Szirtifogoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szirtifogoly
Steinhuhn Alectoris graeca.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Tyúkformák (Gallinae)
Nemzetség: Tetraogallini
Nem: Alectoris
Tudományos név
Alectoris graeca
(Meisner, 1804)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szirtifogoly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szirtifogoly témájú kategóriát.

Egy régi ábrázolás a fajról

A szirtifogoly (Alectoris graeca) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa hegységeiben honos, elsősorban az Alpok és a Balkán hegységeiben fordul elő. elterjedési területe az Alpok nyugati felétől a Dinári-hegységen át az Adriai-tenger mentén Nyugat-Bulgáriáig húzódik. Az Alpok északi része alkotja a mai elterjedés északi határát (a 16. században a faj a Rajna térségig előfordult). Elterjedési területének déli határa az olasz szárazföld legdélebbi régiója, Calabria és a Peloponnészosz dáli csúcsáig terjed. Az Alectoris graeca whitakeri alfaj kicsi, izolált populációban kizárólag Szicília szigetén fordul elő.

Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Macedónia, Montenegró, Németország, Románia, Szerbia, Szlovénia és Svájc területén honos. Betelepítették Belgium, Spanyolország és Libanon területére is.


Kifejezetten hegyvidéki faj, a fák határa felett, köves, fűvel benőtt és napos hegyi lankákon honos.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • balkáni szirtifogoly (Alectoris graeca graeca) (Meisner, 1804) – a Balkán-félsziget hegységeiben, valamint Görögország szárazföldi részén és Bulgária területén honos.
  • alpesi szirtifogoly (Alectoris graeca saxatilis) (Bechstein, 1805) – az Alpokban és az Appennini-félszigeten honos.
  • szicíliai szirtifogoly (Alectoris graeca whitakeri) (Schiebel, 1934) – Szicília szigetén honos

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 32-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 46-54 centiméter testtömege 460-770 gramm. A hím jóval nagyobb és nehezebb a tojónál. Testének felső része kékesszürke vagy szürkésbarna színű. Hasa nagyrészt sárgás-barnás színezetű, szárnyai sötétbarnák és fehéres csíkozásúak. Feje teteje palaszürke, melyet a szem felett vékony fehér csík határol. Jellemző a feketés szemsáv, mely a szemtől a begyig nyúlik és a fehéres torkot választja el a szürkéskék begytől. Rövid csőre és lábai vörösek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szirtifogoly főként növényi táplálékot fogyaszt, füvek levélcsúcsait, rügyeket, magokat és gyümölcsöket. Ősszel és télen gyakran a learatott gabonamezőkön és a gabonatárolók környékén tartózkodik elhullott gabonaszemeket keresve. Tavasszal állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Különösen a még kis fiókák és a tojást rakó vagy költő tyúkok kedvelik a rovarokat, pókokat és csigákat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alectoris graeca graeca

A szirtifogoly egy évesen lesz ivarérett, de a legtöbb madár csak életének második évében költ először. Többnyire egyéves párkapcsolatban él, de olykor egy-egy sikeresebb pár több évig is együtt maradhat. Párzáskor a hím némileg felemelkedve vezeti be a párosodási szertartást. A párosodás időszakban a hím vigyáz a tojóra, nem téveszti szem elől, nehogy más hímekkel is párosodjék.

A tojó fészkét egy maga által kapart földmélyedésbe építi, fűből. 9-14 tojást rak és azokat 24-26 nap alatt egyedól költi ki. A fiókák fészekhagyók, kikelésük után azonnal elhagyják a fészket. A fiókák három hetes korukra már röpképesek és 50-60 naposan már teljesen kifejlett nagyságúak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]