A ju­hász fe­le­sé­ge cí­mű szín­da­rab­já­nak alapján. A film elkészítése jelentős részben Paľo Bielik érdeme. Nemcsak a főszerepet játszotta el, hanem a forgatókönyvírásban és a rendezésben is segített. Innen egyenes út vezetett Bielik saját filmjéhez, melyet 1948-ban készített el Farkasverem (Vlčie diery) címmel. Ezt a filmet tekintik az első szlovák hangosfilmnek. A Farkasverem a szlovák nemzeti felkelésről szól, ezért Bielik később politikailag támogatott rendező lett. A filmet sokan kritizálták sematizmusa miatt, ami általánosan jellemzi a kor csehszlovák filmjeit. Bielik később még jó pár háborús filmet forgatott. Az 1950-es évek filmjeire jellemző, hogy mondanivalójukkal a hivatalos ideológiához asszisztáltak. 1961-ben Stanislav Barabáš Dal a szür­ke ga­lamb­ról (Pieseň o sivom holubovi) című filmjével az örök témához, a szlovák nemzeti felkeléshez nyúlt vissza, de megpróbált a sematizmussal szakítani, felemás sikerrel.

Az 1962-es év a csehszlovák film történetében jelentős fordulatot hozott: a Csehszlovák Kommunista Párt 12. kongresszusán megtagadta a sematizmust és ezzel új korszakot nyitott. A liberálisabb légkörben feléledt a csehszlovák film. Ján Kadár és Elmar Klos az 1960-as A halál neve Engelchen (Smrt si ríká Engelchen) után 1962-ben megrendezte az Üzlet a korzón (Obchod na korze) című filmet, mely maradt a háborús témánál, de szakított a korábbi ábrázolásmóddal. Ezért a filmért Csehszlovákia Oscar-díjat kapott. 1962-ben készült egy másik, talán még ennél is fontosabb film. Štefan Uher rendezte, Nap a hálóban (Slnko v sieti) címmmel, mely az első új hullámos film volt az egész Csehszlovákiában. A Szlovák Kommunista Párt nemtetszését fejezte ki a filmmel kapcsolatban, de a csehek kiálltak a film mellett, így azt végül bemutathatták. Uherrel egy időben tűnt fel Martin Hollý és Peter Solan. Mind a hárman Prágában tanulták a filmrendezést, és mindhárman új színt vittek a szlovák film történetébe. A Nap a hálóban című film évében Solan megrendezte legjobb filmjét A bok­szo­ló és a ha­lál (Boxer a smrť) címmel, Hollý pedig elkészítette A hol­ló­út (Havrania cesta) című alkotást. 1965-ben Stanislav Barabáš megrendezte a A me­zít­lá­ba­sok ha­rang­ját (Zvony pre bosých), melyben a szlovák nemzeti felkelést vitte újból filmre, de végérvényesen szakított az idealizálással. (Barabáš később emigrálásba kényszerült.)

A hatvanas évek végén újabb hármas tűnt fel a szlovák film történetében: Juraj Jakubisko, Elo Havetta és Dušan Hanák. Ők is Prágában végeztek, és első filmjeiken erősen érződik az új hullám energiája. Hanák domkumentumfilmek után rendezte meg a 322 című filmjét, Jakubisko három filmet készített - köztük a Madarak, árvák, bolondok (Vtáčkovia, siroty a blázni), Havetta pedig a Mulatság a füvészkertben (Slávnosť v botanickej záhrade) című filmjével debütált. Ekkor azonban válaszul a prágai tavaszra Csehszlovákia és a Szovjetunió szövetségi szerződést írt alá 1970. május 6-án, ami nagy mértékben lelassította a filmművészetet is. Újra megkötötték a rendezők kezét. Jakubisko következő filmjeit betiltották, Havetta második filmjének dobozba zárása mellett kényszerült abbahagyni a rendezést.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cinema of Slovakia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.