Szittya Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szittya Emil
Élete
Születési névSchenk Adolf
Született1886. augusztus 18.
Budapest
Elhunyt1964. november 26. (78 évesen)
Párizs
HázastársaSzittya Erika
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza, művészetkritika, festészet
A Wikimédia Commons tartalmaz Szittya Emil témájú médiaállományokat.

Szittya Emil született Schenk Adolf (Avraham). (Budapest, 1886. augusztus 18.[1] – Párizs, 1964. november 26.) magyar költő, író, művészetkritikus és festő. Kassák Lajos és Blaise Cendrars, valamint a kor avantgárd művészeinek az egyik szellemi mestere. Léger, Chagall, Henri Rousseau művészettörténeti fölfedezője.

Életrajza[szerkesztés]

Schenk Ignác cipész és Spatz Regina első gyermekeként született.[2] 1906 és 1907 között a svájci Asconában létrejött Monte Verità művésztelepen tevékenykedett. 1906-tól kezdődően többnyire Párizsban csavarogott. 1909 júliusában Stuttgartban összetalálkozott a Párizsba Budapestről gyalog induló Kassák Lajossal, akit végigkalauzolt Németország, Belgium és Franciaország városain, miközben koldulással és különféle szélhámos trükkökkel a létfenntartásukat is biztosította. Ő az, aki Kassákot bevezette a képzőművészetbe. Minderről Kassák az Egy ember élete című önéletrajzi regényében írt részletesen.[3] Október második felében érkeznek Párizsba, ahonnan Kassák nem egészen egy hónap elteltével hazautazik.

Szittya Párizsban élt 1911 és 1912 között Blaise Cendrars-ral együtt megalapította a Les Hommes Nouveaux című német-francia nyelvű, avantgárd folyóiratot. 1914 és 1918 között Zürich és Budapest között ingázott. Zürichben mások mellett megismerkedett Leninnel, Karl Radekkel és Lev Trockijjal, valamint Tristan Tzarával, Hugo Ball-lal és 1916-ban egyik alapítója volt a zürichi Cabaret Voltaire elnevezésű dadaista klubnak. Ekkoriban a Mistral címen poliglott dadaista folyóiratot szerkesztte. Budapesten 1915-ben pénzt szerzett Kassák számára a Tett folyóirat elindításához, de Kassák hamarosan megszakította vele a kapcsolatot, mert azt gyanította róla, hogy rendőrségi besúgó és provokátor.[4]

1918-ban belekeveredett a Károlyi Mihály lejáratását célzó, úgynevezett Konsten-ügybe,[5] amely magyarországi kapcsolatainak teljes megszakadásához vezetett, és így emigrációba kényszerült. 1919-ben először Bécsbe, majd Berlinbe ment, 1927-től haláláig Párizsban élt. Szerkesztője és rendszeres szerzője volt különféle modern művészeti folyóiratoknak, számos kismonográfiát írt, egyebek mellett Henri Rousseauról, Chaïm Soutineról, [Albert Marquetról és Picassóról. Szociológiai munkákat és regényeket is írt.

Közeli barátai közé tartoztak a 20. századi zene megújítói is : Stravinsky, Darius Milhaud, Arthur Honegger, Erik Satie. 1940 és 1944 között részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1961-ben ismerkedett meg Franz Junggal.

Írói, kritikusi művei mellett képzőművészeti munkássága is jelentős. Jóllehet fiatalkorától festett, képeivel a saját neve alatt először csak 1958-ban állt a nyilvánosság elé. Az idők folyamán egységes saját stílust alakított ki: relatíve kisméretű, zsúfolt, kolorista kompozíció a figurativitás és az absztrakció határán mozognak.[6] Hazai gyűjteményes tárlatára 1989-ben került sor a Kassák Múzeumban.

Főbb publikált művei[szerkesztés]

  • Szittya Emil – Wojticzky Gyula: Az újak irodalmáról. Budapest, [1909]
  • Én Szittya Emil a bizonyítékgyáros. Consten bej és Károlyi Mihály gróf; Budapester Fremdenblatt Ny., Bp., 1918 (Horizont-füzet)
  • Die Haschischfilme des Zöllners Henri Rousseau (1920?)
  • TatJanviera Joukoff mischt die Karten – Das Spiel eines Erotomanen, Berlin, 1920 (németül)
  • Ein Spaziergang mit manchmal Unnützigen, Bécs-Prága-Leipzig, 1920
  • Das Kuriositäten-Kabinett. Begegnungen mit seltsamen Begebenheiten, Landstreichern; Constance, 1923
  • Klaps oder Wie sich Ahasver als Saint Germain entpuppt. Roman; Potsdam, 1924
  • Henri Rousseau Hambourg, 1924
  • Selbstmöder. Ein Betrag zur Kulturgeschichte aller Zeiten und Völker, Leipzig, 1925
  • Malerschicksale. Porträts. Hamburg, 1925
  • Emil Szyttya: Ausgedachte Malerschiksale; Les Écrivains Réunis, Paris, 1928
  • Ausgedachte Dichterschicksale; Les Écrivains Réunis, Bp., 1928
  • Neue Tendenzen in der schweizer Malerei. Abbildung von Camenisch, Coghuf, Hindenlang, Atiger, Stocker, Sulzbachner; Ars, Paris, 1929 (Collection ʺKunstproblemeʺ)
  • L'art allemand en France; németről franciára ford. Lazare Lévine; La Zone, Paris, 1932
  • Dis kranke Sexualität oder der Mörder, Paris, 1935
  • Notes sur Picasso, Paris, 1945 (franciául)
  • Marquet parcourt le monde, 1948
  • Soutine et son temps; La Bibliothèque des Arts, Paris, 1955 (Souvenirs et documents)
  • 82 rêves pendant la guerre 1939–1945, Paris, 1963
  • Der Mann der immer dabei war. Roman; szerk. Sabine Haase, Manfred Lampig; Löcker, Wien, 1986
  • Hommage à Franz Jung, Hambourg, 1988
  • Ahasver Traumreiter. Sammlung früher Prosa; Wieser, Klagenfurt–Salzburg, 1991 (Edition Traumreiter)
  • Herr Außerhalb illustriert die Welt. Mit Erstdrucken aus dem Nachlass. Hg. Walter Fähnders. Berlin: BasisDruck, 2014 (Pamphlete 28); ISBN 978-3-86163-149-1

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

  • 1958. október 21. – november 5.: Párizs, Galerie Gisler (137. Bd. Raspail, Paris)
  • 1962. március 14. – április 10.: Galerie Pierre Birtschansky (156. Bd. Haussmann, Paris)
  • 1963. szeptember 17. – október 31: Zürich, Galerie Colette Ryter: „Emile Szittya peintre visionnaire Paris. Huiles et Gouaches” (15. Neumarkt, Zürich)
  • 1964. július 4. – október 31.: Ascona, Galerie Herzog
  • 1985. október 29 – November 30.: Bécs Galerie Löcker, „Emil Szittya (1886 – 1964) Ölbilder und Gouachen. 29. Oktober bis 30. November 1985. Galerie Löcker, Wien I, Gluckgasse 3.”
  • 1986. január 1. – 23.: Graz, Neue Galerie
  • 1986. május 3. – 31.: Aarau, Galerie Goldenes Kalb
  • 1986. június 6. – július 11.: Bern, Galerie Kurt Salchli
  • 1989. augusztus 8. – december 31.: Budapest, Kassák Emlékmúzeum: "Szittya Emil"
  • 1990. január 2. – február 11.: Szombathelyi Képtár: "Szittya Emil"

Irodalom[szerkesztés]

  • Bodri Ferenc: Kalandorok se kíméljenek! Literatura, 7, 1980. 2. 281–306.
  • Kassák Lajos. Egy ember élete. I–II. Budapest, 1983
  • Christian Weinek: Kassák Lajos és Szittya Emil; in: Magam törvénye szerint. Tanulmányok és dokumentumok Kassák Lajos születésének századik évfordulójára. Szerk. Csaplár Ferenc. Budapest, 1987. 27–33.
  • Rockenbauer Zoltán: Szittya Emil és a képzőművészet. Enigma, 2017. 90. sz. (Passuth Krisztina 80). 89-104.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Születési bejegyzése az óbudai zsidó hitközség születési akv. 82/1886. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 15.)
  2. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése az óbudai zsidó hitközség házassági akv. 33/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 15.)
  3. ↑ Kassák Lajos. Egy ember élete. I–II. Budapest, 1983. I.: 342–433.
  4. ↑ Kassák Lajos. Egy ember élete. I–II. Budapest, 1983. II.: 236–254.
  5. ↑ Lásd egyebek mellett: A leleplezett kémszövetkezet. A Károlyi ellenes hajsza részletei. Pesti Napló, 1918. május 17. 5-6.
  6. ↑ Rockenbauer Zoltán: Szittya Emil és a képzőművészet. In: Enigma, 2017. 90. sz. (Passuth Krisztina 80). 89-104.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szittya_Emil&oldid=24330064”