Szibériai maréna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szibériai maréna
Coregonus pidschian cropped.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
Család: Lazacfélék (Salmonidae)
Alcsalád: Marénaformák (Coregoninae)
Nem: Coregonus
Faj: C. pidschian
Tudományos név
Coregonus pidschian
Gmelin, 1789
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szibériai maréna témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai maréna témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai maréna témájú kategóriát.

A szibériai maréna (Coregonus pidschian) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a lazacalakúak (Salmoniformes) rendjéhez és a lazacfélék (Salmonidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szibériai maréna élőhelye Alaszka, Szibéria Észak-Oroszországig, Finnország és Norvégia északi tájai; Svédország középső tájai és a lengyel partvidék; az Alpokban a Genfi-tó, a Thuner-tó („kis talajmaréna”), Boden-tó, Ammer-tó, Chiem-tó („Kilch”).

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja: A hal teste karcsú, heringszerű (a puffadt, erősen felfúvódott hasú példányok nagy mélységből valók), feje kicsi, kúp alakú, orra hegyes. Pikkelyei nagyobbak, mint a lazacformáké, oldalvonala teljes. Szemei nagyok. Szűk szájnyílása csak a szem elülső széléig nyúlik, alsó állású; felső állkapcsa viszonylag keskeny és hosszú. Az első kopoltyúíven 15-29 (többnyire körülbelül 20) igen rövid kopoltyútüske van.

Színezete': Hátának színezete a kékeszöldtől az olíváig változik, oldala és hasa ezüstösen csillogó.

Mérete: Testhossza 15-35 centiméter (Alpok), maximum 50 centiméterig.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E halfaj északi elterjedési területének képviselői vándoralakok, ívás idején felfelé úsznak a folyókban; a déli részeken állandóan a folyókban, illetve tavakban élnek. Az említett alpesi tavakban mélyvízi halak, csak ívás idején és az őszi hónapokban jönnek valamivel közelebb a felszínhez.

Tápláléka apró talajlakók, de kevés planktont is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívás ideje élőhelyüktől függően erősen változó; gyakran már nyáron, többnyire mégis szeptember és január között ívnak. A fiatalok 3-4 évesen ivarérettek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]