Szilágyi Pál (színművész)
| Szilágyi Pál | |
 | |
| Született | 1794. szeptember 9. Buda |
| Elhunyt | 1874. június 19. (83 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása | színész |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (Bal oldali falsírboltok: B/302) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi Pál (Buda, 1794. szeptember 9.[2] – Budapest,[1] 1874. június 19.)[3] magyar színész, operaénekes.
Élete[szerkesztés]
Atyja Szilágyi Pál gazdatiszt volt, anyja Kelemen Magdolna. Középiskoláit Budán végezte. Még tanulógyermek volt, mikor anyai nagybátyja, Kelemen László, az első magyar színigazgató náluk volt látogatóban, aki a fogékonylelkű gyermek előtt annyit beszélt az állandó színészetről, hogy a fiú megfogadta: mihamarabb színésszé lesz. 1806-ban özvegy édesanyja ellenzése dacára így hát a színészi pályára lépett Pesten, ahol két esztendeig ingyen játszott. Utána 20 forintos fizetésbe lépett, amit azonban a sanyarú viszonyok miatt nem kapott meg. „Maga várhat — mondogatta neki a pénztáros — magának van mit enni, mert itt vannak a szülei, de a többieknek senkije sincs és éhen halnak, ha nem adok nekik néhány krajcárt." Ezután különböző vidéki társulatoknál fordult meg. 1811-ben katona lett és a 7. Lichtenstein-huszárezredbe állt be. Részt vett az 1812-es orosz hadjáratban és a lipcsei csatában, harcolt Napóleon ellen és az egyesültek seregében részt vett a párizsi bevonulásban is.
Hazatérve folytatta színészi pályáját, 1818-ban Székesfehérváron, 1823-ban Kilényi Dávid társaságában játszott, tőle Erdélybe ment, végül Döbrentei Gábor meghívására 1835-ben Pestre ment több társával együtt. Szilágyi a vidéki fellépéseken operaénekesként tűnt ki, a pesti Nemzeti Színháznál pedig, amelynek 1837-ben történt megnyitásától kezdve állandó tagja volt, a komolyabb komikumot képviselte. Alakítása mindig jellegzetességéről volt ismeretes.
A tollforgatásban is remekelt. Fontos szerepet játszott a színészi nyugdíjintézet fölállításában, melynek aztán ő lett első nyugdíjasa is 1854-ben. Két gyermekét, Bélát és Lillát (Bulyovszkynét) szintén a színpadnak nevelte. 1868. június 23-án tartották meg jubileumát a Nemzeti Színházban, amikor az Adrienne Lecouvreur-ben Michonnet-t játszotta, leánya pedig a címszerepet.
Élményeit megírta a Nefelejts 1859 és 60-iki évfolyamaiban: Egy nagyapa regéi unokáinak c. alatt. Naplóját leánya adta sajtó alá. Megjelent 1854. április havában (Ismerteti a Hölgyfutár, 1854. ápr. 24.) Hires füttyös volt, és e művészetét felette nagyra becsülte, úgyannyira, hogy a sok Szilágyi közül megkülönböztetésül a „füttyös" melléknevet írta neve alá.
A Sevillai borbélyban Basiliót kiválóan játszotta. Pedáns komikus volt, hosszú vékony alakkal, kifejező arccal. Testvére volt a közcélokra tett, nagyszerű hagyományairól ismert Szilágyi István gazdag gombkötőnek. Sokat látott, tapasztalt s valóságos adomatár volt. Katonakorában leesett a lóról, betörte a mellét, emiatt folyton köhögött, de azért énekelt és 84 évet élt. Jókedvűen, elégedetten. Aggkoráig szeretett választékosan öltözködni.
„Mikor Szilágyi Pál haldoklott, lezuhant egy székre és az alatta összeroppanó székről letámaszkodott a földre.
— Mit csinál, Pali bácsi, az istenért? — riad rá az orvos.
— Semmi a', — nyögi Pál — már én így szoktam meghalni.
Még abban is a szokás vezérelte.”– Váradi Antal: Régi magyar színészvilág. Budapest, Franklin-Társulat, 1911. 244. old.
Kassai művezetőkorában franciából fordított operaszövegeket. Veje (Bulyovszky Gyula) lapjában elmés adomákat közölt. Leánya szeretettel gondoskodott róla, a házában adott neki lakást és vendégszerepléseit hetekre félbeszakította, hogy agg atyja mellett lehessen. Halálát gümőkór okozta. Egy fiút — Szilágyi Béla színészt és özvegyet (Bereczky Julianna) is hagyott hátra. A Kerepesi úti temetőben temették el.
Cikkei a színészi életből a Hölgyfutárban (1857. 142. sat. sz., 178. sat. sz.), a Színházi Látcsőben (1863. 22., 29., 35., 55., 61. sz.), a Magyarország és a Nagyvilágban (1873. 26.)
Fontosabb szerepei[szerkesztés]
- Nyúlfi (Müller–Perinet: Újholdvasárnapi gyermek)
- Bartolo (Rossini: A szevillai borbély)
- Tiborc (Katona József: Bánk bán, az ősbemutatón)
- Rappelkopf (Raimund: A havasi rémkirály)
- Salamon (id. Dumas: Kean)
Munkái[szerkesztés]
- A buvár, nagy romános dall játék két felv. Németből ford. Muzsikáját szerzette Kreutzer Conradin. Kassa, 1830. (Magyar Játék-színi Zsebkönyv).
- Beszélyek és firkák. Pest, 1854.
- Egy agg színész életéből. Bpest, 1878. (Leánya Bulyovszkyné adta ki. Előbb a Magyarország és a Nagyvilágban).
Kéziratban[szerkesztés]
- Marie, vagy az elrejtett szerelem, érzékeny daljáték 3 felvonásban. Castelli után ford., zenéjét írta Herold (először adatott Budán 1835. szept. 29.)
- Messzinai hölgy, szomj. 4 felv. Schiller után ford. (Budán, 1836. jan. 23.)
Források[szerkesztés]
- ↑ a b A forrásokban tévesen szerepel Pest, mivel az 1873. november 17-től már Budapest
- ↑ A pest-belvárosi r.k. plébánia keresztelési anyakönyve, 1794. év.
- ↑ A pest-belvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 256/1874. folyószám.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
További információk[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Bp., Győző Andor, 1930.
- A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Veszprém megyei színházművészeti lexikon. Szerk. Poór Ferenc. Veszprémi Petőfi Színház, Veszprém, 2008.