Sziklasügérek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sziklasügérek
Szent sügér (Anthias anthias)
Szent sügér (Anthias anthias)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Percoidei
Család: Fűrészfogú sügérfélék (Serranidae)
Alcsalád: Anthiinae
Nem: Anthias
Bloch, 1792
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sziklasügérek témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sziklasügérek témájú kategóriát.

A sziklasügérek vagy zászlóssügérek (Anthias) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a fűrészfogú sügérfélék (Serranidae) családjába tartozó nem.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziklasügérek főleg az Atlanti-óceán partjai mentén levő korallzátonyokon fordulnak elő. De egyes fajok, még megtalálhatóak a Földközi-tengerben és a Mexikói-öbölben is. Az Anthias noeli viszont a Csendes-óceánban levő Galápagos-szigetek egyik endemikus halfaja. A sziklasügérek állománya nem tűnik veszélyeztetettnek. A hatalmas korallzátony-felületek további pusztítása és a tenger szennyezése azonban fenyegeti az állatok jövőjét.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állatok hossza fajtól függően 6,1-29 centiméter között van. Testtömegük is fajtól függően különböző: 28-50 gramm között. Testük hosszúkás, és a halak kecsesen mozognak a vízben. A hímek élénk, gyakran kék, piros vagy sárga színűek skarlátvörös vagy narancsszínű mintákkal. Fejük kerek. Szemük közepes nagyságú, szájuk nagy és fogaik hegyesek; egyes fajok esetében a nyelven kis foltokban, fogcsomók ülnek. A halaknak hosszú hátúszójuk van, amit a hím udvarláskor fel tud merevíteni. A kifejlett halak hátán meghosszabbodott, tüskévé módosult úszósugarak is vannak. Farokúszóik mélyen bemetszettek, és széleinek színezete gyakran elüt a test színétől.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb faj nagy rajokat alkot; mások kevésbé társas lények, kis csoportokban élnek sziklák és korallszirtek kiszögellései alatt. Kizárólag trópusi és szubtrópusi halak. Táplálékuk zooplankton, parányi tengeri gerinctelenek, rákok és halak. Sokuk 200-460 méteres mélységben lelhető fel.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden sziklasügér nőstényként kezdi az életet, de ha egy csoportban a hím elpusztul, helyét a legidősebb nőstény veszi át, átalakulva hímnek. Az ívási időszak egész nyáron át tart; pontos ideje a mindenkori élőhelytől függ. Az ikrák száma elérheti a néhány ezret.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe az alábbi 9 faj tartozik:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]