Szerkesztő:Kimmuriel/Sufni
Gyorslinkek[szerkesztés]
- Speciális:Sablonok_kibontása
- Wikipédia:Képhasználati technikák
- Wikipédia:Képletleíró nyelv
- Wikipédia:Képek licenceinek megadása
- Wikipédia:Engedélykérő szabványlevelek
- Wikipédia:Irányelvek_és_útmutatók
- Wikipédia:Közösségi_portál
- Wikipédia-vita:Sablonműhely
- Wikipédia:Sablonkészítési útmutató
- Sablon:Cite_book
- HTML-színkódok
- Wikipédia:Fordítási segítség
- Wikipédia:Hogyan használd az átirányítást?
- Wikipédia:Hogyan használd a hivatkozásokat?
- Wikipédia:Hogyan használd a táblázatokat?
- Wikipédia:Egyértelműsítő lapok
- Wikipédia:Hogyan nevezz át lapokat?
- Portál:Portál
- Wikipédia:Műhely
- Wikipédia:Emoticon_sablonok
- A tibeti szavak magyaros fonetikus írása
- Tibeti Wikipédia
Tennivalók – Tibet
Vázlatok[szerkesztés]
Dzso-khang szentély, Kr. u. 821-22-ben kötött kínai-tibeti szerződés [50. oldal]:
„ | Tibet nagy királya, a varázslatos isteni úr és a hatalmas kínai császár, Huang-ti kínai uralkodó, akik mint unokafivér és nagybátyja, rokoni viszonyban állnak egymással, közösen úgy döntöttek, hogy birodalmuk szövetségre lép. Roppant egyezséget írattak s kötöttek, amelyet isten és ember egyaránt tanúsít, így hát soha nem lesz megváltoztatható. Ezen egyezségnek egyik pontja vésetett e kőoszlopra, hogy a későbbi korok és nemzedékek értesülhessenek róla.
Triszong Drecen, a varázslatos isteni úr és a kínai császár, Ven-vu hsziao-te Huang-ti, unokafivér és nagybátyja, messzetekintő bölcsességükben megkísérlik megoltalmazni birodalmaik jólétét mindenféle bajtól most s a jövőben, és mindenkire egyaránt kiterjesztik jóindulatukat. Azon egyetlen vágytól vezérelve, hogy alattvalóik békéjét és hasznát szolgálják, a tartós boldogulás biztosításának magasztos céljában egyeztek meg, s roppant egyezségüket azért kötötték, hogy végrehajtsák elhatározásukat, amely szerint helyreállítandó a korábbi barátság, az érdekek kölcsönök figyelembe vétele, valamint a régi jószomszédi viszony. Tibet és Kína megmarad a most uralma alatt álló területek határainál. Minden, mi keletre fekszik, az a nagy Kína országa, s minden, mi nyugatra, az a nagy Tibet országa, ehhez kétség nem fér. Ilyeténképpen egyik fél sem folytathat háborút, avagy foglalhat el területet. Bárki személy kapcsán e gyanú fölmerülne, az tömlöcbe vetendő, s ügye kivizsgálatával kitoloncolandó. Most, amikor a két birodalom e roppant egyezmény révén szövetségre lépett, a régi úton ismét követeket kell küldeni, hogy általuk kapcsolatok létesülhessenek, s unokafivér és nagybátyja jó viszonyát igazoló barátságos üzeneteket lehessen váltani. A régi szokás szerint lovakat kell cserélni egymással a Csiang-csun hágó lábánál, a Tibet és Kína közötti határon. A Szuj-jung határállomásnál kell a kínaiaknak a tibeti küldöttséget fogadniuk, s azontúl minden szükségessel ellátniuk. A tibetieknek Csing-sujnál kell a kínaiakat fogadniuk, s mindennel ellátniuk. Mindkét fél a szokásos tisztelettel és megbecsüléssel kezeltessék, unokafivér és nagybátyja baráti viszonyának megfelelően. A két ország között füst, por ne legyen látható. Titkos mozgósítások ne történjenek, az „ellenség” szó el ne hangozzék. Még a határőrök se érezzenek félelmet vagy aggodalmat, és kedvükre élvezhessék a földet s ágyat. Mindenki békében éljen és részesüljék tízezer évig a boldogság áldásában. Mindennek híre járja be mindazon helyet, ahol a nap és hold süt. Ezen ünnepélyes megállapodás hatalmas korszaknak jelenti kezdetét, amelyben a tibetiek boldogan élnek majd Tibet földjén, a kínaiak pedig Kína földjén. Hogy ezt senki, soha meg ne változtathassa, tanúul hívtuk a vallás Három Drágaságát, a szentek gyülekezetét, a napot, a holdat, a bolygókat és csillagokat. Ünnepélyes eskü tétetett állatáldozattal, az egyezséget megkötöttük. Ha a felek nem cselekednének e megállapodás szerint, avagy megsértenék azt, bármelyikük, Tibet vagy Kína legyen is az, a másik fél a maga részéről csakis szerződésszegésnek tekintheti az esetet. Tibet és Kína uralkodója és miniszterei letették erre az előírt esküt, s megállapodásukat írásban részletesen rögzítették. A két uralkodó rányomta pecsétjét is. A megállapodás végrehajtásával megbízott miniszterek aláírásukkal látták el a dokumentumot, melynek példányait mindkét fél a maga királyi levéltárában helyezte el. |
” |