Szitutunga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szitutunga
Szitutunga bika
Szitutunga bika
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Csavartszarvú antilopok (Tragelaphini)
Nem: Tragelaphus
Faj: T. spekeii
Tudományos név
Tragelaphus spekeii
(Sclater 1864)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szitutunga témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szitutunga témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szitutunga témájú kategóriát.

A szitutunga vagy más néven szitatunga (Tragelaphus spekeii) a párosujjú patások rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak családjába és a tulokformák alcsaládjába tartozó afrikai kérődző antilopfaj.

Neve szuahéli eredetű, a latin név pedig a 19. századi John Hanning Speke emlékét őrzi, aki felfedezte a Nílus forrását.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bikák és a tehenek jelentős mértékben eltérnek egymástól. A bikák szürkésbarnák vagy sötét csokoládébarnák, a nőstények ezzel szemben fénylő rozsdavörösek vagy gesztenyebarnák. Mindkét nemnél megfigyelhetők világos színű csíkok a háton és a testoldalon, de a nősténynél ezek karakteresebbek.

Testhossza 170 centiméter, vállmagassága 125 centiméter, súlya 120 kilogramm. A bikák nagyobbak mint a tehenek, és a csavartszarvú antilopok többségéhez hasonlóan csak ők viselnek szarvakat. A bikák szarva 92 centiméter hosszúra is megnőhet.

A paták nagyon megnyúltak, hosszuk elérheti a 18 centimétert.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Afrika mocsras vidékein fordul elő délre egészen Botswanáig, de a Csád-tó környékén és néhány más elszigetelt helyen is él. Elterjedési területe igen felaprózódott, sok helyen veszélyben van vagy már ki is pusztult.

A szitutunga félig vízi életmódot folytató antilop, hosszú patáival a mocsaras, ingoványos taljon való mozgáshoz alkalmazkodott.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szitutungának négy alfaját különbözteti meg a tudomány.

  • Tragelaphus spekei spekeiKeleti szitutnga, Kelet-Afrikában él
  • Tragelaphus spekei gratusErdei szitutunga, Zambia és Botswana
  • Tragelaphus spekei selousiZambézi szitutunga, Namíbia és Angola délkeleti része
  • Tragelaphus spekei sylvestrisSesse-szitutnga, Ugandában él, a Viktória-tó környékén, veszélyeztetett alfaj.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nőstény

Többnyire csoportosan él, egy csoportban többnyire egyetlen bika, néhány nőstény és azok fiatal utódai találhatóak. Általában nappali életmódú faj, de a nap legforróbb részét a letaposott növényzetben készült menedékhelyen tölti. A szitutunga élete legnagyobb részét vízben vagy annak közelében tölti, sűrű nádasban vagy papiruszmocsarakban él. Jól úszik és gyakran teljesen elmerül a vízben, ha veszélyt érez vagy ha táplálkozik. Nádat, sásféléket és egyéb vízinövényeket fogyaszt, illetve a mocsárréteken legel.

Fő ellenségei a nílusi krokodilok, a leopárdok és az oroszlánok.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész évben szaporodik. Egyetlen borját 245 napig tartó vemhesség után elli a nőstény. Az ellés szárazulaton zajlik le, olykor letapossa a vízinövényeket és azokon ellik. A tehenek egyéves korukban, a bikák 18 hónapos korukban érik el az ivarérettséget.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyelőre összességében nem számít veszélyeztetett fajnak, de állományai néhol nagyon megritkultak. Elsősorban a mocsaras vidékek eltűnése veszélyezteti.

Állatkertekben világszerte sokfelé tartják, elsősorban különleges életmódja miatt kedvelik. A szitutunga jól bírja a fogságot, rendszeresen szokott szaporodni.

Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Budapesti Állatkertben és a győri Xántus János Állatkertben tartják.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Spinage, C.A. The Natural History of Antelopes. New York: Facts on File Publications, 1986.
  • Walther, F. R. 1990. Spiral-horned antelopes. In Grzimek's Encyclopedia of Mammals. Edited by S. P. Parker. New York: McGraw-Hill. Volume 5, pp. 344-359.
  • Nowak, Ronald M. Walker's Mammals of the World Fifth Ed. Vol. II. Baltimore: The Johns Hopkins University Press., 1991

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]