Szerkesztő:Tgr/A Fülig Jimmy-stratégia

A Fülig Jimmy-stratégia röviden úgy foglalható össze, hogy Piszkos Fred egy nagyon gonosz ember, aki rosszat akar nekünk, ezért bármit javasol, legokosabb, ha az ellenkezőjét csináljuk.

Nyilván ez nem egy jó stratégia, mert ha Piszkos Fred valóban rosszat akar nekünk, ellenben nem teljesen hülye, akkor rövid úton rájön, hogy mindig az ellenkezőjét csináljuk, mint amit mond, és ezért elkezdi az ellenkezőjét mondani annak, amit szeretne. Általában, ha azt gondoljuk, hogy Piszkos Fred manipulálni akar bennünket, és jobban belelát a mi gondolkodásunkba, mint mi az övébe, akkor nagyon nem okos dolog az alapján módosítani a döntéseinket, hogy mik az ő (általunk feltételezett) szándékai, hiszen pont ezáltal adunk neki lehetőséget a manipulációra.

A Wikipédiában a Fülig Jimmy-stratégia megfelelője az lehetne, ha valaki azt mondaná, hogy bizonyos dolgokat azért kell vagy tilos csinálni, mert a trollok pont ezt akarják. A wikipédista Fülig Jimmy még a valódinál is sebezhetőbbé válna ezáltal a Piszkos Fred-i kavarással szemben, mert a Wikipédia rendkívül nyitott természete miatt egy alapos troll sok információt szerezhet arról, hogy mi hogyan gondolkodunk, miközben mi semmit sem tudunk őróla. A manipuláció ellen védekezni nem úgy lehet, ha megpróbáljuk kitalálni, hogy a rosszindulatúnak vélt szereplők mit akarnak elérni, és annak az ellenkezőjét csináljuk, hanem ha nem törődünk a feltételezett szándékokkal, és arra koncentrálunk, hogy a döntésünknek milyen pozitív és negatív hatásai lehetnek.

A Fülig Jimmy-stratégiának egy rejtettebb, de nem kevésbé veszélyes változata, ha azt mondjuk, hogy nem szabad azzal foglalkozni, amit egy troll mond, és ne is legyen szabad beszélni róla. Persze általában nem célszerű azzal foglalkozni, amit egy troll mond, és érdemes másokat is lebeszélni erről, mert a trollok egyik fő eszköze éppen a sehová nem vezető, de sok energiát felemésztő viták kirobbantása; de ha egy troll néha kivételesen értelmes kritikát fogalmaz meg, és mi nem vagyunk hajlandók foglalkozni vele, azzal egyrészt a troll tág terepet nyer arra, hogy az előéletét nem ismerő külső szemlélő számára elfogultnak és a valósággal szembenézni nem akarónak állítson be minket, másrészt pedig el tudja érni, hogy bizonyos dolgokról - mivel ő veti fel őket először, és onnantól kezdve "nem illik" velük foglalkozni - ne legyen szabad beszélni, ami oda vezet, amitől valóban elfogultak leszünk és egyre jobban bezárkózunk a saját előítéleteinkbe, amíg végül el nem kezdjük kapni a valóságtól a pofonokat (például a szerkesztőszám csökkenésének formájában).