Szilének

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Részeg szilén, római márványszobor a II. századból

A szilének (görögül Σιληγοί) a görög mitológiában termékenységdémonok, a természet őserőit testesítik meg.

A szatírokkal (szatüroszokkal) együtt (akiktől gyakran nehéz megkülönböztetni őket) Dionüszosz kíséretét alkotják. Tömpe orrú, vastag szájú dülledt szemű, patáslófarkas, torz keverék lények. Hírhedtek kötekedő természetükről, borisszák, a nimfák körül legyeskednek. Hol buja mozdulatokkal kísért vad tánc közben ábrázolják őket, hol szamárháton ülve tökrészegen, amint bőrtömlőből vedelik a bort. Számos mítosz szól a bölcs Szilénekről: egyikük Vergiliusnál álmosan és pityókásan elénekel egy dalt az ősi kozmogóniáról, belefoglalja a világ születését, Saturnus (Kronosz) uralmát, Prométheusz hőstettét, a Héliaszok történetét. Macedóniában mutogattak egy Midasz kertjeinek nevezett helyet, ahol Midasz rajtacsípte az egyik szilént, amint bort vegyített a forrás vizébe, amelyből ivott. A sziléneket többnyire a Szatüroszokkal azonosítják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mitológiai enciklopédia I–II. Főszerk. Szergej Alekszandrovics Tokarjev. A magyar kiadást szerk. Hoppál Mihály. Budapest: Gondolat. 1988. ISBN 963-282-026-6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilének témájú médiaállományokat.