Szerkesztő:Spajci/Parirubé
Az AB-AD paradigma egy a kognitív pszichológiában használt kísérleti eljárás, először John A. McGeoch alkalmazta.
A vizsgálat menete[szerkesztés]
Az eljárás során a kísérleti személyeknek kettő, szópárokból álló listát mutatnak be, amikre később emlékezniük kell. A párok első tagja ugyanaz mindkét listában, a másodikat kicserélik. Az eljárás azt, a hétköznapjainkban is gyakran előforduló helyzetet modellezi, amikor ugyanahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez különböző asszociációkat kell társítanunk (pl. hova parkolunk az autóval, itt minden parkolásnál az "autó helye" fogalomhoz újat társítunk). A paradigma neve arra utal, hogy ha azt vesszük az alaphelyzetnek, hogy négy egymás utáni szólistát kell nézni, akkor ezeket elnevezhetnénk A-, B-, C-, D-listáknak, de mivel a C-lista ugyanaz, mint az A-lista, ezért lett "AB-AD" paradigma.
Használata, története[szerkesztés]
Retroaktív interferencia[szerkesztés]
A paradigmát az emlékezet kutatásában használják. McGeoch a retroaktív interferenciát szerette volna laboratóriumi körülmények között modellezni. A felejtés mechanizmusát magyarázta ezzel a jelenséggel, ami azt takarja, hogy azért nehéz előhívnunk egyes emlékeket, mert a sok hasonló epizód interferál egymással. Azért nehéz megmondani, hogy hova parkoltunk egy héttel ezelőtt, mert bezavarnak azok a hasonló emlékek, amelyek azóta keletkeztek azaz, hogy hol parkoltunk tegnap, tegnapelőtt, stb. Az interferencia mögött tehát az egy adott hívóingerhez (autó helye) kapcsolódó célemlékek zavara áll. McGeoch kísérletében többször bemutatta a két listát, előbb az AB-t, majd az AD-t, majd arra kérte az embereket, hogy a felmutatott A-listához tartozó szóhoz társítsák a B-listában lévő párjukat. A kísérleti személyek hajlamosak voltak a D-listában lévő szavakat is felidézni. Minél hasonlóbbak voltak a B és D szavak (akár jelentésben, akár hangzásban), annál gyakrabban fordultak elő ezek az ún. betolakodó hibák. Ha az AD-listát többször mutatták be, az is növelte számukat. Ezek szerint a retroaktív interferenciához hozzájárul a kialakult hívóinger-célemlék kapcsolat frissessége és a használatának gyakorisága is. A gyakrabban használt, könnyebben hozzáférhető kapcsolatok megerősödnek és kiszorítják a régebbi, ritkábban használtakat, ezzel felejtést okoznak. McGeoch(1942) ezt nevezte el kiszorulási hipotézisnek.
X-faktor[szerkesztés]
Melton és Irwin 1940-es kísérletében szintén egy AB-AD tanulási paradigmát használtak, amikor megismételték McGeoch vizsgálatát. A kísérleti személyeket több csoportra osztották, az egyes csoportoknak 5, 10, 20, 40 alkalommal kellett megtanulniuk az AD-listát, míg volt egy kontrollcsoport, aminek nem mutatták be ezt a listát. Ezután mindannyiuknak fel kellett idézniük az AB-listát az A-listás szavak, mint hívóingerek bemutatása után. Az eredmény szerint minél többször kellett megtanulniuk az AD-listát, annál több betolakodó hiba volt, tehát igazolták McGeoch hipotézisét. Azonban azt is észrevették, hogy a 10 bemutatás fölötti csoportokban nem nőtt ezeknek a hibáknak a száma, sőt egy idő után némileg csökkent is. Ez már nem magyarázható pusztán csak a retroaktív interferencia jelenségével. Meltonék ezt a rejtélyes tényezőt, ami befolyásolja emlékezeti előhívásunkat X-faktornak nevezték el. Hogy mi is ez valójában arra több teória is létezik manapság.
Egyéb kutatások[szerkesztés]
Az AB-AD paradigma nagy előnye, hogy flexibilisen változtathatóak egyes elemei, hogy az adott kísérlet céljainak megfelelő legyen, (pl. szavak helyett más jellegű ingerek, AB-CB elrendezés, stb.) ezért különböző változatait máig is gyakran használják az emlékezeti kutatásokban, főleg a retroaktív interferencia összefüggéseit kutatva más változókkal. Pl.: A munkamemória kutatásai során egy AB-AD-AB változatot használt Rosen & Engle (1998) és kimutatták, hogy a munkamemória kapacitása összefügg a retroaktív interferenciának ellenállás képességével.
Forrás[szerkesztés]
- Csépe V., Győri M., Ragó A. (2007). Általános pszichológia 2. Tanulás-emlékezés-tudás. Budapest: Osiris kiadó
- Racsmány M. (2005). Introspekció és kontroll az emlékezeti előhívásban In: Az ezerarcú elme - Tanulmányok Pléh Csaba 60. születésnapjára, Budapest: Akadémiai Kiadó
- Rosen V.M., Engle R. W. (1998). Working memory capacity and suppression. Journal of Memory and Language, Vol 39(3), Oct 1998, 418-436
[[Kategória:Emlékezet]]