Szerkesztő:Cassandro/Adminiskolák
 |
Ez a lap Cassandro saját véleményét tükrözi az adminisztrátorokkal kapcsolatos elméleti fejtegetések egyes kevésbé közismert aspektusairól. |
Jelen esszé 2011 nyarán keletkeződött, amikor az adminisztrátorok kétévenkénti újraválasztásáról szavazott a közösség. Azonban ez az esszé nem kapcsolódik szorosan a szavazáshoz, inkább egyfajta felvilágosítást kíván adni az adminisztrátorok között is vitát gerjesztő három elméleti kérdésről, amelyeknek talán kevéssé van tudatában a szerkesztői közösség. (Legalábbis e sorok írója így érzi.) Tehát a három kérdés:
Mire keressük a lehetséges új adminjelölteket?[szerkesztés]
Erre a kérdésre (legalábbis az adminisztrátorságon belül) két iskola igyekezett választ adni:
1. Az ún. „alkalmasság-központú” iskola. Fő alapvetése, hogy az adminisztrátori bit/jogosultság illesse mindazokat, akik alkalmasnak mutatkoznak e feladat betöltésére. Az iskola felfogása szerint az adminisztrátorok nem értendőek elsősorban meghatározott létszámú testületként, hanem pluszfeladattal ellátott szerkesztőkként, így nem szükséges kizárólagosan hiánytémákban admint keresni. Az iskola képviselői szerint adminisztrátori munka mindig lesz és a sokszínűség biztosítja azt, hogy mindig legyen, aki elvégzi a feladatot, illetve új aspektusokat hozzanak be vitás kérdések esetén.
2. Az ún. „feladatközpontú” iskola. Fő alapvetése, hogy új adminisztrátort csak akkor válasszanak, ha kifejezetten hiány van belőle, valamelyik adminisztrátori feladathoz nincsen ember. Az iskola felfogása szerint nem szükséges feltétlenül bővíteni az adminisztrátorok létszámát olyan szerkesztőkkel, akik olyan adminmunkát végeznének, amit már a korábban megválasztott adminok lefednek. Az iskola képviselői szerint a már meglévő adminisztrátoroknak kell elvégezniük a meglévő és teljesíthető feladatokat, valamint a sokszínűség már így is adott az új aspektusok tekintetében.
A két iskola közötti látható filozófiai különbség nehezen oldható fel, így várhatóan állandó vitatéma fog maradni, gyakorlati végkifejlet nélkül.
Hogyan viszonyuljunk problémásnak ítélt szerkesztőkhöz?[szerkesztés]
A fenti kérdés elsősorban a vitarendezés egyes szakaszainál merül fel, amikor egy vagy több szerkesztő viselkedését gondolják problémásnak az adminok. Itt több válasz született, amelyek között átfedések találhatóak:
1. Ne etesd a trollt! Ez a válasz (mint ahogy a neve is mondja) adott szerkesztő trollá nyilvánítását és a vele történő kommunikáció berekesztését és a parttalannak ítélt (adott esetben személyeskedésekkel tarkított) vita elaltatását célozza meg.
2. Blokkolás. Ez a válasz a rendpártibb megközelítés, amelynek központi eleme elsősorban a szerkesztői közösség türelmével való visszaélés miatti blokkolást kívánja alkalmazni. Kiindulópontja abban áll, hogy mindig lesz olyan, aki reagálni fog egy akadékoskodó szerkesztő hozzászólására, így az önmérséklet nem segít.
3. Higgadt kommunikáció. Ez a válasz igyekszik a higgadtság és a békéltetés eszközeivel közelíteni a problémásnak tartott szerkesztő felé. Kiindulópontja az, hogy egyik szerkesztő sem végletesen troll, lehet beszélni vele, emiatt pedig nem szükségesek a represszív eszközök.
4. „Egy utolsó esély”. Ez a válasz az egy (max. két) reakció, majd csönd módszert alkalmazza. Tehát meg kívánja adni az esélyt a problémásnak tartott szerkesztőnek, hogy normális kommunikációs mederbe sodorja a vitát, azonban siker hiányában megszakítja a kommunikációt a szerkesztővel. Ezzel azt éreztetve, hogy innentől nincs miről beszélni.
Ez a felosztás nem foglalkozik azzal, hogy mennyire jogos adott szerkesztő megítélése (nem is célja), sem azzal, hogy mennyire sikeresek ezek a megoldások (főleg a létező átfedések és keveredések miatt).
Élhet-e eszközeivel egy vitában résztvevő admin?[szerkesztés]
Ez a kérdés főleg a blokkolás és a lapvédelem eszközeinél merül fel. Itt is több felfogás különböztethető meg:
1. Természetesen élhet. E felfogás képviselői szerint a közösség azért választotta adminisztrátorrá adott szerkesztőt, hogy szükség esetén élhessen az általa kapott jogaival. Akár olyan esetekben is, amikor érintett egy vitában. Az iskola érvei között található az is, hogy egy adminisztrátor meg tudja ítélni ilyen helyzetekben adott irányelvsértés súlyát, hiszen testközelből látja. Egy személyes támadás akkor is az, ha a blokkoló admin ellen követik el.
2. Nem, tegye meg inkább más. E felfogás képviselői szerint egy heves vitában résztvevő admin nem tudja olyan objektivitással megítélni a helyzeteket, ahogy az eredetileg elvárható lenne. Így, ha az admin valamilyen irányelvsértést tapasztal, keressen meg egy másik, kívülálló admint, aki nála higgadtabban és objektívabban tudja a helyzetet kezelni. Adott esetben ugyanis akár a vitában részt vevő admin is lehet ludas.
3. Attól függ. Ez a felfogás korlátozottan engedné meg a vitában résztvevő admin blokkolási és laplevédési jogait. Képviselői szerint vannak olyan egyértelműen beazonosítható irányelvsértések, amik nem igényelnek különösebb mérlegelést (pl. 3VSZ vagy IRL-fenyegetés), míg mások esetében ez már nem ennyire egyértelmű, emiatt más adminnal való konzultálás a célszerűbb.
A három adminfilozófiai kérdés bemutatása után egy apró kiegészítés: jelen esszének nem célja, hogy igazságot tegyen a felfogások között (még ha e sorok írója besorolható különböző iskolákba), miután ez a nagy filozófiai jellegű különbségek miatt lehetetlennek tűnik. Az írás csak arra kíván rámutatni, hogy vitás kérdések (akár felfogásbeliek is) az egész Wikipédiát behálózzák, nincs olyan szerkesztői csoport, amely mentes lenne tőle, még az adminok sem.