Szerkesztő:ELVe/ÁtírásEgyiptomi

A legfelső a legutolsó változat. Hozzáfűzést ne bele, hanem legalulra.

Egyiptomi nevek átírása

Az alábbiak elsődleges célja, hogy a magyar wikipédián már jól működő és egységes egyiptomi név- és szóátírások, továbbra is egységesek maradjanak, a születő cikkek illeszkedjenek a korábbiakhoz. Ennek érdekében:

• ragaszkodjunk a bevett és általánosan elfogadott, mindenki által megszokott formákhoz;
• ennek ellentettjeként kerüljük az önálló megoldásokat, illetve azokat, melyek inkább csak érdekességek (ezzel elkerülhető, hogy teljesen ismeretlen alakok jöjjenek létre) (ha mégis ezt választjuk, lábjegyzeteljük);
• amennyiben lehet, a névátírások legyenek kibővítve az alábbiak alapján (pl. a tudományos átírással),
• mindezek lehetőleg autentikus források alapján történjenek.

Az egyiptomi átírásáról

Az egyiptomi szövegek átírásának a következő „fázisai” vannak:

1. az eredeti egyiptomi szöveg, mint forrás, ami lehet: a) hieroglif, b) hieratikus (a hieroglif kurzív formájának több változata), c) démotikus (többféle folyóírás összefoglaló neve).
2. a szöveg tudományos átírása – erre az » 3 ỉ w ˁ b p m n r f h ḥ ḫ ẖ z s š q k g t ṯ d ḏ « sorozatot használjuk, mindig kisbetűsen.
3. magyar fonetikus (v. kiejtés szerinti v. népszerű tudományos) átírás – itt csak a magyar ábécé betűit használjuk, a mellékjeles betűket (š, č, stb) nem.

Az ún. átírási következetlenségekről

A legfontosabb: az egyiptomi fonetikus átírása nem konzekvens, nem egységesíthető, nem szabályozható. Az alább közöltek ellenére is, az egyiptomi nevek esetében gyakorlatilag minden szónál külön kell eldönteni az átírás mikéntjét.

Az átírásban a külső szemlélő számára rengeteg kivétel, esetlegesség, rendszertelenség figyelhető meg. A fonetikus átírásnak nincs nemzetközi sztenderdje (bár ma az angol az elsődleges), minden nyelvnek (sőt, akár minden szerzőnek) megvan a maga kedvelt átírási módszere. Ezek egymástól a vokalizációban, valamint bizonyos jelek (3 ỉ w ˁ ḥ ḫ ẖ z s š q k ṯ ḏ) átírásában lényeges eltéréseket mutathatnak (pl. wˁb: uáb / wáb / web). A látszat ellenére a tudományos átírás sem egységes, ez leginkább az óbirodalmi szövegeknél mutatkozik meg. Külön nehézséget jelent a régebbi egyiptológiai irodalom és a mai átírásainak egyeztetése, mivel az előbbi alapvető forrásműveket tartalmaz, ezért nem hagyható figyelmen kívül. Az átírást tovább bonyolítja, hogy a nyugati nyelvek „elnagyolt” átírásához képest a magyaré mellékjeles, ezért sokkal több fonetikai komponenst tud kifejezni.

A szabályozatlanság (és szabályozhatatlanság) egyik oka, hogy az egyiptológia hőskorától kezdve minden jelentős ország végzett önálló kutatásokat az egyiptológia terén, s ezekhez a saját hagyományaihoz mindenki továbbra is ragaszkodik. Egyéb, nyelvi okok:

• Az egyiptominak nincs ábécéje, nem jelzi a magánhangzókat és semmiféle központozást nem jelöl.
• Az átírásokban található valamennyi magánhangzó pusztán kiejtést segítő elem, valójában nem létezik (helyesebben nem tudjuk, mi állhatott a helyükön). Ez nem csak az általános kötőhangként használt e-re, de az álef ( 3 ) és ajin ( ˁ ) kiejtésére használt a-ra is igaz, az i / j és u / w pedig eleve kettős státuszú siklóhangok (hol mással-, hol magánhangzók), pontos kiejtésük szinte meghatározhatatlan.
• Az egyiptomi szavakat a kopt felől fejtették meg, így az ott található kiejtések „visszafelé” is meghonosodtak (pl. az e és az a hangzó o olvasata, hetep / hotep, ankh / onkh).
• Ugyanakkor a görögből már ismert névalakok is hatottak a vokalizációra (pl. Ozirisz).
• Harmadrészt a sémi-hámi nyelvek morfofonetikai tulajdonságai - elsősorban az a jelenség, hogy a szóalakok különféle szintaktikai helyzetekben más-más vokalizációt kaphatnak (vö. héber cedeq igazság – cidq- igazsága vkinek ) - lehetővé teszi, hogy többféle szótagszerkezet jelenjen meg (hotep / hotpe / hotp - CvCvC / CvCCv / CvCC).

S végül az egyik legfontosabb - egyben a kívülálló számára valószínűleg a legkülönösebb - ok az, hogy a nyelv ismeretének egy bizonyos pontján túl az olvasatok hangzásának már nincs semmilyen szerepe, ezért aztán senki nem kísérletezik teljes egységesítéssel, sokkal egyszerűbb megjegyezni a különféle olvasatokat. Fentiek miatt egy szó többféle - egyaránt érvényes - olvasattal is rendelkezhet (hetep / hotep / hotpe, ankh / onkh / Tutanhamon, Nofertiti / Nofretete) és sokszor épp az egyiptológusok által használt „eredeti” névalakok tűnnek a legszokatlanabbaknak (Szanekhet az elterjedt Szinuhe helyett).

Ami nyelvismeret nélkül nem ajánlható

A egyiptomi nyelv és különösen az egyiptomi írás speciális természetéből adódóan (többszörös olvasati lehetőségek, redundáns vagy ellenkezőleg, kihagyott jelek, fonetikai komplementerek, többszörös determinatívumok, tiszteleti vagy esztétikai jelcserék, át nem írt komplementumok, stb.), az alábbiak megfelelő nyelvismeret nélkül még a megfelelő segédeszközök birtokában sem lehetségesek:

• Hieroglifről az egyiptomi a legritkább esetben írható át „helyből” tudományosra vagy népszerűre. Ez a személy- és különösen a földrajzi nevekre fokozottan érvényes, ehhez általában szótár szükséges.
• Nem hieroglif (hieratikus, démotikus) szövegek átírása megfelelő paleográfiai ismeretek nélkül még segédlettel is reménytelen, megkísérlése ezért felesleges.
• A tudományos átírás nem írható vissza hieroglifre (a m33 (máá) leírva pl. lehet m-3-3 / m3-3 / m33 / m3 + opcionális determinatívum).
• A fonetikus átírás (akár magyar, akár más, pl. angol) nem írható vissza sem tudományosra, sem hieroglifre (az „a” pl. lehet „ 3 / ˁ / ỉ ”).
• A fonetikai választóelemek ( . = : ) elhelyezése csak nyelvismerettel lehetséges, kísérletezni nem érdemes vele, ilyenkor jobb a forrásból egy az egyben átvenni a szót vagy szöveget.
• A görög alakokból az egyiptomira csak nagyon óvatosan lehet/szabad visszakövetkeztetni.
• A szövegkörnyezetükből kiragadott szavak átírásához mindig az eredeti forrás szükséges.

Az egyiptomi és az ékírásos szövegek átírási különbségei

Az egyiptomi írás latinra való leképezésének az ékírásos nyelvek rendkívül precíz átírási módszereitől szinte minden tekintetben eltérő, meglehetősen „laza” és speciális módszerei alakultak ki. Ezek még jobban megvilágítják az átírási problémák mibenlétét. Néhány fontos különbség:

• Az ékírásoknál szokásos hármas átírási renszerből (1. eredeti szöveg – 2. transliteratio („átbetűzés”, a szöveg minden egyes jelének átírása, pl. ú-ub-bi-ìr-ma) – 3. transcriptio („átírás”, a transzliterált szöveg átírása a megfelelő nyelvtani alakra, pl. ubbirma) ) a második kimarad. A nyelv tanulási fázisának kivételével transzliterációra csak a legritkább esetben kerül sor. (Többek között ez is magyarázza, hogy a tudományosan átírt szöveget miért nem lehet közvetlenül visszaírni hieroglifára.)
• A jelek átírásánál nem alkalmazunk megkülönböztető diakritikus és számjeleket (ld. pl. sumér du, dú/du₂, dù/du₃, du₄,... du₁₅, stb.). (Emiatt egy átírt hangcsoportról sem ismerhető fel, hogy milyen eredeti jelekkel volt írva.)
• Bizonyos jeleknek egyáltalán nincs átírása (pl. a hieroglifa önmagát való jelentését jelölő egy, vagy a többesszámot jelző három vonalnak).
• A determinatívumokat soha nem írjuk át, se nem fordítjuk. (Kivéve, az értelemszerűen megkerülhetetlen eseteket, pl. xy+niut (= hiero+det.) → xy város).
• Ugyanez a helyzet a többszörözött determinatívumokkal vagy amikor egy szónak több determinatívuma is van, ami ékírásban elképzelhetetlen.

Betűk átírása

A táblázatban csak a problémás betűk találhatóak, a » b p m n r f k g t d « átírása mindig konstans.

A tudományos átírás magyar kiejtés szerinti átírása
Jel	Tudományos	Fonetikus	Megjegyzések
	3	a	Az egyiptomi álef. Eredeti formájában a két félkör nem ér össze. Magyarul rövid vagy hosszú á-ként hangzik, emiatt népszerűsítő művekben á-ként is megtalálható.
	ỉ	i/j (a/á)	Az egyiptomi jod. Az i fölé azért kapott álefet ( ʾ ), mert nem minden esetben biztos, hogy mikor melyiket jelöli. a/á-nak bizonyos bevett szavaknál írjuk (pl. Ámon, az „eredeti” ỉmn Imen helyett) • Az i vagy j az adott szótól és a hangkörnyezettől függ. • Egy másik átírási iskola az ỉ-t minden esetben j-vel írja át (mrỉ / mrj, ỉrỉ.ỉ / jrj.j. Ez az átírás is elfogadott. • Amikor két jod kerül egymás mellé, átírása jj (a külföldi szakirodalomban y, megkülönböztetendő a szimpla jodtól).
	w	u/w	Az u vagy w az adott szótól és a hangkörnyezettől függ. • A w az egyiptológiában (a magyarban is) meghonosodott átírás és talán az egyik legjellegzetesebb egyiptomos vonás, helyettesítése a magyar v-vel szokatlan és szükségtelen.
	ˁ	a/é	Amikor (tradicionális okokból) jelentésmegkülönböztető szereppel bír (pl. ra - nap / Ré - napisten), mindig é és nem e.
	h	h
	ḥ	h
	ḫ	h	A négy h közül ezt szokás kh-val is átírni (ankh).
	ẖ	h	A megfelelő átírás a ch lenne (a héber כ-hoz hasonlóan, a technika szóban ejtett se nem k, se nem h palatális hanghoz hasonlóan), de nem használatos, az egyiptológiában szokatlan.
	z	z/sz	Ritka, mert általában az sz variánsa, ám óegyiptomi szövegekben még külön hangot jelöl.
	s	sz
	ś	sz
	š	s
	q / ḳ	k	Annak ellenére, hogy nem azonos a k-val.
	ṯ	tj (t)	ty-nek nem írjuk, ejtése a ty és cs között van (lágy, „selypített” (palatális) cs)
	ḏ	dzs (dj, d)	gy-nek nem írjuk

Az átírásban előforduló magánhangzók
Hang	Amit átír	Megjegyzések
e	semmit; kiegészítő hang	htp → hetep ; Kizárólag az úgynevezett „kitöltő” (vagy „töltelék”-) hangzóra, azaz arra a segédhangra van fenntartva, mely a mássalhangzók közötti, általunk nem ismert magánhangzót jelöli. E kötőhang a koptban is létezik, így szerepe egyértelmű, ejtése tradicionális okokból (értsd: az egész egyiptológia így használja) megkérdőjelezhetetlen.
o/ó	a) semmit; alternatív kiegészítő hang b) 3 és ˁ c) w	a) kopt alapú átírásokban (htp → hotep) b) kopt alapú átírásokban (ˁnḫ → onkh) c) görög alapú átírásokban (pl. Oszorkon)
é	ˁ	rˁ → Ré
a	3 ˁ (ỉ)	k3 → ka; ˁnḫ → ankh, ỉmn (imen) → Ámon
i	ỉ	ỉpt → Ipet
u	w	wsr → Uszer

Megjegyzések

• Az e, az a és a w / u megjelenhet o (ó)-ként is.
• Az egyiptomi átírásban előforduló th és ph betűkapcsolatok kiejtése mindig t+h, illetve p+h (Hathor = Hat-hór), a kh betűkapcsolat azonban egy hangnak számít, kiejtése a h és a k között változhat. A görög átírásban azonban a th, ph és kh betűkapcsolatok egy hangnak (t, f, ch^?) számítanak (pl. Khephrén, Apophisz, ejtsd: Kefrén, Apofisz), mivel ezek ilyenkor a görög théta, khí és phí (θ, χ, φ) átírásai.
• A sok esetben következetlennek tűnő variánsoknak néha „tájékoztató” funkciója is van, így nem érdemes váltogatni őket (pl. ankh kereszt, de Onkhsesonk írnok).

Nevek átírása

A személy- és földrajzi nevek átírása egyfajta tudományos közmegegyezést tükröz, épp ezért nem nagyon érdemes változtatni rajtuk. Ennek oka, hogy a nevek írása sokszor speciális (ezen felül egy-egy névnek itt is többféle írott változata fordulhat elő), az olvasathoz pedig gyakran külső (más nyelvű) forrásokat is igénybe kell venni. A fonetikai bizonytalanságok miatt egyazon névnek a szakirodalomban is többféle olvasata lehet, melyek ugyan egyaránt érvényesek, azonban a régebbiek „elavultak” lehetnek. Mindez azt jelenti, hogy bár a neveknek lehetnek ugyan más olvasatai, de nem biztos, hogy érdemes kísérletezni velük, mert így senki által nem használt - és ami a legfőbb, nem felismerhető - alakok jöhetnek létre (pl. az elfogadott Hnum-ból Henevem). Ha mégis ilyen alakokat akarunk beírni, akkor minden esetben álljon mellette az adott alak tudományos átírása.

Bizonyos esetekben az eredeti neveket nem használjuk (pl. görögül megszokott földrajzi nevek; magyarul csak egy-két fordításban szereplő és ezért abból meghonosodott nevek; magyarban meggyökeresedett formák, stb.).

A javasolt átírási módszerek

Személy- és földrajzi nevek átírásakor: Mindig az egyiptomi alakot használjuk azoknál a neveknél, melyeknek nincs görög megfelelője. Amelyeknek van, ott egyenként kell mérlegelni, melyik a megfelelőbb. Azonban a személyneveket többnyire az egyiptomi alakban adjuk meg, a földrajziakat pedig főleg görögül, lévén úgy az elterjedtebbek. Azonban mindkét esetben lehetnek kivételek.

egyiptomi alapú

• egyiptomi (egyiptomi tudományos, egyiptomi alternatív, „jelentés”, görög & görög alternatív, egyéb)
  • Hufu (ḫwf.w, Hnum-Hufui, görögül Kheopsz Χεοψ vagy Szúfisz Σουφις)
  • Hafré (ḫˁf-rˁ, Haefré, „Ré felkel”, görögül Kephrén)
  • Mereszanh (mr.s-ˁnḫ, „szereti az életet”)
  • Szenuszert (sn-wsr.t, Szenwoszret, „Uszert (istennő) embere”, görögül Szeszósztrisz)

görög alapú

• görög (görög alternatív, egyiptomi tudományos, egyiptomi & eg. alternatív, „jelentés”, egyéb)
  • Ramszesz (rˁ-ms(s)-sw, Rameszeszu, Ré gyermeke)
  • Ozirisz (wsr, Uszer, Uszir, Woszer, Woszr-, különösen összetételekben)
  • Abüdosz (Abydos, 3bdw, 3bḏw, Abdu, Abdzsu, arabul Arabat el-Madfune)

Az egyéb egyiptomi szavak, címek, szövegek átírása csak az egyiptomit veszi alapul.

• egyiptomi (egyiptomi tudományos, „jelentés”, egyéb)
  • neb taui (nb t3.wỉ, „(a) két ország ura”)
  • tjati (ṯ3tỉ, vezér)

Megjegyzések

• Az egyiptomi nevek általában több elemből tevődnek össze. Ezek egybe- és különírása különösen variábilis terület. Általában azokat a névelemeket írjuk egybe, melyek egységesen egy jelentést adnak (jelzős szerkezetek, mondatok, pl. Anheszenpaaton). Ezeket, különösen a külföldi, illetve a régebbi magyar szakirodalomban, szokás kötőjellel írni (Tuth-ankh-amun), ami segít a névelemek jobb elkülönítésében és a név szerkezetének megértésében, ennek ellenére a mai magyarban az egybeírt változatok terjedtek el, tehát a szétbontott névelemeket csak zárójelben, a variációknál adjuk meg.
• Ettől eltérően külön írjuk azokat a szerkezeteket, melyeknél a név több külön szóból áll, ezeket kötőjellel kapcsoljuk (pl. Hnum-Hufui)
• Az úgynevezett morfémaválasztó elemeknek ( . és = , pl. m33.n.ỉ „lát.t.am”, n=f „nek=i”) a tudományos átírásban való használata meglehetősen vegyes. A nyelvtanok, szótárak és a gondos szövegkiadások használják, alkalmazása jelentős segítséget nyújt a szavak gyökének és ragjainak elkülönítéséhez, így mindenképpen javasolt. A pont és a = -jel más-más elemeket különít el, de a csak ponttal való tagolás is megengedett.

Az átírás javasolt forrásai

A tudományos átíráshoz a Wörterbuch és Gardiner képezi az alapot. Magyarul az ÓKTCh átírásai is használhatóak. A magyar fonetikus átírás alapjának mindenképpen Kákosyé tekintendő, annak ellenére, hogy ez sem teljesen következetes (de talán a fentiekből már érthető, hogy miért nem), ez jelenleg az egyetlen általánosan elfogadott és tiszteletben tartott módszer. A többi magyar nyelvű irodalom vagy elavult vagy nem ellenőrízhető. A különféle népszerűsítő kiadványokban sokféle átírással lehet találkozni, ezek általában a fordító és/vagy lektoráló személyéhez kötődnek - ha az egyiptológus, akkor az átírások jók lehetnek, de fontos tudni, hogy a kiadók is beleszólhatnak az átírásokba. A szépirodalmi művek átírásai nem mérvadóak.

Amennyiben alternatív átírást ír be valaki, azt mindenféleképpen forrásolni kell (szerző, mű, kiadó, évszám, oldalszám; ha van a könyvben névjegyzék, akkor az oldalszám elhagyható, bár akkor is tanácsos.)

külföldi alapművek

• általános, hieroglif, ó- és középegyiptomi:
  • Erman, A.: Agyptische Grammatik mit Schrifttafel, Litteratur, Lesestücke und Wörtervereichnis, Berlin 1911
  • Erman, A. - Grapow H.: Handwörterbuch der agyptischen Sprache, Berlin, 1921
  • Erman, A. - Grapow H.: Wörterbuch der agyptischen Sprache, Berlin, 1926-32
  • Hannig, R.: Die Sprache der Pharaonen. Großes Handwörterbuch Deutsch-Agyptisch.
  • Drioton, É.: Cours de grammaire égyptienne, Nancy, 1922
  • Ranke, Hermann: Die Ägyiptischen Personennamen. (Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935)
  • Buck, A. de: Grammaire élémentaire du Moyen Egyptien, Leiden, 1942
  • Faulkner, Raymond O.: A Concise Dictionary of Middle Egyptian, Oxford, 1962, 1999
  • Gardiner, Alan H.: Egyptian Grammar, Oxford, 3. Aufl. 1957 ISBN 0-900416-35-1
  • James P. Allen: Middle Egyptian: An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs. (angolul) Cambridge: Cambridge University Press. 2004. ISBN 0-521-65312-6  
  • Dodson, Aidan – Hilton, Dyan: The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson, 2004, ISBN 0-500-05128-3
• hieratikus:
  • Möller, G.: Hieratische Paläographie, Leipzig, 1909-1936. (online, pdf-formátumban)
• démotikus és késő egyiptomi:
  • Lesko, L. H: Dictionary of Late Egyptian 1-4., 1982.
  • Erichsen, Wolja: Demotisches Glossar, 1954.
  • Johnson, Janet H.: The Demotic Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago (CDD), The Oriental Institute of the University of Chicago, Chicago, 2001. (online az egyetem honlapján; Erichsen kiegészítéseként és az 1955-79 között publikált anyagokat is feldolgozva.)

magyar alapművek

• Kákosy László: Ré fiai, Budapest, 1993.
• Ókori történeti chrestomatia (ÓKTCh), Harmatta János (szerk.), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1964, 6. kiad. 1997.
• Luft Ulrich: A démotikus nyelv - Bevezetés az I. évezred második felében használt egyiptomi írásba és nyelvbe / Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.

Lásd még

• Uniliterális hieroglif jelek
• Egyiptomi írás
• Hieroglifák szerkesztése (WP:HIERO)

---

Az alant találhatók azok, amik elvezettek ide. Ne módosítsd, hozzáfűzést legalulra, új fejezetbe.

Prelúdium

A cél: az egyiptomi nevek és átírások, amennyire ezt a műfaj engedi, legyenek - és maradjanak is - egységesek, . Ezért

- ragaszkodjunk a bevett és általánosan elfogadott, mindenki által megszokott formákhoz,

- ennek ellentettjeként kerüljük az önálló megoldásokat (ha mégis ezt választjuk, lábjegyzeteljük),

- amennyiben lehet, a névátírások legyenek kibővítve (pl. a tudományossal),

- de mindez csak autentikus forrás alapján. (Ez jó kérdés, hogy ez mi.)

Az egyiptomi átírásáról

Az egyiptomi szövegek átírásának a következő „állomásai” vannak: 1. az eredeti egyiptomi szöveg, mint forrás (ez lehet hieroglif, hieratikus (a kurzív hieroglif több tipusa) és démotikus (többféle folyóírás összefoglaló neve), kopt - ezt lásd külön), 2. a szöveg tudományos átírása, 3. nemzeti nyelvű fonetikus átírás.

A egyiptomi nyelv és különösen az egyiptomi írás speciális természetéből adódóan (többszörös olvasati lehetőségek, redundáns vagy ellenkezőleg, kihagyott jelek, determinatívumok, tiszteleti vagy „optikai” jelcserék stb.) az átírás ugyan megfelelő segédletek birtokában (elsősorban a Gardiner-lista segítségével) bárki számára megkísérelhető, ám az eredmény kétséges lehet.

A köztudatban élő képpel ellentétben az egyiptomi szövegeknek csak egy (bár jelentős) része hieroglif (piramisszövegek, monumentális és prezentációs feliratok), a nagyobbik része azonban nem. (Ebből a szempontból megtévesztő lehet, hogy a nem hieroglif szövegeket a szakirodalom többnyire hieroglifra átírva közli.) Nem hieroglif szövegek átírása megfelelő paleográfiai ismeretek nélkül semmiféle segédlettel nem lehetséges, megkísérlése ezért teljesen felesleges.

A nyelv ismerete nélkül pusztán hieroglifről az egyiptomi a legritkább esetben írható át tudományosra vagy népszerűre. Ez a személy- és különösen a földrajzi nevekre fokozottan érvényes.

A fonetikus átírásnak csak elvileg létezik nemzetközi sztenderdje, valójában minden nyelvnek (sőt, akár minden szerzőnek) megvan a maga bevett (vagy kedvelt) átírási módszere. Ezek egymástól a vokalizáció valamint bizonyos jelek (3 ỉ w ˁ ḥ ḫ ẖ z s š q k ṯ ḏ) átírásának tekintetében igen nagy eltéréseket mutathatnak.

A fonetikus átírás (akár magyar, akár más, pl. angol) nem írható vissza sem tudományosra, sem hieroglifre; a tudományos átírás nem írható vissza hieroglifre. Ehhez megfelelő szakirodalom szükséges. A fonetikai választóelemek ( . = : ) elhelyezése csak nyelvismerettel lehetséges, kísérletezni nem érdemes vele, ilyenkor jobb a forrásból egy az egyben átvenni a szót vagy szöveget.

A személy- és földrajzi név átírások egyfajta tudományos közmegegyezést tükröznek, mivel a nevek írása gyakran speciális, az olvasathoz pedig gyakran külső (más nyelvű) forrásokat is igénybe kell venni, valamint mert egy-egy névnek számtalan írott változata is lehetséges. A fonetikai bizonytalanságok miatt egyazon névnek a szakirodalomban - sőt, a szótárakban - is lehet többféle olvasata (különösen igaz ez kronologikusan nézve), ezek egyaránt érvényesek, azonban a régebbiek lehetnek „elavultak”. Mindez azt jelenti, hogy a neveknek lehetnek más olvasatai, de nem biztos, hogy érdemes kísérletezni velük. Ha igen, akkor minden esetben mellette kell állnia az adott alak tudományos átírásának.

Bizonyos esetekben az eredeti neveket nem használjuk (pl. görögül megszokott földrajzi nevek; magyarul csak egy-két fordításban szereplő és ezért abból meghonosodott nevek, stb.).

Átírástipusok

1. Fonetikus v. kiejtés szerinti v. népszerű tudományos - csak a magyar ábécé betűit használjuk, a mellékjeles betűket (š, č, stb) nem.
2. Tudományos átírás - az » 3 ỉ w ˁ b p m n r f h ḥ ḫ ẖ z s š q k g t ṯ d ḏ « sorozatot használjuk.(??), mindig kisbetűsen.

Az átírás három, egymástól eltérő területet érint:

A) személynevek:

egyiptomi (eg.tud., alternatív eg., „jelentés (ha van)”, görög/alternatív gr, egyéb (ha van, pl. arab, bibl.heb, stb)

B) földrajzi nevek (ahol van bevett görög alak; ahol nincs, az is A) szerint megy):

görög (altern. gr, eg.tud., eg., „jelentés”, egyéb)

C) szavak - beleértve mindent, ami egyiptomi: címek, idézetek, szavak, kifejezések, stb.

egyiptomi (eg.tud., „jelentés”, egyéb)

Kérdések:

- Két- vagy többtagú szavak: csak az első kezdőbetűje legyen nagy vagy mindegyiké?

- Mi legyen a j-tipusú átírásokkal? (mrj, jrj.j), valamint a dupla joddal (jj.kwj)?

- Mi legyen a morfémaválasztókkal? (m33.n.ỉ, n=f, Polotsky használ kettőspontot is)

Átírási összehasonlítás

3 ỉ w ˁ • b p m n r f h • ḥ ḫ ẖ • z s š • q k g t • ṯ d ḏ (a táblázatban csak a problémásak; tessék kitölteni!:)

	Kérdés	Wörtrb	Gard	Pltsky	Allen	Kákosy	Zam	ÓKTCh	Vtört.'67	Dobr	Haw	MIÉNK (jav.)
e												e
3	a/á?					a	a	a	a	á	a	a
ỉ	j/i /í?					i	j/i	i	j/i	j/i / a	i	i (helyenként a/á, pl. Ámon)
w	w/v? u/ú/o/ó?					(w)/u	eV/Ve	eW/We	w/u	u	u	w/u
ˁ	a/á/é?					a/é	á	á/ēˁ	ē	á	é	a/é
ḥ	h/kh?					h	h	h	h	h	h	h
ḫ	h/kh?					h	kh	ḫ	ḫ	kh	h	h
ẖ	h/kh?					h	h /kh	ẖ	ẖ	kh	h	h
q / ḳ	k/q?					k	k	k/q	ḳ	k	k	k
z						sz						z
s						sz	sz	s	s	z/(sz)	sz	sz
ś						sz	sz	ś	ś	sz	sz	sz
š						s	s	š	š	s	s	s
ṯ	tj/cs?					t/tj	c	ṯ	ṯ	t	t	t/tj
ḏ	dzs/dj?					dzs/dj	dzs	ḏ	ḏ	dzs	dzs	dzs

Megjegyzések az átíráshoz és a kiejtéshez

• Az „e” kizárólagosan az úgynevezett „kitöltő” (vagy „töltelék”-) hangzóra, azaz arra a segédhangra van fenntartva, mely a mássalhangzók közötti, általunk nem ismert magánhangzót jelöli. E kötőhang a koptban is létezik, így szerepe egyértelmű, ejtése tradicionális okokból (értsd: az egész egyiptológia így használja) megkérdőjelezhetetlen.
• Fentiek miatt az ajin ( ˁ  ) átírása, amikor (tradicionális okokból) jelentésmegkülönböztető szereppel bír (pl. rá / Ré), mindig „é” és nem „e”.
• Az „a” kiejtése rövid vagy hosszú „á”, de a magyarban elfogadott az „a” ejtés is.
  • Az „e”, az ajin ( ˁ  ) és az álef (3) tradicionális okokból, elsősorban a koptból adatolható szavak és kiejtések alapján „o” („ó”)-ként is megjelenhet (hetep / hotep, ankh / onkh, Hór, stb.).
• A „w” az egyiptológiában (a magyarban is) meghonosodott átírás - teljesen függetlenül kiejtési minőségétől -, sőt, talán az egyik legjellegzetesebb egyiptomos átírási forma, ezért nem kell „v”-vel helyettesíteni.
• Az egyiptomi átírásban előforduló „th” és „ph” betűkapcsolatok kiejtése mindig „t+h”, illetve „p+h” (Hathor = Hat-hór), a „kh” betűkapcsolat azonban egy hangnak számít. A többféle^? h átírására használt „kh” kiejtése a „h” és a „k” között változhat. A görög átírásban azonban a „th”, „ph” és „kh” betűkapcsolatok egy hangnak („t”, „f”, „ch”^?) számítanak (pl. Khephrén, Apophisz, ejtsd: Kefrén, Apofisz), mivel ezek ilyenkor a görög théta, khí és phí („θ”, „χ”, „φ”) átírásai.

Külön az átírásban előforduló magánhangzók
Magánhangzó	Amit átír	Megjegyzések
e	kiegészítő hang
é	ˁ
a	3 ˁ
i	ỉ
u	w
o	alternatív kiegészítő hang kopt alapú szóátírásokban	pl. onkh, hotep

Bibliográfiai adatok

• külföldi: a mérvadónak tekinthető alapművek (az bibl. adatok kiegészítendők)
  • Hieroglif, ó- és középegyiptomi:
    • Grapow: Wörterbuch...
    • Ägyptische Personennamen
    • Gardiner: Egyptian Grammar, ***, 19**,
    • James P. Allen: Middle Egyptian: An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs. (angolul) Cambridge: Cambridge University Press. 2004. ISBN 0-521-65312-6  
    • Allen: Middle Egyptian Dictionary,
    • Polotsky:
  • Hieratikus:
    • Möller, G.: Hieratische Paläographie, Leipzig, 1909-1936. (online, pdf-formátumban)
  • Démotikus: (a fennmaradt kézírásos anyag rendkívüli mennyiségét és a szövegek elolvasásának rendkívüli nehézsége miatt***)
    • Erichsen, Wolja: Demotisches Glossar, 1954.
    • A fenti kiegészítéseként és az 1955 - 1979 között publikált anyagokat kompehenzíven feldolgozva a jelenlegi egyetlen számbavehető forrás:
      • Johnson, Janet H.: The Demotic Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago (CDD), The Oriental Institute of the University of Chicago, Chicago, 2001. (online az egyetem honlapján
  • magyarul: Luft Ulrich: A démotikus nyelv - Bevezetés az I. évezred második felében használt egyiptomi írásba és nyelvbe / Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983.
• magyarul (a magyarul mérvadónak tekinthetők, valamint a közkézen forgók)
  • Kákosy László: Ré fiai, Budapest, 1993. (a magyar alap)
  • Ókori történeti chrestomatia (ÓKTCh), Harmatta János (szerk.), Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1964, 6. kiad. 1997.
    • Alábiak közkézen forgóknak tekinthetőek, de nem játszanak szerepet:
    • Maspero, Gaston: A Kelet ókori népeinek története (ford. Fogarassy Albert, lekt. Goldziher Ignác), Franklin Társulat és Révai Testvérek, én. [1870-1880] (nincs kiejtési útmutató, az átírások meglehetősen esetlegesek)
    • Oroszlán Zoltán – Dobrovits Aladár: Az egyiptomi gyűjtemény (Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum), Budapest, 1939.
    • Wessetzky Vilmos (nincs adat)
    • Világtörténet 1., Szovjet Tudományos Akadémia (1955), Budapest, Kossuth, 1967.
    • Zamarovsky, Wojtech: A felséges piramisok, Bratislava, Madách, 1981
    • A piramisok rejtett kincsei, Zahi Hawassz (szerk.), hely?, Alexandra, 2003.

Kiejtési útmutatók

Világtörténet 1. = ÓKTCh (a kettő megegyezik)

kommentbe téve, mivel nem releváns

(S)óhajok hídja

Ha a hierót lehetne pirinyósítani, mehetne bele a szövegbe, ó, be jó lenne!

---

Hozzászólások

Szövegek a dobozban, kattints

Két- vagy többtagú szavak: első nagy csak / mind nagy ?? Ez a kezdőbetűkre vonatkozik? L András vita 2009. május 10., 16:38 (CEST) Igen. Rosszul fogalmaztam. Átírtam. – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 10., 16:47 (CEST) Nem ragaszkodom a 'c'-hez. L András vita 2009. május 10., 16:59 (CEST) Oké:) Várjuk meg Alenshát mindennel. Én most fejből dolgozom, előtte azonban könyvek is vannak. Csak összeszedtem ide, ami eddig felmerült. Írj te is ide minden kérdést vagy ötletet, akár zanzásan, majd összerakjuk egybe.:) Több kérdés lesz, mint hittem... – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 10., 17:13 (CEST) Ez jóóó :) (bár ameddig összesen hárman csináljuk, addig egyenként is meg tudnánk beszélni minden név átírását, de gondolkodjunk nagyban, ha majd ötszáz hieroglifül értő szerkesztője lesz a wikinek, elkél majd az irányelv :) tudományos átírást meg lehet csinálni hieró alapján a Wörterbuchból meg az Ägyptische Personennamenből, kiejtés szerintit a Kákosyból (nem minden név van benne, de névelemek igen, és össze lehet rakni, a nfr nála mindig nofer, stb.) – Alensha sms 2009. május 10., 23:46 (CEST) 500 bizt nem lesz. De olyan lehet, h jön valaki és csinálni szeretné. És akkor nem árt, ha van ilyen. Amúgy is felvet kérdéseket. Sőt egyelőre 3an 3féleképpen csinálnánk:)) (mert én is máshogy, csak direkt nem abalygok bele:). • Az átírásosdit (mit miről mire nem lehet) nem magunknak szántam, hanem bárkinek, aki úgy érezné, hogy ez csak úgy mehet Gardiner-tábla+billentyű+nagylevegő+Szerkessz bátran kombinációval:). Ki is fejthetem. Pár példa sem ártana bele. – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 10., 23:57 (CEST) Hidd csak el, hogy nagyon is kell az az irányelv.:) Nézdegélem én is a cikkekhez fűzött megjegyzéseket. Viszont jó lenne, ha az átírást megreferálnád ott feljebb.:)) – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 11., 01:25 (CEST) Azért Kákosynál is vannak következetlenségek, hogy csak az Amon-Amen, Szobek-Szebek példát emlegessem. Dobrovits Aladárnál és Wessetzky Vilmosnál meg még szebbek vannak: Khunáton, Imen-Hotpu, stb. Nincs valami friss akadémiai kiadvány az átírásról meg a vokalizálásról? Kérdezem ezt azért, mert nekem van egy 1967-es (Világtörténet 1. Kossuth K.), és az egész más, mint Kákosy. Ráadásul ez nagyjából hasonló Zamarovskyhoz (a 'w' átírása eW/We az eV/Ve helyett, de nem 'u', stb.). A 'ḏ'-t palatálisnak ('dj') írják, amely csak a koptban lett 'dzs'. Külön gondom a 'ḫ', amit a görög megfelelők szinte mindig kappával vagy khível helyettesítenek, ezért lehet hogy a 'kh' jobb lenne. A 'ḳ'-t nagyon sok helyen 'q'-val helyettesítik. L András vita 2009. május 11., 18:32 (CEST) Dobrovits és Wessetzky ebből a szempontból ma már nem referencia. Az még az egyiptológia hőskora. (Bár megjegyzem, ezek a régebbi formák igen mély és alapos - és ami a fő - nem csak egyiptomi nyelvismereten alapulnak.) Ellentmondások pedig - a téma természetéből adódóan - mindenhol találhatóak. - Megpróbálom megfogalmazni és összefoglalni. Én az abszolút klasszikus átírást képviselem, azt a fajtát, akit sem az ekvivalizálás, sem a magyar átírás egységesítése nem érdekel (lévén nekem tökmindegy, hogy mi, oda-vissza el tudom olvasni) - csak wikiszempontokból veszem mindezeket figyelembe (ez az alapállás természetesen nem látszik sehol, mert nem szerkesztek így); Te egy teljesen új és sztenderd-honosító irányba mozdulsz el; Alensha az, aki pontosan azon a középúton jár, amit - sztem - illő követni. Ezért én is azt teszem, gyak az ő átírási sztenderdjét követem, mindig arra kérdezek rá és azt igyekszem most wikiszempontból megfogalmazni. S teszem ezt elsősorban azért, mert ő már elindított egy irányt, az évek során nyilvánvalóan szembesült az összes létező problémával (aki ókori átírásokat készít, az rengeteg ambivalenciával és nehezen feloldható döntési helyzettel találja szemben magát). - „A 'ḏ'-t palatálisnak ('dj') írják, amely csak a koptban lett 'dzs'.” -- a) a „tj” és „dj” átírás egy „kiejtési iskola” része. Nagyon nehéz lenne elmagyarázni az olvasónak, hogy ez nem „ty” és „gy”, se nem „t+j” és „d+j”. Magyarul amúgy ez sem keresztülvihető, mert az olvasatokból pl. „Gyószer” lesz Dzsószer helyett. Ámbár a „tj”-n el lehet gondokozni. b) A koptban a kiejtés nyelvjárásonként variábilis. Azt, hogy mikorra lett miből mi, nem tudjuk. - Jelenleg, tetszik-nemtetszik, Kákosy a magyarhoz az egyetlen alapreferencia. Akik ezen a téren még mozognak itthon, nem adtak ki ebben a témában felhasználható dolgot. A 60-70-es évekbeli irodalom átírása esetleges. A lektorálás miatt. - A 4 „h” (amiből persze csak egy a „h”) átírása eleve problémás, de ez minden nyelvben ugyanilyen. (Hasonló ez az akkád ṣ-hez, amit senki nem olvas c-nek, holott úgy kellene, hanem sz-nek) A görög átírás itt visszafelé egyáltalán nem játszik. (Ahogy pl a bibliai héberben sem.) - Ha úgy gondolod, hogy találsz olyan átírást, ami figyelemre méltó, másold ide. Ez nagyon-nagyon hasznos lenne! Egyáltalán nem ártana egy szerzőkre lebontott átírási összehasonlító táblázat olyan magyar vagy magyarul kiadott művekből, amik feltételezhetően közkézen forognak. (a táblázatot én szivesen megcsinálom, elég csak ide leírni) Viszont ebből a szempontból meg kellene akkor nézni az elmúlt években kiadott nagy szineseket is. Lektorálójuk (ha nem ezoterikus műről van szó) ált. egyiptológus volt. • Ehhez még annyit, amit te is tudsz, de talán mások nem, hogy az egyiptológia nem lezárt, elsősorban mert még csak kb. 160 éve fejtették meg. Ezért változik. - Fentiek miatt én a magam részéről az összes átírási probléma eldöntését Alenshára hagynám, akinek az ítéletében megbízom, mindössze felvetéseket teszek. – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 11., 19:46 (CEST) Félre ne értsd, én is csak felvetéseket tettem, ezért érdekelt a véleményed. Az 1967-es Világtörténetet az akkori Akadémia támogatta, gondoltam csak bír némi relevanciával (nem vagyok nyelvész, csak hobbiszinten bírálgatom a számomra nem elég konzekvens dolgokat). Abban pedig szívesen segítek, hogy az átírási variációkat kigyűjtöm innen-onnan, bár az angolból fordítók időnként hihetetlen ostobaságokra képesek. Hilary Wilson könyve például nagyon jó - lett volna, ha nem idegesít a fordító. Vagy Michael Foss: Kleopátra nyomában ugyanilyen. A nagy színesekből nekem csak egy van, Zahi Hawass. Jobban szeretem a kevésbé színes, de tartalmas (és mégis sokkal olcsóbb) könyveket. :-) A görög átírás meg talán csak annyiban játszik, hogy a görögök valószínűleg valami köhögést hallottak a 'ḫ'-ban... L András vita 2009. május 11., 20:43 (CEST) Nincs és nem is lesz itt semmi félreértés:) Ehhez garancia mindhármunk hozzáállása.:) A tiéd valami hallatlanul korrekt (amúgy nem sok az évek különbsége köztünk:), az enyém néha szúrós-szálkás, Alenshának meg mindent megbocsátunk:)) De egyikünk se agresszív és ez a lényeg:) • Én rendkívül nem szeretek (mondhatom: utálok) bármifajta végzettségre hivatkozni, ugyanis egy alapmű ezt mondja: „aki azt hiszi hogy ismer valamit, tudja meg, hogy még semmit nem ismer úgy, ahogy majd megismertetik”. A te felvetéseid pedig igenis nagyon elgondolkoztatóak. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ez eredetileg egy nagyon zárt, akadémikus tudás volt, ami lényegében most, az internet előretörésével szabadul ki. • Írd be azt a Világtörténetet. Zamarovskyt is. Hawasst főleg. Érdemes lenne mellé a lektort is. Ezen a területen ez lényeges lehet. Engem is érdekelne. Minden rendes egiptomániást érdekel a magyar egyiptológia története!:)) • Amúgy már két napja olvasom a Kihalásokat. Csak mivel engem ezek nagyon érdekelnek, csak lassan haladok. Mert nagyon jó.:) - A köhögés oké. Csak az átírásuk nem konzekvens. - Ha leírsz két-három átírást, elég a könyvesboltba bemenni és belenézni az előszóba.:) – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 11., 21:21 (CEST) Átírásbeírás Szövegek a dobozban, kattints Köszi a beírásokat! Mellé tudnád írni azt is, hogy a Vtört meg az ÓKTCh miket javasol a kiejtési részben? Mondjuk „ḏ=dzs” formában? Meg ha ki tudnád tölteni a bibliográfiát...:) – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 12., 14:18 (CEST) Az ÓKTCh és a Vtört. nem ad kiejtést a szövegben. A tudományos átírást használja, beszúrva a vokalizáló magánhangzókat. Ezért nem raktam a táblázatba. A javasolt kiejtéseket külön aláírom. L András vita 2009. május 12., 15:43 (CEST) Az ÓKTCh-nak van egy, a kiejtéseket tárgyaló fejezete vagy függeléke. Arra gondoltam. Másikat nem ismerem. – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 12., 16:02 (CEST) Ez jó ez a Maspero!:) De akkor csináljuk úgy, hogy legyen nyitva a táblázatban egy sor neki. Mivel ez itt most az átírásokról szól. (Majd az idő előrehaladtával úgyis kellene egy szócikk a magyar, ill. magyar nyelvű egyiptológiáról. Mindenképpen fontos és méltó lenne.) – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 12., 16:13 (CEST) Épp ezt csináltam, amikor ezt írtad :-) L András vita 2009. május 12., 16:24 (CEST) Hawassz némi csalódást okozott a Szeszósztrisszal meg a Nektanebésszel, stb. Egyelőre befejeztem a saját könyvtáram alapján (a többi nem hiszem, hogy mértékadó lenne, már csak a fordítók közreműködése miatt sem). Ha esetleg valamelyik érdekelne, ezek vannak még: Hilary Wilson, Barbara Watterson, Joyce Tyldesley, Schoch McNally, Rosalie David, Ian Shaw, David Rohl, C.W. Ceram, Ahmed Osman, Kent R. Weeks, Christian Desroches Noblecourt. L András vita 2009. május 12., 19:23 (CEST) Rohl-tól melyik? – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 12., 20:26 (CEST) Fáraók és királyok L András vita 2009. május 12., 21:19 (CEST) Jut eszembe: a tudományos átírás betűiről, azok kiejtéséről és a vokalizálásról lehetne egy sablont csinálni, amit mindig csak be kell szúrni egy-egy cikk végébe. L András vita 2009. május 12., 21:38 (CEST) Ezt most így nem tudom. Majd Alensha reflektál. Ő látja át az összes cikkeket. De sztem ez csak onnan játszana, ha majd nagyobb összefüggő szövegek is lesznek bent. De elolvasni még sablonnal sem tudja majd senki. Nincs egységes vokalizációs vagy kiejtési szabvány. Bizonyos rokonnyelvi, meg nyelvtörténeti adatokból van a rekonstrukció. – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 13., 00:43 (CEST) eLVe, hiába irányítasz ide már ötödször, most is azt mondom, én a Kákosyt használom, azonkívül vannak dolgok, amik annyira meggyökeresedtek, hogy nem lehet ráhúzni, hogy „de mostantól hetep legyen már hotep helyett, mert az e a töltelékhang”. – Alensha sms 2009. május 13., 15:37 (CEST) Nem is rád mondtam, hogy hetepet akarsz írni. Csak ha mindent leszabályoznánk, abból ez jönne ki. Megpróbálom kitölteni. – Alensha sms 2009. május 13., 16:19 (CEST) (csak mivel én írtam, amúgy puszta áttekintési célból, így jön ki...:(( – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 13., 17:08 (CEST)) Lezárás A tudományos átíráshoz jelenleg a Wörterbuchnál és Gardinernél nincs jobb. (És vélhetően a jövőben sem lesz, amíg új Champollion nem születik). A releváns irodalom listáját lásd feljebb, a bibliográfiai adatoknál. A magyar átíráshoz jelenleg az egyetlen általánosan elfogadott, általánosan használt és mindenki által tiszteletben tartott módszer Kákosyé. Ez még az ÓKTCh-t is felülírja (ami amúgy sem közöl kiejtéseket, csak tudományos átírást). Az összes többi magyar nyelvű irodalom: a) elavult, b) nem ellenőrízhető. Ezért a magyar átírás alapjának mindenképpen Kákosyé tekintendő. Amennyiben alternatív átírást ír be valaki, azt mindenféleképpen forrásolni kell (Szerző, mű, kiadó, évszám, oldalszám; ha van a könyvben névjegyzék, akkor az oldalszám elhagyható, bár akkor is tanácsos). Az egyetlen nyitott kérdés jelenleg: az i/j és a h/kh átírása (lásd: ankh). ankhot anhnak írjuk nevekben, kivéve az ankh cikkben, mert ha csak önmagában áll, akkor ez a legelterjedtebb neve, Tutanhamont viszont leggyakrabban Tutanhamonnak hívják. i/j: ez a szóbeli környezetétől is függ, ugyanúgy, mint az u/w. forrásnak meg itt van ez: James P. Allen: Middle Egyptian: An Introduction to the Language and Culture of Hieroglyphs. (angolul) Cambridge: Cambridge University Press. 2004. ISBN 0-521-65312-6   (mindjárt megcsinálom sablonba), 14. oldal. – Alensha sms 2009. május 16., 18:15 (CEST) Milyen sablonba??? Nem értem :-| – eLVe kedvesS(z)avak 2009. május 16., 18:27 (CEST) A „KEMET-szindróma” eLVe figyelmembe ajánlotta ezt a „mozgalmat” :) és kérte, hogy írjam meg én is a véleményemet róla, hátha megkavarom a levest itt nektek... :) Erről annak idején ÉSzAH írt is a Kemetre egy cikket, Nevek és átírások címmel. Ezidőtájt éppen azon voltunk, hogy világméretű kampányt indítsunk az egyiptomi nevek egységes magyarítása érdekében :) – na jó, nem egészen világméretűt, de olyan jó nagyot. Akkor alakult ki egyfajta rendszer mifelénk, amit több-kevesebb sikerrel alkalmazunk azóta is - bár a korábbi írásainkban még nem cseréltük le az ott előforduló, a mostani irányelveinknek ellentmondó alakokat. Alapelvei Mielőtt belefognék, egy-két apró gondolat a szakmunkákban előforduló névalakokról. Sok esetben a kiadó felülbírálja a fordító vagy a szerző névhasználatát, „azért, mert mi így szoktuk”. Ez rendszerint a Kákosy-féle, de nem konzekvens névalakok esetén szokott előfordulni. Mi – éppen azért, mert Kákosy sem egységesen írt át neveket, és nem mindig tartotta magát egy, jól körülrajzolt irányelvhez – vettük a bátorságot (sok-sok hezitálás árán), és Kákosy átírásait kiindulópontnak, de nem de facto egyetlen helyes írásmódnak tekintjük. Ellenben minden tekintetben alapként vesszük a tudományos átírást (transzliterációt), és lehetőleg az eredeti alakot is, amennyiben a hieroglif változat rendelkezésre áll, és egyértelmű. Persze ez ritka. Az átírás során szem előtt tartott alapelvek tehát, nagyjából erősorrendben (erősebb érv előbb alapon: A rekonstruált mássalhangzóképlet lehető legpontosabb leképzése (különös tekintettel arra, hogy a négy H-ból legalább kettőt-kettőt megkülönböztessünk - de a magam részéről annak híve vagyok, hogy a kh mellett a ch-t is vessük be a célra, és különböztessük meg a k és q hangokat is. A q élesen elválik a hieroglif szövegekben a k-tól, és sohasem használták egyiket a másik helyett. Ugyanakkor ellene vagyok a s és z megkülönböztetésének, mert e jeleket a hieroglif feliratok egymás alternatívájaként használják (ld. pl. II. Ramszesz ezerféle kártusán), leginkább azon az alapon, hogy vízszintesen vagy függőlegesen illett a jel a kvadrátba. (Ugyanakkor nagyon bután érzem magam, ha a hz-korsót nem hez-korsónak írom, hanem hesz-korsónak, vagy a gesz helyett írok gez-t. De ezt kénytelen leszek vállalni… :) ) Az etimológia és szemantika érvényesítése (még olyanok is felmerülnek bennem, hogy „Khaefré”, „Uszerkaef”, amit egyébként előadáson gyakran hallottam dr. Pécsi Ágnestől és dr. Varga Edith-től – de írásban kvázi soha nem találkoztam vele.) Ebből a megfontolásból híve vagyok a kötőjeles szókapcsolásnak, bár ezt nem használjuk. [</nowiki]Ennek az lenne az eredménye, hogy az egyes szórészek könnyebben felismerhetővé váljanak, ami a szavak megjegyzését is segíti – így Pszuszennészből a helyenként előforduló Paszebakhnut (brrrrr!!!) helyett Pa-Szeba-Kha-em-Niut – vagy Pa-szeba-kha-em-niut.<nowiki>] Az arányos hangzósítás – azaz, a magánhangzók eloszlása és hangrendje ne legyen a magyartól idegen, és a nevek ne dörmögjenek meg mekegjenek, csak ha az elkerülhetetlen. Ez magával hozza a már említett o – e megfeleltetést (szigorú ellenőrzés alatt tartva, hogy öncélú se legyen), és a w kétféle átírását. Ezzel a módszerrel a durva torlódások is feloldhatók, amelyek például a Kákosy-féle Haemuaszet névben engem (is) annyira zavarnak, és a Khaemwaszet alakot adják. A magánhangzók pótlásakor részben figyelembe véve Kákosyt, az alef és áin között nem szeretünk különbséget tenni, de például Ré mifelénk is Ré. Viszont Maat az Maat, és nem Maát vagy Maét. (Jaj!) Ugyanakkor a meghatározatlan hangok pótlásánál a mekegést elkerülendő, liberálisabban bánunk az o-val, így teljesen természetes felénk a „hotep”, sőt, a „Nodzsmet” is. Megjegyezhetőség és tradíció – sok olyan név van, amit egyszerűen felismerhetetlen alakban szoktunk meg. Erre ÉSzAH az idézett cikkben a Szinuhe – Szanehet párhuzamot hozza. Egy másik példa (ellenpélda gyanánt) Snfrw neve, ami az alapelveink szerint Sznoferu lenne, de a magyar szakirodalomban az egyébként általunk is elfogadható Sznofru honosodott meg, így azt használjuk. Ugyanilyen megfontolásból az átírási szokásainkat próbáljuk a tradícióhoz igazítani az Amon- és Amen- alakokkal, lehetőleg a következő szó első szótagjának hangrendjéhez igazodva. Így aztán elég sok következetlenség marad így is az átírásainkban, mégis rendszer-szerűbb az egész, mint a megszokott. Névalakok sorrendje – Egyiptomi név (szokásos név (Kákosy, egyéb), klasszikus név (görög)) - példa: Khnum-Khufu (Hnum-Hufu, Kheopsz) Megvalósítása Néhány hang, szerintünk (az eredeti írásjel MDC-ben, mert csak azt tudom, hogy lehet transzliterálni itt, de azt nem, hogy hogyan): a (ain) - a vagy é, az a alakját nem különböztetjük meg az aleftől A (alef) - mindig a D - mindig dzs, kivéve egy-két nagyon ritka kivételt, ami néha előfordul – ott d h - mindig h H - h, de sajnos nem következetesen alkalmazzuk, időnként be-ch-sodik x - mindig ch, de ezt sem sikerült egyelőre következetesen alkalmaznunk X - mindig kh - ez már alakulgat… i/j (iodh) - én mindig i-nek írom, ÉSzAH használja rá a i-t és a j-t is, például Junu nevében (Heliopolisz) – egyes, nem is olyan ritka esetekben a (Amon, Antef, stb.) jj/y - rendszerint y, ahol nagyon idegen lenne az íráskép tőle, ott i vagy esetleg (ritkán) j k - mindig k q - mindig q, de mivel még szoknunk kell, ezért be-becsúszik a k is. l - mindig l, ha egyértelműen korábbi a szöveg, mint az l hang megjelenése, akkor rw vagy r m/M - mindig m n/w - leggyakrabban n, ahol egyértelmű, hogy nw, ott nu vagy nw s - mindig sz, kivéve, ahol a z valamiért célszerűbb S - mindig s T - korántsem egyértelmű, hogy mennyire vált el a kiejtésben, mivel sok szövegben előfordul a t alternatívájaként is. Ezért általában tj, de néha t - ld. Tjj vezír nevében, aki nálunk is Ti (és Szakkarában van a híres masztabája). w - ha magánhangzó-torlódás nem akadályozza, akkor u, egyébként w. Főleg magánhangzók előtt w. z - szinte mindig sz, ahol valamiért célszerűbb, ott z. Természetesen a fenti rendszer a Kemet-en elfogadott és használatos, de egyáltalán nem kötelező. Viszont nagyon érdekes és érdemes lenne megkérdezni erről például Lassit, és más egyiptológusokat is, ha a Wikipédiára érvényes rendszert akarunk kialakítani. Én legalábbis nagyon bízom abban, hogy a Wikipédiának akár szabványalakító ereje is van. ;) :) Elnézést, hogy pontos referenciákat nem írtam. A forrásaim Kákosy esetében a Ré fiai, szembenállítva az Alexandriai időistennel; illetve a Faulkner (ismeritek így, nem kell ide kiírnom, ugye?). – HoremWeb vita 2009. május 25., 19:58 (CEST)