Szibériai őz
 |
||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Capreolus pygargus (Pallas, 1771) |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Alfajok | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
C. p. tianschanicus |
A szibériai őz (Capreolus pygargus) Ázsia északkeleti részén fordul elő. Szibérián kívül megtalálható Kazahsztánban, a Tiensan-hegység vidékén, Kelet-Tibetben, a Koreai-félszigeten és Kína északkeleti részein. Az óriási elterjedési területen belül két alfaját különböztetik meg, a közönséges szibériai őzet (Capreolus pygargus pygargus) és a tiensani őzet (Capreolus pygargus tianshanicus).[1][2] A szibériai őzet a legutóbbi időkig az európai őz (Capreolus capreolus) alfajának tekintették, mára azonban egyértelmû a két faj elkülönítése.[3]
A szibériai őz az európai őznél testnagyságát és agancsait tekintve is nagyobb. A tipikus szibériai őzbak jóval nagyobb, mint az európai őz. A bakok marmagassága akár 85–100 cm lehet, súlyuk elérheti a 60 kg-ot. A suták valamivel kisebbek. Nyári szőrzetük fényesebb és világosabb vörös, mint az európai őzé. A téli szőrzet szürkésbarna, a fari tükör fehér, a szőr sokkal tömöttebb és durvább, mint az európai őznél. Az erőteljesen gyöngyözött agancsok V alakban nőnek felfelé, tőnél szélesen elszeparálódnak és ellentétben az európai őz agancsával, az agancs rózsái soha nem érintkeznek. Általában egy-egy agancsszár háromágú, de a hátsó ág gyakran kettéágazik. A rekord agancsok hosszúsága eléri a 45 cm-t, tömegük meghaladja az 1.000-1.1000 grammot. A szibéria őz Közép-Ázsiáig és a Kaukázusig fordul elő. Az európai és a szibériai őz elterjedési területe a Kaukázus vidékén találkozik. A szibéria őz az északi oldalon, az európai őz a déli oldalon, Kis-Ázsiában és helyenként Irán északnyugati területein fordul elő.
Források [szerkesztés]
- ↑ Danilkin, A. és Hewison, A. J. M. 1996. Behavioural ecology of Siberian and European roe deer. Putman, R. J. (szerk.): Wildlife ecology and behaviour series. Chapman and Hall, London. 277pp.
- ↑ Sokolov, V. E. és Danilkin, A. A. 1981. The Siberian roe deer (in Russian). "Nauka" Press, Moscow. 144pp.
- ↑ Sokolov, V. E. és Gromov, V. S. 1990. The contemporary ideas on roe deer (Capreolus Gray, 1821) systematization: morhological, ethological and hybridological analysis. Mammalia, 54: 431-444
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 29.)
