Szerkesztő:Fauvirt/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk általánosságban a valamilyen képesség(ek) fejlesztésére és/vagy "hasznos időtöltésként" folytatott tevékenységekről, nem munkakörökről szól. Hasonló címmel lásd még: Foglalkozás (egyértelműsítő lap).

A foglalkozás (nem tévesztendő össze a mesterség, hivatás jelentéssel!) lehet például az oktatás, képzés, kiképzés folyamán, vagy annak idejében terv szerint végzett tevékenység.[1] A gyermek mindig foglalkozik valamivel; a nevelés ezt az ösztönt tartozik céltudatosan kielégíteni és felhasználni, mindig a növendék egyéniségéhez alkalmazkodva.[2] Azt a tényt is jelenti, amikor valakivel, valamivel foglalkoznak.[1]

Lehet csoportos és egyéni, elméleti és gyakorlati, külön- és rendes, szabad- és kötött foglalkozás.

Szabadfoglalkozás: valamely program, foglalkozás közben tetszés szerinti elfoglaltsággal kitölthető idő(szak).[3]

Foglalkozások az oktatás és képzés területén[szerkesztés]

A pedagógus kötelező óráját az óvodában a gyermekekkel való közvetlen, a teljes óvodai életet magában foglaló foglalkozásra (óvodai foglalkozások), az iskolában és a kollégiumban a tanulókkal való közvetlen foglalkozásra (kötelező és nem kötelező tanórai, tanórán kívüli foglalkozás, egyéni foglalkozás), kollégiumi foglalkozásra, napközis és tanulószobai foglalkozásra kell fordítani. A tanulókkal való közvetlen foglalkozás körébe tartozik az osztály közösségi programjainak és a tanulókkal való egyéni törődés feladatainak megtartása, azoknak a szakköröknek, érdeklődési köröknek, önképző köröknek, tanulmányi, szakmai és kulturális versenyeknek, házi bajnokságoknak, iskolák közötti versenyeknek, továbbá más tanórán kívüli foglalkozásoknak megtartása.[4]

Hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülők igénye szerint egyházi jogi személy szervezhet. A hit- és vallásoktatás az óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve - a nyitvatartási időn belül, de nevelési időnek nem minősülő időkeretben -, az iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy alkalmazkodjon a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. Tartalmának meghatározása, hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és vallásoktatásra való jelentkezés megszervezése, előmeneteli értesítések, bizonyítványok kiadása, a foglalkozások ellenőrzése az egyházi jogi személy feladata. Az iskola, a kollégium, illetve az óvoda - a nevelési-oktatási intézményben rendelkezésre álló eszközökből - köteles biztosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket, így különösen a helyiségek rendeltetésszerű használatát, valamint a jelentkezéshez és működéshez szükséges feltételeket.[5]


Az óvodai foglalkozások a szülők igényei szerint tesznek eleget az óvodai neveléssel, és a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatoknak. A törvényben meghatározott óvodai feladatok ellátásához igénybe vehető heti időkeret ötven óra, melyet indokolt esetben meg kell növelni a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz szükséges idővel.[6]

Az iskolában a tanítást - ha a 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról hatályos verziója másképp nem rendelkezik - a nappali oktatás munkarendje szerint, a nem kötelező tanórai foglalkozások, a tanórán kívüli foglalkozások, az osztálybontások, egyéni foglalkozások és az iskolai alapszolgáltatások biztosításával kell megszervezni. Összefoglaló néven ezt nevezzük nappali rendszerű iskolai oktatásnak.[7] A kötelező tanórai foglalkozások keretében gondoskodni kell a könnyített testnevelés szervezéséről. Az iskola köteles megteremteni a tanulók mindennapi testedzéséhez szükséges feltételeket, valamint köteles biztosítani - ha az iskolában legalább négy évfolyam és annak keretén belül évfolyamonként legalább egy-egy osztály működik - az iskolai sportkör működését.[8]

Az alapfokú művészetoktatási intézményekben a tanítási időbeosztást - a tanév rendjére, a tanítás nélküli pihenőnapra és a tanítási szünetre vonatkozó rendelkezések figyelembevételével - az iskola állapítja meg.[9]

Szakképzésben a szakmai gyakorlat megszervezésére a szakképzésre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni.[10]

A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a sajátos nevelési igényű tanulók részére a tanórai foglalkozásokon túl annyi kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni, amennyi a sajátos nevelési igényéből eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. [11]

Nem kötelező tanórai foglalkozások[szerkesztés]

A tanulók érdeklődése, igénye szerint nem kötelező (választható) tanórai foglalkozások:

- felzárkóztatás,
- fejlesztés, tehetséggondozás,
- konzultáció,
- speciális, illetve kiegészítő ismeretek átadása. [12]
- iskolai sportkör foglalkozások - sportágak és tevékenységi formák szerint létrehozott iskolai csoportonként (a továbbiakban: sportcsoport). A sportköri foglalkozásokat testnevelő végzettséggel és szakképzettséggel rendelkező tanár vezeti.[13]

Az általános iskola első-negyedik évfolyamán biztosítani kell a mindennapos testmozgást. A mindennapos testmozgás a helyi tantervben meghatározott legalább heti három testnevelési óra és a játékos testmozgás keretében valósul meg. Az általános iskola első-negyedik évfolyamain minden olyan tanítási napon, az iskolaotthonos nevelés és oktatás esetén minden olyan délelőtti tanítási időszakban, amelyben nincs testnevelési óra, meg kell szervezni a - tanuló életkorához és fejlettségéhez igazodó - játékos, egészségfejlesztő testmozgást. A tanítási órák részeként és szükség szerint legfeljebb egy óraközi szünet idejének maximum ötven százalékának felhasználásával lehet megszervezni.[14]

A tanórán kívüli foglalkozások[szerkesztés]

- a napközis és tanulószobai foglalkozás;
- a szakkör, érdeklődési kör, önképzőkör, énekkar, művészeti csoport (diákkör);
- az iskolai sportkör;
- a tanulmányi, szakmai, kulturális verseny, házi bajnokságok, iskolák közötti versenyek, bajnokságok, diáknap;
- az iskola pedagógiai programjában rögzített, a tanítási órák keretében meg nem valósítható osztály- vagy csoportfoglalkozás, így különösen a tanulmányi kirándulás, környezeti nevelés, a kulturális, illetőleg sportrendezvény.[15]
- napközis, illetve tanulószobai foglalkozás a szülők igénye alapján (a felügyeletre szoruló tanuló részére a tizedik évfolyam befejezéséig; gyógypedagógiai nevelésben, oktatásban részt vevő iskolában valamennyi évfolyamon), amely eleget tud tenni az iskolai felkészítéssel és a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatoknak. Egy iskolában több iskola tanulói részére is megszervezhetők, a foglalkozás feladatait a kollégiumi foglalkozás keretei között is meg lehet oldani.[16]
- felzárkóztató, tehetségkibontakoztató, speciális ismereteket adó felkészítő, továbbá a szabadidő eltöltését szolgáló és a tanulóval való egyéni törődést biztosító foglalkozások kollégium a kollégiumba felvett és az externátusi[17] elhelyezésben részesülő tanulók részére. A kollégiumi foglalkozásokat csoportos és egyéni foglalkozás keretében lehet megszervezni. [18]
- biztosítani kell a tanuló életkorához és fejlettségéhez igazodó játékos, egészségfejlesztő testmozgás az összefüggő napi három órát meghaladó napközis, tanulószobai és a kollégiumi foglalkozások között, iskolaotthonos nevelés és oktatás esetén minden olyan délutáni tanítási időszakban, amelyben nincs testnevelési óra. A játékos testmozgást, ha az időjárási viszonyok megengedik, szabadban kell megszervezni. A játékos testmozgás ideje legalább napi negyvenöt perc.[19]

Az alapfokú művészetoktatási intézményben az adott művészeti ág céljának megfelelő művészeti csoport, énekkar működhet, illetve tanulmányi, szakmai, kulturális verseny, rendezvény, művészeti tanulmányi kirándulás szervezhető.[20]

Önálló foglalkozás az, amikor az osztály tanulói vagy a tanulók egy csoportja közvetlen irányítás nélkül végzi el munkafeladatait. Az 1950-es évektől kezdődően nevezték így az osztatlan iskolák (egy tanerős, rendszerint kis- vagy szórványtelepülésen működő iskola, ahol a tanulók életkori és évfolyam szerinti bontás nélkül egy tanteremben, egy tanító irányításával tanulnak) vagy részben osztott iskolák összevont osztályú tanulócsoportjaiban szükségszerű "csendes foglalkozás"-t. Tágabb értelmezésben minden olyan - többnyire a differenciált oktatás során előforduló - megoldást, amikor a tanulók a nevelő folyamatos irányítása nélkül, önállóan végzik tanulási tevékenységüket. Nagyobbrészt az oktatási folyamat rendszerező, rögzítő és alkalmazó szakaszaiban fordul elő. A jól megszervezett önálló foglalkozások nevelési értéke többek között abban van, hogy jelentősen fejleszti a tanulók önállóságát, aktivitását. [1]

Gyakorlati foglalkozás az oktatási időben végzett, pedagógiailag tervezett tevékenység a gyakorlati ismeretek nyújtása, készségek kialakítása, fejlesztése érdekében. [1]

Pedagógiai szakszolgálat[szerkesztés]

A szülő és a pedagógus nevelő munkáját és a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátását segíti a következőkkel:

- gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás;
- fejlesztő felkészítés;
- tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs tevékenység, továbbá az országos szakértői és rehabilitációs tevékenység;
- a nevelési tanácsadás;
- logopédiai ellátás;
- továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás;
- konduktív pedagógiai ellátás;
- a gyógytestnevelés.[21]

Egyéni - egy-három tanuló részére szervezett - foglalkozások[szerkesztés]

Tartható:

- alapfokú művészetoktatás zeneművészeti ágában - az előképző kivételével - hangszeres és énekes főtárgyi óra esetén egy-egy tanuló részére,
- szakközépiskolában és szakiskolában, ha az iskola zeneművészeti vagy artista szakmai vizsgára készít fel,
- általános iskolában, középiskolában és szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamán a tehetség kibontakoztatása, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatása, illetőleg az első-negyedik évfolyamra járó tanulók eredményes felkészítése céljából,
- ezeken túl az iskola határozza meg, hogy a kötelező és a nem kötelező tanórai foglalkozások megszervezésére rendelkezésre álló időkeret hány százalékát használja fel egyéni foglalkozás megszervezésére.[22]

A kiképzés területén[szerkesztés]

A katonai képzés fő területei: állampolgári és honvédelmi ismeretek, katonai testnevelés, alaki kiképzés, Szolgálati Szabályzat ismeret, általános harcászat, általános lő-, műszaki, vegyivédelmi kiképzés, katonai tereptan, logisztikai ismeret, egészségügyi ismeret. A szerződéses katonának, amikor bekerül a honvédségbe, először alapkiképzésben, majd szakalapozó képzésben vesz részt. Ezt követi a kötelékkiképzés, illetve a nem háborús feladatokra történő felkészítés. Ismereteiket szinten tartó foglalkozások keretében mélyítik el. A szerződéses katona ezután is folyamatosan át- és továbbképzéseken vesz részt, egészen a katonai pálya elhagyásáig. A szinten tartó képzéshez a foglalkozások előtt felmérik a katonák felkészültségét. Az eredménynek megfelelően tervezik meg a képzést, amit raj, szakasz, század kötelékben hajtanak végre. [2]

Munkahelyi csapatépítő és fejlesztő foglalkozások[szerkesztés]

A szervezetfejlesztés konkrét célja az, hogy az emberi szükségleteknek megfelelően, a hatékonysági követelményekkel összhangban megváltoztassák a szervezet magatartási és társas viszonyait. [3]

Vállalatok esetében általában minden gyakorlatorientált képzést tréningnek hívnak. A tréning olyan készségfejlesztésre irányuló csoportos fejlesztő eljárás, módszer, amelyen a résztvevők személyes tapasztalatokat szereznek, a tapasztalataik hozzájárulnak egy tanulási folyamat sikeréhez, mert önmagukról, helyzetekről és másokról is szereznek információt. Ennek eléréséhez strukturált gyakorlatok, szituációs játékok, szerepmegoldások szolgálnak eszközül. Ez egyfajta saját élményű tanulást tesz lehetővé, amiben mindenki annyi tapasztalatot szerez, amennyi az ő „befektetése”. A csoportfoglalkozások általában a következő elemeket tartalmazhatják még: Hangulatteremtés, célkitűzés, "munkafázis" (amikor adott tematikus egységet dolgoznak fel, a csoportvezető által felépített képesség, vagy készségfejlesztés céljából, minden esetben a szervezet céljaihoz igazítva), személyes hozam másokéval való egybevetése (ha azokat az élményeket összegzik a tagokkal, amelyekből önismereti tapasztalat vonható le, vagy a tagok saját viselkedéseinek okaira következtetni, vagy a foglalkozások céljával kapcsolatban valami lényeges történés kiemelése célszerű), következő foglalkozás előkészítése, "záró kör"/levezetés. A munkahely hierarchikus felépítése alapvetően meghatározza a kommunikációs lehetőségeket, s ez is visszahat a struktúrára. Az hogy egy csoportban milyen a teljesítmény, a problémamegoldás, az nagymértékben függ a szervezeti kommunikáció minőségétől, amely az említett tréningmódszerrel fejleszthető. [3]

Csapatépítő játék

Három típust különböztetünk meg: beszélgetésvita, játék, önvizsgálat-önfeltárás. Ilyenek a csoportdinamikai módszerek, mint: Brainstorming (ötletroham) típusú, Kauzális (okkereső), Megoldáskeresés intenzitását fokozó módszerek, Gondolati képekkel segített csoportmunka módszerek, stb. Ezek az eljárások megkönnyítik és elősegítik a csoportos döntéshozatalt, az együttes munkát. [4]

A munkahelyi foglalkozások másik köre a munkatársak tudásának karbantartásával, fejlesztésével való foglalkozások. Erre példa - és válasz a modern piaci igényekre - az idegen nyelvi coaching. A célja az, hogy a munkához szükséges szókincs, nyelvi funkciók és készségek (tárgyalástechnika, telekonferencia, prezentációs technika, érvelés, stb.) kerüljenek elsajátításra, gyakorlásra. Felfogható tehát "on the job" tréningként is. A másik fontos jellemzője, hogy a tanár inkább trénerként, sőt leginkább coachként működik a folyamatban. [5]

Jógázók

Szabadidős és önismereti foglalkozások[szerkesztés]

Olyan, szabadidőben végzett tevékenységek tartoznak ide, melyek első sorban a kikapcsolódást, önmagunk megismerését, a testi, lelki és szellemi egészség megőrzését, megerősítését (rehabilitáció) szolgálják. Ilyenek lehetnek a hobbyk, klubok is.

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b ÉKsz 2004 402. oldal, „Foglalkozás” 1., 3.
  2. ↑ RévaiNagy 1913 VII. kötet 623. oldal, „Foglalkozás”
  3. ↑ ÉKsz 2004 402. oldal, „Foglalkozás” - Szabad~
  4. ↑ Közoktatás1993 1. számú melléklet Harmadik rész B.II/6. pontja
  5. ↑ Közoktatás1993 4.§ (4.)
  6. ↑ Közoktatás1993 24.§ (4.)
  7. ↑ Közoktatás1993 52.§ (1.)
  8. ↑ Közoktatás1993 52.§ (9.)
  9. ↑ Közoktatás1993 52.§ (17.)
  10. ↑ Közoktatás1993 52.§ (18.)
  11. ↑ Közoktatás1993 52.§ (6.)
  12. ↑ Közoktatás1993 52.§ (7.)
  13. ↑ Közoktatás1993 52.§ (9.)
  14. ↑ Közoktatás1993 52.§ (10.)
  15. ↑ Közoktatás1993 53.§ (2.)
  16. ↑ Közoktatás1993 53.§ (3)-(4)
  17. ↑ externátus:  – bejáró diákokat foglalkoztató intézet
  18. ↑ Közoktatás1993 53.§ (7.)
  19. ↑ Közoktatás1993 53.§ (9.)
  20. ↑ Közoktatás1993 53.§ (5.)
  21. ↑ Közoktatás1993 34.§
  22. ↑ Közoktatás1993 52.§ (11.)

Források[szerkesztés]


[[be:Дзейнасць [1]
[[de:Tätigkeit [2]
[[fr:Action (philosophie) [3]
[[lt:Veikla [4]
[[nl:Activiteit (proces) [5]
[[pt:Ação (filosofia) [6]
[[ru:Деятельность [7]
[[uk:Діяльність людська [8]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Fauvirt/próbalap&oldid=23648261”