Szerkesztő:Kertiati/Tömjénút

A Tömjénút a fontosabb kereskedelmi útvonalak sorozata az ókori Arábián keresztül húzódott Egyiptom és India között. A tömjénkereskedelem Dél-Arábiából a Mediterrán felé hozzávetőleg a i. e. 3. századtól a i. e. 2. századig virágzott. A Tömjénút a javak, az áruk kereskedelmi csatornájaként szolgált. Mint például Arábiából tömjén és mirha; Indiából fűszerek, ébenfa, selyem, és finom textiliák  ; és Kelet-Afrikából ritka faanyagok, madártoll, állati bőrök és arany.

A korai története

A Tömjénút, Egyiptomot köti össze a tömjént termelő területtel, főleg a Vörös-tenger partjai mentén való navigáció határozta meg.

Az ókori egyiptomiak a Vörös-tenger mentén kereskedtek, fűszereket importáltak a "Puntok földjéről" és Arábiából.Indiai árucikkeket arab hajók szállítottak Adenbe. Tarshish hajói, a Tyriai flotta számos kereskedelmi utat tett meg keletre, majd arannyal, ezüsttel, elefántcsonttal, drágakővel tért vissza. Ezen árukat Ophir kikötőjébe szállították.

Himanshu Prabha Ray szerint (2003):

Az ókorban, úgy tűnik Dél-Arábia és a Afrika szarva volt a fő tömjénellátó, míg a modern idők gumikereskedelmi központja Áden és Omán. Korai egyiptomi szertartási szövegek mutatják hogy a tömjént felső nílusi kereskedők vásárolták, de meglehet hogy a leglátványosabb bizonyítékát ennek a kereskedelemnek a i.e. 1500 körülre datálható freskók adják a Thébai templom falán melyek ünnepélyesen megemlékeznek a királynő által a Puntok földjére küldött hajóraj útjára. A domborművön ábrázolt öt hajó, kincsekkel megrakodva tér vissza, és közülük az egyik fedélzetén 31 kicsi tömjénfát tégelyekben szállítottak.

Szárazföldi útvonalak

[[Image:GDRT230.jpg|right|270px|thumb|The economy of the Kingdom of Qataban

Gerrha az egyik fontosabb kereskedelmi pont a Tömjénút útvonalán. Sztrabón a görög történetíró jelentése szerint, babilón száműzöttek alapítottak mint egy Chaldean kolóniát. Gerrha befolyást gyakorolt a Tömjénút felett Arábián keresztül egészen a Mediterránig és irányította az aromás kereskedelmet Babilon felé az i.e. 1. században. Gerrha volt az Indiából hajón szállított áruk egyik fontos kirakodási kikötője.

A Tömjénkereskedelemben kiemelkedő helyzetének megfelelően Jemen magához vonzotta a telepeseket a termékeny félhold területéről. A tömjén és mirha fák döntő jelentőségűek voltak Jemen gazdálkodására mivel a bőség és gazdagság forrását jelentették az uralkodóiknak.

Asszír dokumentumok jelezték, hogy III. Tukulti-apil-Ésarra Fönícián keresztül terjeszkedett Gáza felé. Gázát végül kifosztották és Gáza uralkodója Egyiptomba menekült de később folytatta tevékenységét mint vazallus ügyintéző. A támadás háttérindítéka az egész régióban sikeresen működő dél-arábiai tömjénkereskedelem felett átvenni az irányítást.

III. Tukulti-apil-Ésarra megtámadja Gázát hogy átvegye az felügyeletet a kereskedelem felett a Tömjénút mentén.

I. E. S. Edwards összekapcsolja a Syro-Ephraimite háborút az izraeliták és az arámiak vágyát hogy felügyeljék a Tömjénút északi végét, mely Dél-Arábiából fut északra és megcsapolható Transzjordánia uralmával.

Dhofarból származó aromák és az Indiából való luxuscikkek Arábiai királyságoknak gazdagságot hoztak el.Dhofar aromáit hajóra rakták Khor Rori természetes kikötőjében és tovább vitték nyugatra a barátságtalan dél-arábiai partvidék felé. A karavánok szállították a termékeket északra Shabwa felé majd onnan tovább Qataban királyságaihoz, Saba, Ma'in, Palesztina, majd fel egészen Gázáig. Az út menti források tulajdonosai által behajtott útvámok és egyéb igénybe vett szolgáltatások költségei hozzáadódtak a szállított luxuscikkek végső árához.

A szárazföldi útvonalak görög-római kikerülése

[[Kép:PeriplusMap.jpg|thumb|right|500px|Roman maritime trade routes with India according to the Periplus Maris Erythraei, 1st century CE. The Romans bypassed the land route in favour of the faster and safer searoute.]]

A Nabateusok elfoglalják Petrát mely az Akabai-öböl és a Holt-tenger között félúton állt ahol a Arábiából Damaszkusz felé vezető Tömjénút keresztezte az India és Egyiptom közötti szárazföldi útvonalat.E földrajzi elhelyezkedésből adódóan a nabateusok hatalmukban tartják kereskedelmet a Tömjénút mentén. I. Antigonosz Monophthalmosz Szíria és Palesztina királya sikertelenül vállalkozott fegyveres hadjáratokra a Tömjénút felszabadításáért a Nabateusok ellen. A nabateus befolyás a kereskedelem felett növekedett és több irányba is kiterjedt. A mediterrán medencében a Görögöket felváltotta a Római birodalom adminisztrációja ami a közvetlen kereskedelem folytatásához vezetett a Kelettel, ami így a korábban adókat kivető déli közvetítők kiküszöbölését jelentette. Milo Kearney (2003) szerint: "A Déli Arabok tiltakozásul kalóztámadásokba kezdtek a Római hajók ellen az Ádeni-öbölben. Válaszul a rómaiak romba döntötték Ádent és támogatták a Vörös-tenger nyugat-Abyssiniai tengerpartját." A monszun kereskedelem fejlődésével a közvetítők monopóliuma meggyengült. A Parthusok és az Arab közvetítők áruikkal a római piacon versenyezni és áraikat kiigazítani kényszerültek az Indiába tartó közvetlen tengeri útvonal áruival és alacsonyabb költségével szemben. A dél-ázsiai tengeri útvonalon az Indiai hajók egészen Egyiptomig vitorláztak és így útjukat egyetlen hatalom sem felügyelhette.

Arab félsziget térsége Periplus Maris Erythraei szerint.

Hanyatlás

Zöld: Szászánida Birodalom 602-től 629-ig, satírozás: Szászánid katonai felügyelet alatt.

Young (2001) szerint:

A harmadik század kiemelkedő jelentőségű időszaknak mutatkozik a tömjénkereskedelemben Arábiában. A század politikai és gazdasági válsága idején a kereskedelem természete drámaian megváltozik. Az ezt megelőző időkben a tömjénút Dél-Arábiából láthatólag folytatta működését. A kereskedelem nagyobb része teljesen leállt a 3. századi a gyenge gazdasági körülmények miatt, de fejlődésnek indult ismét mihelyst a gazdasági körülmények javultak Tetrarchia alatt. Ám sok dolog megváltozott. Ekkorra a két fő útvonal használatos a Wadi Sirhan-ban. A áruszállítási útvonal, amelyik korábban Palmürán és Ailán vezetett keresztül az indiai és arábiai árukkal, most egyre inkább átkerült az egyiptomi Vörös-tenger kikötőibe.

Látva a tömjénkereskedelem hanyatlását Jemen áttért a kávé exportálására a vörös-tengeri al-Mocha kikötőjén keresztül.

A bizánci-perzsa háborút követően a bizánci birodalom területeit elfoglalta Khroslau I a perzsa szászánida dinasztiából. Az arabok 639 végén vagy 640 elején Amr ibn al-Ász vezetésével keresztezték Egyiptomot. Ez az előretörés jelöli Egyiptom iszlám meghódításának kezdetét és a kikötők mint pl. Alexandria bukását amely idáig biztosították a kereskedelmet Indiával a görög-római világban a Ptolemaida dinasztia óta.

Végül az Oszmán törökök elfoglalták Konstantinápolyt a 15. században ami a török ellenőrzés kezdetét jelöli minden Európa és Ázsia közötti közvetlen szárazföldi kereskedelmi útvonal fölött.

Jelenlegi állapot

Az UNESCO Világörökségi Bizottság 2000 November 27-i ülésén Cairnsban, (Ausztrália) megkapta a kulturális Világörökségi helyszín státuszt a Tömjén földje Ománban.

A Wadi Dawkah tömjénfái és a Shisr/Wubar karaván oázisok maradványai és a hozzákapcsolódó Khor Rori és Al-Balid kikötői élénken illusztrálják a tömjénkereskedelem virágzását ebben a régióban sok évszázadon keresztül, mint az ókori és középkori világ legfontosabb kereskedelmi tevékenységét.

A Világörökségi bizottság, Themba Wakashe irányításával, rögzítette A tömjénút városai a Negev-sivatagban az UNESCO Világörökségi listáján 2005 julius 15-én.

A négy nabateus város Haluza, Mamshit, Avdat és Shivta együtt a hozzájuk kapcsolódó erődítményekkel és mezőgazdasági tájképpel a Negev sivatagban, mely elér

References

• Rawlinson, Hugh George. Intercourse Between India and the Western World: From the Earliest Times of the Fall of Rome. Asian Educational Services (2001. április 3.). ISBN 8120615492 

• Ray, Himanshu Prabha. The Archaeology of Seafaring in Ancient South Asia. Cambridge University Press (2003. április 3.). ISBN 0521011094 

• Larsen, Curtis. Life and Land Use on the Bahrain Islands: The Geoarcheology of an Ancient Society. University of Chicago Press (1983. április 3.). ISBN 0226469069 

• Crone, Patricia. Meccan Trade And The Rise Of Islam. Gorgias Press LLC (2004. április 3.). ISBN 1593331029 

• Fage, John Donnelly, et al.. The Cambridge History of Africa. Cambridge University Press (1975. április 3.). ISBN 0521215927 

• Edwards, I. E. S., et al.. The Cambridge Ancient History. Cambridge University Press (1969. április 3.). ISBN 0521227178 

• Glasse, Cyril. The New Encyclopedia of Islam. Rowman Altamira (2001. április 3.). ISBN 0759101906 

• Colburn, Marta. The Republic Of Yemen: Development Challenges in the 21st Century. Progressio (2002. április 3.). ISBN 1852872497 

• Eckenstein, Lina. A History of Sinai. Adamant Media Corporation (2005. június 23.). ISBN 0543952150 

• Lach, Donald Frederick. Asia in the Making of Europe: The Century of Discovery. Book 1.. University of Chicago Press (1994. április 3.). ISBN 0226467317 

• Kearney, Milo. The Indian Ocean in World History. Routledge (2003. április 3.). ISBN 0415312779 

• Farrokh, Kaveh. Shadows in the Desert: Ancient Persia at War. Osprey Publishing (2007. április 3.). ISBN 1846031087 

• Meri, Josef W., Jere L. Bacharach. Medieval Islamic Civilization: An Encyclopedia. Routledge (2006. április 3.). ISBN 0415966906 

• The Encyclopedia Americana (1989). Grolier. ISBN 0717201201 

• Lindsay, W S. History of Merchant Shipping and Ancient Commerce. Adamant Media Corporation (2006. április 3.). ISBN 0543942538 

• Holl, Augustin F. C.. Ethnoarchaeology of Shuwa-Arab Settlements. Lexington Books (2003. április 3.). ISBN 0739104071 

• Young, Gary Keith. Rome's Eastern Trade: International Commerce and Imperial Policy, 31 BC-AD 305. Routledge (2001. április 3.). ISBN 0415242193 

• Archibald, Zofia. Hellenistic Economies. Routledge (2001. április 3.). ISBN 0415234662 

• O'Leary, De Lacy. Arabia Before Muhammad. Routledge (2001. április 3.). ISBN 0415231884