Szímő

Szímő - Szent Márton-templom

Szímő címere

Szímő zászlaja

Közigazgatás

Ország

Szlovákia

Kerület

Nyitrai

Járás

Érsekújvári

Rang

község

Polgármester

Bób János

Népesség

Teljes népesség

2281 fő (2011)^[1] +/-

Népsűrűség

87 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

111 m

Terület

26,345 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Szímő

Pozíció Szlovákia térképén

Koordináták: é. sz. 47° 59′ 1″, k. h. 17° 59′ 45″

é. sz. 47° 59′ 1″, k. h. 17° 59′ 45″

Szímő weboldala

Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A két világháború és a kitelepítés áldozatainak emlékműve

Szent Márton szobra a főtéren

A régi iskola épülete, ma Jedlik Ányos emlékszobának, a községi könyvtárnak, és a Csemadok helyi szervezetének otthont adó épület

Jedlik Ányos mellszobra

Szímő (régebben Szimő, szlovákul Zemné): falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. 2011-ben 2281 lakosából 1605 magyar, 445 szlovák és 184 roma volt.

Fekvése [szerkesztés]

Érsekújvártól 13 km-re nyugatra, Gútától 12 km-re északra a Vág bal partján fekszik. Közigazgatási területe 26,3 km², Gúg tartozik hozzá. A falu katasztere a Vág jobb partjára is átnyúlik. Közigazgatásilag északról Tótmegyer, északkeletről Érsekújvár, délkeletről Andód, délről Kamocsa és Ifjúságfalva, nyugatról Negyed határolja.

Története [szerkesztés]

Az eredetileg a mai Gúg területén levő település első írásos említése 1113-ból származik (Kálmán király oklevelében Van Zemej néven). Gúgpusztát 1217-ben önálló faluként, 1245-ben pusztaként említik, valószínűleg a tatárjárás során elpusztult. Szímőt 1291-ben még Nyitra vármegye részeként említik. 1312-ben Csák Máté hadai pusztították el. Lakosai a törökök pusztítása elől a 16. században települtek át a Vág partjára, ekkor már Komárom vármegyéhez tartozott.

A török időkben általában nem volt hódoltsági terület, de sokat szenvedett a portyázáskotól. A középkori Szentgyörgy falu szintén Szímő határában feküdt, emlékét egy dűlőnév őrzi. 1693-ban az esztergomi érseket említik földesuraként, ekkor Széchenyi György érsek Gúg pusztát a szímőieknek adományozta. 1704-ben Heinter osztrák generális a többi Érsekújvár-környéki faluval együtt felgyújtotta és kifosztotta Szímőt is. Az életben maradt lakosság Győrbe menekült.

1728-ban újra felépítették a lerombolt templomot, 1780-ban pedig felépült az első iskola is. A 18. század végén a falut az Udvardi járástól a Csallóközihez csatolták. 1833-ban az esztergomi érsekség inspektora erőszakkal visszavette a falutól Gúgpusztát, mely ellen a szímőiek óvást emeltek.

1848-ban Fényes Elek Komárom vármegye leírása című művében így ír a faluról: Szimő, magyar falu, fekszik a Vágh bal partján Guttához északra egy órányira, s mint legvégső helysége Komárom vármegyének, határos Negyed, tót Megyer és Ondód nyitramegyei, Gutta és Komocsa komárommegyei helységekkel. Határ kiterjedése 4685 hold, ideszámítva t. i. 1693-dik évben Szécsenyi György herczegi prímásföldesúrtól adományozott felső Gughi pusztát is, melly adományozás 1696-ban Kolonics érsek és bíbornak alatt 1-sö Leopold király által megerősítetett. A szoros értelemben vett szimői határban van szántóföld 1040 hold; kaszáló , mellynek 2/3 része nádas, s egésznek nagyobb része a Vágh, Nyitra és Duna kiöntése miatt csak igen ritkán haszonvehető 1700 hold; legelő 400 hold; erdő, legtöbb füzes 1/4-ed része gyümölcsös 145 h., összesen a szimői határ 3208 hold. Ezenkívül felső Gughi pusztán szántóföld 760 hold, kaszáló 815, legelő 325, összesen 1400 hold. Itten a legelőt tavasztól késő őszig a folytonosan ottan tartatni szokott ökörcsorda, gulya és ménes használja. Szimőn az egész föld jobbágyi, hol régi úrbéri telkek (sessiones ideales) lévén, szerződés szerint egy egésztelektől 80 szekeres napot, földes-zsellér 22 gyalog, házas 16, lakó pedig 10 napot szolgálnak az urodalomnak, többnyire Érsekújvárba s annak környékén felhasználandókat. Az uraságnak semmi majorsága nincs s a királyi haszonvételeken kívül mást nem bir. A szoros értelemben vett szimői határ agyaggal vegyített feketés föld, hol az őszi vetések közt leginkább rozs, s egy negyedében a határnak tiszta búza terem, tavaszi vetések pedig főkép kukoricza és kender. Itt ugarok nincsenek, hanem azokba többnyire kukoriczát vetvén, a födet kapálás által tisztogatva ugarolják. Meglehetős mennyiségben terem itt káposzta és gyümölcs, mellyeknek árából szokták leginkább a lakosok az adó s egyéb tartozásaik és szükségeik fedezésére költséget szerezni, mivel gabonát a legjobb időkben is keveset, árvizes években pedig élelmükre sem lévén elegendő, mitsem adhatnak-el. Az utolsó években a gyümölcsfák a nagy iszappali elöntés és hosszabb ideig alattok állott meleg vízár miatt kiszáradván a lakosok egy becses jövedelemforrástól fosztattak meg. A Gughi pusztán felét a szántóföldeknek rendesen ugarolni szokták, itt különösen szép rozs terem, tavaszi azonban nem igen díszlik. Az állattenyésztés főkép lovakban és szarvasmarhákban áll; ez utolsó azonban mostani években az iszappal elöntött takarmány használata miatt rósz karban van, s átalában az egész mezei gazdaság a folytonos árvizek által egészen megrongáltatott. Népessége 1900 lélek, kik 2 zsidó családot kivéve mindnyájan r. katholikusok és magyarok. Katholikus parochialis szentegyház. Egész jobbágytelek 40 számlálta tik , mellyből egy a helybeli lelkész úré, a többin pedig 99 jobbágy család tengődik; tengődik igen, mert a lakosok felettébb elnépesedvén telkeiket annyira szétdarabolták, hogy az újabb törvények előtt elosztott 1/24 telkesek is találtatnak, s így most az egész helységben csak 3 egésztelkesék, 1 háromnegyedrész-telkes , 4 kétnegyedrész-telkes, a többi 1/4 rész-telkes és a többség ennél is kevesebbet bir. Zsellér van 50 család, ebből 32 földes-, 18 házas-zsellér, 9 pedig lakó, s 45 mester ember, ezek közt molnár 7, 2 legénnyel s 2 inassal; takács 22, kik azonban mezei gazdaságot is űznek, kovács 3, szabó 4, bognár 2, csizmadia 5, kik azonban vásárra nem dolgoznak, a 3 utóbb említett mesterség sem tartja-el embereit, mert ezek szinte részaratással, napszámmal keresik be élelmüket s leginkább csak télen át folytatják a mesterséget. Földesura a helységnek az esztergomi érsek..^[2]

A 19. században a Vág szabályozásával (a töltés 1891-ben épült meg) a mezőgazdaság gyors fejlődésnek indult, jelentősen megnőtt a megművelhető földterület, csökkent az árvízveszély. 1882-ben és 1887-ben tűzvész pusztított a faluban. 1910-ben 2818 lakosából 2813 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Szímő híres volt dinnyetermesztéséről, korábban vízimalmok és egy gőzmalom is működött itt. A századfordulón állandó komp üzemelt a Vágon.

1920-ban Csehszlovákiához csatolták. A két világháború között a lakosság a mezőgazdaságból és kubikus munkákból tartotta fenn magát. 1928-ban a környéken elsőként vezették be a villanyvilágítást. 1933-1934-ben új kanális és szivattyútelep csökkentette az árvízveszélyt. Az 1930-as években épült a Vágon a Kostyán-malom, mely ma a turócszentmártoni falumúzeumban látható. 1938-1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. 1941-ben a Kamocsára vezető út burkolatot kapott.

1945 nyarán a csehszlovák hatóságok mintegy száz helybéli magyart közmunkára kényszerítettek.^[3]

1950. június 17-én megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet. 1952-ben a Vág árvize okozott károkat. 1960-ban kezdték meg az új iskola építését, 1968-ban pedig megnyílt az új kultúrház. Az 1970-es évek végére új egészségügyi központ, óvoda, gyógyszertár és bevásárlási központ is létesült.

1989 előtt jellemző volt az elvándorlás, de ez a folyamat napjainkra megállt, 2006-ban 21 új bérlakást adtak át és egy lakópark építését is tervezik Gúgon. 1994 óta kábeltelevízió is működik, 2002-ben szennyvíztisztító telepet adtak át a faluban.

Népesség [szerkesztés]

Szímő hagyományosan magyar nemzetiségű falu, szlovák nemzetiségű lakosai (akiket az idősebb szímőiek tirpáknak neveznek – a „trpiaci slovák” azaz szenvedő tót kifejezésből) 1945 után költöztek ide főként Békéscsaba és Mezőberény környékéről, és tótnak nevezik magukat.

Néprajzilag és kulturálisan Szímő (a szomszédos Kamocsával együtt) a történelmi Komárom vármegye területéhez tartozik. Az egykori vármegyehatár ma is választóvonal kulturális és nyelvjárási szempontból: a szomszédos Andódon (mely történelmileg Nyitra vármegyéhez tartozott) már a palóc nyelvjárást beszélik, ezzel szemben Szímőn és Kamocsán az í-ző csallóközi tájnyelvet.

Szímő lakosságára a 20. századig jellemző volt az elkülönülés, a falu Al- és Felvégre oszlott. Sokáig jellemző volt a lakóhelyen belüli házasodás.

2001-ben 2201 lakosából 1645 magyar, 330 szlovák, és 212 roma volt.

Népességének nemzetiségek szerinti alakulása:

Szímő lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		5 fő (0%)
magyar		2813 fő (100%)
*1910. évi népszámlálási adatok

Szímő lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		330 fő (15%)
magyar		1645 fő (75%)
roma		212 fő (10%)
egyéb		14 fő (1%)
*2001. évi népszámlálási adatok

Szímő lakosságának nemzetiségi megoszlása
szlovák		445 fő (20%)
magyar		1605 fő (70%)
roma		184 fő (8%)
egyéb		47 fő (2%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Nevezetességek [szerkesztés]

Szent Márton-nak szentelt katolikus temploma 1728-ban épült, 1989-ben újították fel. A templom előtt áll 1993 óta a két világháború és a kitelepítések áldozatainak emlékműve. A felújított plébániát Sárai Attila plébános szentelte fel 2005 novemberében.
Gúgon található az eredetileg 1122-ben emelt Szent Vendel-kápolna, amely az októberben megrendezett hagyományos szímői-andódi búcsú helyszíne. Itt találhatóak a szövetkezet szőlői, valamint borpincéje is.
A kultúrház mellett 2000-ben a millennium tiszteletére haranglábat emeltek.
Jedlik Ányos mellszobrát (Lipcsey György alkotását) a templomkertben 1993-ban állították fel, 1995-ben (halálának 100. évfordulóján) pedig emlékszobát is berendeztek a községi könyvtár épületében (mely a 19. században épült iskolaként). Az emlékszoba kiállítási anyagát Nagy András, a jeles Jedlik Ányos-kutató gyűjteménye alkotja.
Jedlik Ányos-emléknap. Hagyományosan az emléknapon adják át a Jedlik Ányos-díjat , mely a tudományos életben kiemelkedő eredményeket elért szlovákiai magyar szakemberek elismerése.
Nevezetes épületei még a felvégi részen álló, 1923-ban emelt Nepomuki Szent János szobor és a Szent Anna-kápolna.
Szent Márton szobra a 2006-ban felújított főtéren áll.

Oktatás, kulturális élet [szerkesztés]

A faluban magyar és szlovák nyelvű alapiskola (mely 2000 óta Jedlik Ányos nevét viseli) és óvoda is működik. 2008-ban 115 gyermek tanult magyar, 95 pedig szlovák nyelven.^[4]
Fontos kulturális esemény az évente megrendezett adventi hangverseny.
A szímői falunapot Szent Márton, a templom védőszentje napján tartják.
Szímő cserkészcsapatának névadója Szent Márton, Komárom mellett az egész országban csak itt működik vízicserkészet.
A község galériáját 1997. augusztusában avatták fel.
A Szímői Hagyományőrzők Körét 2009-ben alapították.
A hagyományteremtő I. Szímői Fröccsnapot 2012 szeptemberében rendezték meg. Az összetartozás jelképeként helybéli gúgi borból és szolnoki szikvízből keverték az italt.

Gazdaság [szerkesztés]

A rendszerváltás előtt a lakosság többségét a három falu (Szímő mellett Andód és Kamocsa) földjén gazdálkodó szövetkezet foglalkoztatta, mely napjainkban (2008) is működik sokoldalú profillal (sertés- és szarvasmarhatartás, gabona- és gyümölcstermesztés). A nagytermelés mellett jelentős a fóliasátras és szabadföldi kistermelés is. Nagy hagyományokra visszatekintő dinnyetermesztése napjainkban is messzeföldön híres.

A 21. század elejére a lakosság jelentős része ingázó ipari dolgozó lett (a dél-komáromi ipari parkban, a gútai kábel- és a galántai elektronikai üzemben is dolgoznak szímőiek. A helyi ipart egy tetőszerkezeteket előállító üzem (Tectum Novum Rt.) képviseli, mely 2008-ban mintegy félszáz lakosnak adott munkát.^[5]

Híres emberek [szerkesztés]

Szímőn született 1800-ban Jedlik Ányos természettudós, feltaláló. Emlékét mellszobor, emlékkiállítás is őrzi, ő az iskola névadója is. 1999 óta működik a faluban a Jedlik Ányos Társaság.
H. Bóna Márta meteorológus édesapja, Dr. Bóna János, Szímőn volt tanító.^[6]
A szímői születésű Kosík István (1896-1943) a két világháború között Csehszlovákia Kommunista Pártja országgyűlési képviselője volt, akit a nácik az oranienburgi koncentrációs táborban meggyilkoltak. A községháza falán emléktábla, az iskola kertjében szobor őrzi emlékét.
Sándor György (előadóművész) humorista, édesapja Szímőn született