Szitutunga

Szitutunga
Szitutunga bika
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülők (Theria) Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Tulokformák (Bovinae) Nemzetség: Csavartszarvú antilopok (Tragelaphini) Nem: Tragelaphus Faj: T. spekeii
Tudományos név
Tragelaphus spekeii (Sclater 1864)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Szitutunga témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szitutunga témájú médiaállományokat.

A szitutunga vagy más néven szitatunga (Tragelaphus spekeii) a párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozó afrikai kérődző antilopfaj.

Neve szuahéli eredetű, a latin név pedig a 19. századi John Hanning Speke emlékét őrzi, aki felfedezte a Nílus forrását.

Megjelenése

A bikák és a tehenek jelentős mértékben eltérnek egymástól. A bikák szürkésbarnák vagy sötét csokoládébarnák, a nőstények ezzel szemben fénylő rozsdavörösek vagy gesztenyebarnák. Mindkét nemnél megfigyelhetők világos színű csíkok a háton és a testoldalon, de a nősténynél ezek karakteresebbek.

Testhossza 170 centiméter, vállmagassága 125 centiméter, súlya 120 kilogramm. A bikák nagyobbak mint a tehenek, és a csavartszarvú antilopok többségéhez hasonlóan csak ők viselnek szarvakat. A bikák szarva 92 centiméter hosszúra is megnőhet.

A paták nagyon megnyúltak, hosszuk elérheti a 18 centimétert.

Elterjedése

Közép-Afrika mocsras vidékein fordul elő délre egészen Botswanáig, de a Csád-tó környékén és néhány más elszigetelt helyen is él. Elterjedési területe igen felaprózódott, sok helyen veszélyben van vagy már ki is pusztult.

A szitutunga félig vízi életmódot folytató antilop, hosszú patáival a mocsaras, ingoványos taljon való mozgáshoz alkalmazkodott.

Alfajai

A szitutungának négy alfaját különbözteti meg a tudomány.

• Tragelaphus spekei spekei – Keleti szitutnga, Kelet-Afrikában él
• Tragelaphus spekei gratus – Erdei szitutunga, Zambia és Botswana
• Tragelaphus spekei selousi – Zambézi szitutunga, Namíbia és Angola délkeleti része
• Tragelaphus spekei sylvestris – Sesse-szitutnga, Ugandában él, a Viktória-tó környékén, veszélyeztetett alfaj.

Életmódja

Nőstény

Többnyire csoportosan él, egy csoportban többnyire egyetlen bika, néhány nőstény és azok fiatal utódai találhatóak. Általában nappali életmódú faj, de a nap legforróbb részét a letaposott növényzetben készült menedékhelyen tölti. A szitutunga élete legnagyobb részét vízben vagy annak közelében tölti, sűrű nádasban vagy papiruszmocsarakban él. Jól úszik és gyakran teljesen elmerül a vízben, ha veszélyt érez vagy ha táplálkozik. Nádat, sásféléket és egyéb vízinövényeket fogyaszt, illetve a mocsárréteken legel.

Fő ellenségei a nílusi krokodilok, a leopárdok és az oroszlánok.

Szaporodása

Egész évben szaporodik. Egyetlen borját 245 napig tartó vemhesség után elli a nőstény. Az ellés szárazulaton zajlik le, olykor letapossa a vízinövényeket és azokon ellik. A tehenek egyéves korukban, a bikák 18 hónapos korukban érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete

Egyelőre összességében nem számít veszélyeztetett fajnak, de állományai néhol nagyon megritkultak. Elsősorban a mocsaras vidékek eltűnése veszélyezteti.

Állatkertekben világszerte sokfelé tartják, elsősorban különleges életmódja miatt kedvelik. A szitutunga jól bírja a fogságot, rendszeresen szokott szaporodni.

Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Budapesti Állatkertben és a győri Xántus János Állatkertben tartják.

Képek

• 

  Nőstény

• 

  Nőstény és borja

• 

  Borjú

Források

• Spinage, C.A. The Natural History of Antelopes. New York: Facts on File Publications, 1986.
• Walther, F. R. 1990. Spiral-horned antelopes. In Grzimek's Encyclopedia of Mammals. Edited by S. P. Parker. New York: McGraw-Hill. Volume 5, pp. 344-359.
• Nowak, Ronald M. Walker's Mammals of the World Fifth Ed. Vol. II. Baltimore: The Johns Hopkins University Press., 1991

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
• További információk (angol)