Szerbia hadereje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szerb haderő emblémája

Ez a szócikk a 2006. június 5-én, Montenegró kiválásával a Szerbia és Montenegrói Államszövetségből létrejött Szerb Köztársaság haderejét mutatja be.

Néhány összefoglaló adat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Katonai költségvetés: a háború után 600 millió USD, ez a szám 2007-re 60,4 milliárd RSD, ami 1 milliárd USD, a GDP 2,6%-a. Jelenleg a szerb haderő a GDP 2,4%-át kitevő költségvetésből (65 milliárd RSD ami 1.9 milliárd USD) gazdálkodhat melyben nem szerepelnek az olyan kiadások, mint a nemzetközi kötelezettségek vagy nagyobb beszerzések.
  • Teljes személyi állomány: a háború után kevesebb, mint 35 000 fő, azóta ez a szám a sorozásnak köszönhetően 75 000 főre nőtt, amely után pedig az átalakulásoknak köszönhetően 32 000-re csökkent, valamint a haderőreform végére a végleges létszám 21 000 fő lesz (a szerb haderőreform 2010-2015 közötti időszakban fejeződik be). A közalkalmazottak létszáma az idén júliusi 12 000-ről 5 000-re csökkent.
  • Mozgósítható lakosság: 2,5 millió fő, ebből katonai szolgálatra alkalmas 2,07 millió fő.

A szerb haderőreform[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori Jugoszlávia a háborúskodások folyamán mára 6 utódállamra hullott és Koszovó is egyoldalúan kimondta függetlenségét. Még Jugoszlávia egy stabil, prosperáló ország volt - nem véletlenül irigyelték a kommunista világban - erős, komoly harcértékkel bíró fegyveres erői miatt. Mára ez a kép az első mondatban említettek miatt teljesen átformálódott. Szerbia és Montenegró idején még 50 000-es haderő komoly harcértéket képviselt, papíron. A valósághoz viszont hozzátartoztak olyan tények, mint alacsony szintű morál, túl sok magas rangú tiszt, kevés harcképes alakulat, több ezer elavult és harcképtelen eszköz jellemezte a Vojska Srbije-t, azaz a szerb haderőt. Miután Montenegró különvált a két állam megkapta a saját területein települő csapatokat, erőket, így a különválás után Montenegró örökölte a teljes haditengerészetet, Szerbiának "egyedül" a dunai flottilla maradt. Ezután nem maradhatott kérdés a szerb haderő teljes átalakítása.

Első lépések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006 júliusában nyilvánosságra hozták a szerb haderő felülvizsgálatának eredményeit, amelyek alapján határoztak (a haderőreform jelmondata: "minőség a mennyiség helyett"). Megállapodtak, hogy 2010-es és 2015-ös időhatárokkal átalakítják a VS-t (Vojska Srbije). A változások természetesen a létszámban is látszódnak. A jelenlegi 32 000 főről a létszám 21 000 főre csökken 2010-ig, 2006-ban pedig már a közalkalmazottak létszáma is 12 000-ről 5 000-re csökkent. 2010-ig tervezik befejezni a hivatásos (más néven professzionális) haderőre való áttérést. A sorkatonák szolgálati ideje jelenleg is már csak 9 hónap és növekszik a szerződéses állomány létszáma. A szerb haderő egyik kritikus eleme, hogy összhaderő-parancsnokságot kívánnak létrehozni (ez a bonyolult szervezetnek köszönhetően nehéz és hosszadalmas munka lesz). Szerbia 2010 előtt nem tervez semmilyen komolyabb beszerzést.

Szerbia jövőbeli védelmi politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbia az új határozatoknak megfelelően szoros együttműködést kíván kialakítani a NATO-val. A tervek szerint NATO minőségű erőket hoznának létre (például Svédország, Finnország). A VS aktívan részt akar venni a jövőben a partnerségi programban. Szerbiát két másik balkáni állammal együtt meghívták a békepartnerségi programba (bár ennek több feltétele is van, így Mladić tábornok kiadatása a hágai törvényszéknek stb.). A VS jó kapcsolatok kíván kialakítani a környező országokkal, különösen Horvátországgal, Magyarországgal, Görögországgal, Macedóniával, továbbá Szlovákiával és Törökországgal. Szerbia és Görögország 2006-ban együttműködési megállapodást írt alá, melyben kétoldalú katonai kiképzés és a békefenntartó műveletekben való együttműködések szerepelnek. Napjainkban szerb tisztek tanulnak Franciaországban, Németországban, az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Görögországban.

Szerbia és a békefenntartó műveletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben Szerbia újra bekapcsolódott ENSZ békefenntartó műveletekbe, ekkor tiszteket adott Burundiba és Kelet-Timorba. 2003 óta Libériában (UNMIL) 6 szerb megfigyelő dolgozik. Pár fős létszámban még szolgálnak szerbek Elefántcsontparton és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A viszonylag szerény részvétel ellenére a VS 2010 előtt nem tervez nagyobb nemzetközi szerepvállalást, annak ellenére, hogy a szerb védelmi minisztérium bejelentése szerint már most is készen áll külföldi alkalmazásra egy rendőr szakasz, egy egészségügyi egység/tábori kórház, katonai megfigyelők és ABV-erők.

Szerbia és Koszovó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Szerbia egyik legkritikusabb, legérzékenyebb pontja minden bizonnyal Koszovó státusza. A többségben albánok lakta tartomány Szerbia egyik történelmi tartománya is egyben így az az albánok és a szerbek szívügye is. Nem beszélve a tartomány északi részén élő szerbekről. Mivel a NATO csapatokat állomásoztat Koszovóban nem valószínű szerb fegyveres beavatkozás, ráadásul az új védelmi politika is ez ellen szól, a tartományt pedig az ENSZ irányítja 1999 óta. Szerbia fejlődésének és nem utolsó sorban külpolitikai stabilizálódásának elengedhetetlen feltétele Koszovó státuszának tisztázása.

Szárazföldi erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerb haderőnél jelenleg még pontosan nem tudni, hogy az alább írt eszközökből mennyi harcképes, vagy van teljesen bevethető állapotban. Az azonban biztos, hogy Szerbia a 2000-es években újból elkezdte fejleszteni haderejét, így a Balkánon továbbra is meghatározó haderővel rendelkezik Bulgária és Görögország után. Bár a haderőreform végére az egész szerb haderő jellege átalakul.

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

SER mod T72.jpg

Harckocsik:

  • 228-229 db harckocsi

Páncélozott szállító harcjárművek:

  • Jugoszlávia 562 db M-80A páncélozott szállító harcjármű

Ebből az eszközből, 350-et újítanak fel jelenleg M-98 Vidra-ra.

  • Szovjetunió 20 db BTR-50 páncélozott szállító harcjármű

Ebből az eszközből, nem tudni, hogy mennyi működőképes, mivel viszonylag elavult, a felét kivonják, a másik felét modernizálják.

  • Szovjetunió 28 db BRDM-2 (raktáron)
  • Jugoszlávia 58 db BOV M-86 (A katonai milícia, rendőrség szolálatában)
  • Jugoszlávia 50 db BOV-1 (A territoriális védelmi dandár szolgálatában)

Tüzérségi erők:

  • 105 mm-es M-7
  • 82, és 120 mm-es aknavetők
  • 120 db M-46 tarack
  • M-63 Plamen rakéta-sorozatvető
  • 100 db M-77 "Oganj" sorozatvető
  • M-87 "Orkan" sorozatvető
  • M-84 "Nora"
  • 75 db 2S1 Gvozdika
  • 12 db Nora B-52

Páncéltörő erők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szerb haderő szárazföldi eszközeinek modernizációja, 2000-től[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbia A modernizáció megvalósítása a következő 20 évben fog bekövetkezni.

A szerb szárazföldi haderőben első lépés az elavult, raktáron álló eszközök kivonása, eladása. Így kivonták / kivonják a T-55 harckocsikat, a BRDM-2 és BTR-50 harcjárműveket illetve a D–30-as tarackot is. Az ezen eszközök eladásából befolyó pénzből modernizálják a szerb gyártmányú M-84 harckocsikat M-84AB1 MBT harckocsivá. Az öreg BRDM-2-esek és BTR-50-esek helyett öreg (amerikai) M-113-at használnak majd. Az M-80-as harcjárműveket a következő 20 évben M-98 Vidra harcjárművekké szeretnék modernizálni. Az MTLB-et kivonják. A szerb haderő 50-100 új VIU-55 Munja lánctalpas harcjárművet fog készíteni T-55-ös harckocsik alvázára. Új harcjárművek kerülnek rendszerbe, a régi, elavultakat kivonják. 3 éven belül eltörlik a sorkötelezettséget, és megkezdik a modernizációt.

Légierő és légvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

lásd:Szerb Légierő

Az 1999-es NATO-bombázások és támadások eredményeképpen nem csak a szárazföldi szerb erők, de a Szerb Légierő nagy része is megsemmisült. Azóta megpróbálták a megsemmisült eszközöket pótolni, több-kevesebb sikerrel.

A Szerb Légierő felségjelzése.

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MiG-29.


Repülők:

A MiG-21-eseket 2010-ben kivonják.

  • Szovjetunió 5 db MiG-29
  • Jugoszlávia 31 db J-22 Orao ( már csak 4 darab van aktív szolgálatban [1])
    • 16 db J-22 Orao
    • 7 db NJ-22 Orao (kiképző)
    • 8 db IJ-22 Orao
    • 2 db INJ-22 Orao
  • Jugoszlávia 1 db G-2 Galeb
  • Jugoszlávia 25 db G-4 Super Galeb
    • 14 db G-4
    • 8 db G-4R
    • 4 db G-4T
    • 1 db G-4M

További kiképző repülőgépek:

  • Jugoszlávia 12 db Lola Utva 75

Szállító repülőgépek:

  • Lengyelország 1 db An-2
  • Szovjetunió 6 db An-26 (ebből 4 nem megfelelő állapotú)

VIP repülőgépek, egyes személyek számára:

Helikopterek:

  • Franciaország Jugoszlávia 30-50 db SA.342L Gazelle GAMA (nem tudni mennyi hadrafogható, mennyi, működik egyáltalán)

Szállító helikopterek:

  • Szovjetunió 10-29 Mi-8, Mi-17 (nem tudni mennyi hadrafogható, mennyi, működik egyáltalán)

Harci helikopterek:

  • Szovjetunió 2 db Mi-24V

UAV-k:

  • IBL-2000

A Szerb Légierő tervei a jövőben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahhoz, hogy a Szerb Légierő tervei valóban megvalósuljanak, folyamatos gazdasági stabilitás szükséges az országban, mely eddig még nem tapasztalható. A MiG-21-esek 2010-ig lesznek szolgálatban (körülbelül 20 db), utána körülbelül 20 db új harci gépet kívánnak beszerezni. Az Utva-k helyett Lola Utva 96 lesz használatban. A MiG-29-eseket csak 2010 után tudják felújítani, viszont modernizálni akarják a G-4 Super Galeb, és G-4M típusú gépeiket valamint 3 db Mi-8-as, 2 db Mi-17-es, 2 db Mi-24-es helikoptereiket és 1 db An-26-ost. 2006 decemberében a szerb kormány 24 millió USD (közel 4,2 milliárd forint) összegű megállapodást írt alá az orosz RSK MiG vállalattal, ebben a szerződésben 1 db MiG-29 UB kiképzőgép, és 4 db MiG-29 vadászgép ipari nagyjavítása, és korszerűsítése szerepel. A felújított gépek a NATO és PfP gyakorlatokon való részvételt hivatottak szolgálni.

Lehetséges új eszközök, az elavult, régi technikák (Orao, MiG) helyére:

  • 20 db új harci replűgép:
  • 15 db új helikopter:
    • Franciaország SA.330 Puma vagy Oroszország Euromil Mi-38
  • 5 db új szállítórepülőgép:
    • Olaszország Alenia C-27J vagy USA C-130J

Szerb békefenntartók külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folyóiratcikkek
  • A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
    • Gelencsér György nyá. ezr.: Szerbia légvédelme a NATO légi hadműveletei idején. In: Haditechnika 2002/2, 21–24.
    • dr. Berkovics Gábor mk. alezr.–dr. Krajnc Zoltán mk. őrgy.: A Magyar Köztársasággal határos délszláv államok légierejének általános értékelése. In: Haditechnika 2002/2, 7–12.