Sziszüphosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiziano – Sziszüphosz (1548-1549)

Sziszüphosz (görög betűkkel Σίσυφος, latinul Sisyphos) Aiolosz thesszáliai király és Enareté fia, aki agyafúrtságáról volt híres. Több híres mitológiai alakkal köthető össze; egyesek szerint ő Odüsszeusz biológiai apja, mivel elcsábította Antikleiát – szomszédja, Autolükosz lányát -, aki Láertész felesége lett.

Sziszüphosz kifecsegte Zeusz egyik szerelmi kalandját – így az istenek magánéletéről szóló titkok egyikét árulta el –, Hadésznak le kellett volna őt vinnie a Tartaroszba és örök időkre megbüntetni. Sziszüphosz viszont kicselezte Hadészt: alázatosan megkérte, hogy mutassa meg a saját csuklóján, hogyan kell felrakni a bilincseket, aztán egy gyors mozdulattal rákattintotta őket, s így foglyul ejtette az istent. Amíg Hadész Sziszüphosznál raboskodott, senki sem halt meg a Földön. A képtelen helyzetet végül Arész, a hadisten segített megoldani, aki Hadész segítségére sietett, kiszabadította őt és átadta neki Sziszüphoszt.

A Holtak Bírái egy hatalmas kőszikla elé vitték a ravaszságáról elhíresült királyt és utasították, hogy gurítsa fel egy dombra, majd a másik oldalon gurítsa le. Azonban, mikor Sziszüphosz már majdnem felért a domb csúcsára, ereje elfogyott és a szikla visszazuhant eredeti helyére. És ez a folyamat állandóan ismétlődik: Sziszüphoszt arra ítélték, hogy örök időkre hiábavaló erőfeszítéseket tegyen, mivel minden erejét összeszedve, verejtékezve görgeti fel a súlyos követ a hegyre, ám mielőtt a csúcsra érne, a kő mindig visszagurul.

Innen ered a „sziszifuszi munka” kifejezés, az emberi teljesítőképességet már-már meghaladó és hiábavaló munka elnevezése.

Sziszüphoszt a görög mitológia az egyik legnagyobb gazemberként tartja számon, ugyanakkor elismeréssel adózik neki, mivel ő alapította Korinthosz városát és sokat tett a kereskedelem és a hajózás felvirágoztatásáért.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]