Szilva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szilva
Prunus domestica
Prunus domestica
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Szilvafélék (Prunoideae)
Nemzetség: Prunus
Alnemzetség: Prunus
Fajcsoportok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szilva témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szilva témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szilva témájú kategóriát.

Éretlen szilvák (Prunus domestica)
Érett szilvák.

A szilva vagy szilvafa (Prunus subgenus Prunus) a rózsafélék (Rosaceae) családjába, a vitatott rendszertani besorolású, főleg fákat és cserjéket magába foglaló Prunus nemzetségbe, annak Prunus alnemzetségébe tartozó fajok összefoglaló neve. Ide tartoznak még a kajszik is. Főleg az északi féltekén elterjedtek. A kereskedelemben közönségesen szilva néven kapható gyümölcs a Prunus domestica, a leggyakrabban ezt értjük a szilva szón.

Jellemzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Prunus nemzetség többi alnemzetségétől (őszibaracktól, cseresznyétől, zelnicemeggytől) megkülönböztető tulajdonságai: a hajtások végén csúcsrügy található, az oldalrügyek magányosan állnak, a virágok 1-5-ösével csoportban állnak rövid kocsányon, a termés csonthéja érdes, egyik oldalán barázda fut le.

Virágaik színe általában a fehértől a rózsaszínig váltakozhat, 5 szirom- és 5 csészelevelük van. Egyszerű vagy ernyős virágzatúak, 2-6 vagy több fürttel. Magvaikat vastag, csontkemény burok veszi körül. Leveleik egyszerűek vagy lándzsásak, gyakran fogazott szélűek.

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alnemzetség három fajcsoportra (sectio) osztható:

A termesztett szilvafajták legalább 15 szilvafajból származnak.[1] A fenti lista csak vázlatos, folyik új fajták nemesítése, hibridek létrehozása (pl. Prunus domestica × Prunus cerasifera). Egyes átmeneti fajokat a szilvánál, a cseresznyénél és a meggynél is meg lehetne említeni.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokféleképpen felhasználjuk. Kitűnő lekvárt készítenek belőle a téli hónapokra, de befőzésre is alkalmas. A hullott szilvából készítik a hungarikumnak számító szilvapálinkát, és a szilva adja a legjobb aszalványt.

Fogyaszthatjuk nyersen - gyümölcsként, gyümölcssalátákban, kedvelt főzve, gyümölcslevesekben is. Az aszalt szilva kitűnő rágcsálnivaló, de jól illik egyes húsételekhez, különösen a vadakhoz. Az aszalt szilvában is megvan, ami a friss gyümölcsben, ráadásul töményebben.

Főzött gombóc töltelékének is használatos, ennek közkedvelt módja, hogy fahéjas cukorral ízesítve hajtogatják a krumplis-vajas gyúrt tésztát. A gombócokat gyakran pirított zsemlemorzsába hengergetik.

Államilag elismert szilvafajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ageni
  • Althann ringló
  • Althann ringló Bb.94
  • Besztercei Bb 398
  • Besztercei Bt. 2
  • Besztercei Nm. 150
  • Besztercei Nm.122
  • Bluefre
  • Cacanska rana
  • Cacanska lepotica
  • Cacanska rodna
  • Debreceni muskotály
  • Korai besztercei
  • Montfort
  • President
  • Ruth Gerstetter
  • Sermina
  • Silvia
  • Stanley
  • Tuleu gras
  • Utility
  • Valjevka
  • Zöld ringló

A szilva kártevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyökérzet:
Törzs, ág, vessző:
Rügy, hajtás:
Levél:

a) betegségek:

b) kártevők:

Bimbó, virág:

baktériumos rákosodás és elhalás

Termés:
Fontosabb gyomnövényei:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fritz Kobel: Zytologische Untersuchungen an Prunoideen und Pomoideen, 1927

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]