Szilibinin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Silibinin skeletal.svg
Silibinin 3D.png
Szilibinin
IUPAC-név
(2R,3R)-3,5,7-trihydroxy-
2-[(2R,3R)-3-(4-hydroxy-3-methoxyphenyl)-2-(hydroxymethyl)
-2,3-dihydrobenzo[b][1,4]dioxin-6-yl]chroman-4-one
Kémiai azonosítók
CAS-szám 22888-70-6
PubChem 31553
ChemSpider 29263
ATC kód A05BA03
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C25H22O10
Moláris tömeg 482.44 g/mol

A szilimarin egy flavononglikán, amely a szilidianin és szilikrisztin nevű izomérekből áll. Kísérletes vizsgálatok igazolják, hogy a szilimarin terápiás hatékonysága három hepatoprotektív hatáson alapul:

  • védi a membránt
  • szabadgyökfogó tulajdonságú
  • segíti a regenerációt.

A szilimarin három hatása együttesen vezet ahhoz, hogy a máj a hepatotoxikus anyagokat könnyebben méregteleníti (eliminálja), ami a fibrózist akadályozhatja meg.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szilimarin reagál a májsejt-receptorokkal és blokkolja, vagyis lassítja ezzel a májra mérgező anyagok felvételét. Egyes, a májban lebomló anyagok, de az alkoholfogyasztás, vagy környezeti mérgek is reaktív, oxigénion tartalmú anyagokat indukálnak (szabad gyökök), melyek a membránlipidek többszörösen telítetlen zsírsavait és a membránban lévő fehérjéket,mint receptorokat, láncreakcióban oxidatív roncsolják. Mivel a szilimarinnak igen magas a hepatocytákhoz való affinitása, kémiai szerkezetének köszönhetően képes ezen szabad gyökök megfogására. Így a membrán és a sejt integritása megmarad. A károsodott sejtekben a szilimarin fokozza a fehérjeszintézist és normalizálja a foszfolipid metabolizmust. Ennek eredményeképpen stabilizálja a sejtmembránt és csökkenti vagy megelőzi az oldott sejtalkotók (pl.: transzaminázok) kijutását a sejtből, valamint megakadályozza bizonyos májkárosító anyagok (pl.: gyilkos galóca mérgei) bejutását a sejtbe.

A szilimarin protein-szintézist növelő hatása sejtmagban megtalálható RNS-polimeráz-I-aktivitás stimulálásán alapul, amely aztán a riboszómális RNS megnövekedett termelődéséhez vezet. A következmény: strukturális és funkcionális proteinek (enzimek) termelődésének növekedése. Mindezek együttesen a máj védelmi és regenerációs képességének emelkedését eredményezik.