Szerbia autópályái

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a lap Szerbia autópályáit sorolja fel.

Az autópályák listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Jele Érintett városok Kilométerszámozás /
2013-ig ennyi készült el belőle
A1 A1-SRB.svg Magyarország - Horgos - Szabadka - Újvidék - Dobanovci - Belgrád - Bubanj Potok - Jagodina - Niš (A4) - Leskovac 587 km / 485 km
A2 A2-SRB.svg Belgrád - Obrenovac (A1) - Čačak (A5) - Pozsega 137 km / 0 km
A3 A3-SRB.svg Horvátország - Batrovci - Sid - Ruma - Dobanovci (A1) 94 km / 94 km
A4 A4-SRB.svg Niš (A1) - Niška Banja - Dimitrovgrad - Bulgária 107 km / 23 km
A5 A5-SRB.svg Preljina (A2) - Kraljevo - Kruševac - Pojate (A1) 112 km / 0 km

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jugoszlávia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belgrádi autópálya

Az autópályák az egykori szocialista tömbben elsősorban Jugoszláviában épültek. Valószínűleg komoly szerepet játszott ebben a nyugati minta, hiszen Belgrád mindig is megőrizte különállását a „béketábortól”, és a nyugati világgal való kapcsolatai is kiterjedtebbek voltak, mint a többi kommunista országnak.

Természetesen a növekvő igények miatt már nem volt elég a 2×1 sávos úthálózat teherbírása, ezért újjá kellett építeni, és a legforgalmasabb szakaszokon legalább 2×2 sávos autóúttá vagy inkább autópályává fejleszteni.

Ehhez Jugoszlávia már az 1970-es években részesült nyugati segítségben. Semlegessége, illetve a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában (KGST) betöltött csupán megfigyelői státusa miatt az Európai Újjáépítési és Beruházási Banktól (EBRD) és az Európai Beruházási Banktól (EBB) is kapott anyagi támogatást gyorsforgalmi hálózatának terveihez. Természetesen az akkori Európai Gazdasági Közösség, vagyis a Közös Piac sem érdek nélkül támogatta Tito országának elképzeléseit: a Nyugat számára Jugoszlávia stratégiai fontosságú volt, mert rajta keresztül lehetett eljutni – kikerülve a szovjet tömböt – a Közel-Keletre.

Ahhoz, hogy tisztábban lássuk, miért ott és úgy építették a gyorsforgalmi utakat, ahol és ahogy építették, még valamivel meg kell ismerkednünk: az úgynevezett összeurópai (páneurópai) folyosókkal vagy korridorokkal. Ezek az útvonalak azért jöttek létre, hogy a nemzetközi áruk, személyek, szolgáltatások mozgását segítsék, ezért ezen útvonalak elsőbbséget élveznek mind építésben, mind fenntartásban a többi helyi vagy regionális útszakaszhoz képest. A legfontosabbakat a TEN-hálózatba egységesítették.

A TEN (Trans-European Networks, azaz transzeurópai hálózatok) célja, hogy a közlekedési, energiaszállítási és távközlési hálózatok koordinációja révén segítse a gazdaság működését. A közlekedéspolitika így a közös piac megvalósításának eszközeként jelenik meg a TEN-t összefoglaló maastrichti szerződésben. A nizzai szerződés pedig már külön, nevesítve is kitér a transzeurópai hálózatokra. Finanszírozása: 1. Közösségi (központi költségvetés, Európai Befektetési Bank kedvezményes kölcsönei)

2. Érintett államok

3. Magántőkét is be lehet vonni.

A volt Jugoszláviát, illetve a délszláv állam helyén létrejött köztársaságokat elsősorban egy nyugat-keleti irányú, E70-esként számozott Xa jelű korridor és egy észak-déli irányú, E75-ös Xb jelű út érinti. A Nyugattal meglévő kapcsolatok és a saját érdekek is azt kívánták Belgrádtól, hogy először a nyugat-keleti irányú, (Grác)–MariborLjubljanaZágrábBelgrád szakasz készüljön el. Elsősorban a Belgrádba bevezető és a fővárost elkerülő utak számítottak kiemelt területeknek. A szakmai indokok – a forgalomáramlás nagysága és a meglévő főút kapacitása közötti feszültség mérete – sem elhanyagolhatóak, de a politika is így akarta. Az amúgy is Szerbia - és Belgrád-központú Jugoszlávia az autópálya-építésekkel csak tovább erősítette a központi területek súlyát. Az 1970-es években aztán elkészült a tagköztársaságok székhelyeit összekötő sztráda, sőt az építkezés Niš-en át Leskovacig folytatódott.

Az A1-es autópálya Inđija közelében

Az észak-déli kapcsolat is egyre erősödött a szocializmus gyengülésével, így már az 1980-as években megépítették a BelgrádÚjvidékTopolya autópályát. Ez az autópálya azonban csak félpályás volt, és – noha sehol sem voltak szintbeli kereszteződések – a szakemberek az ilyen utat inkább autóútnak hívják. A jugoszláv polgárháború első éveiben folytatódott a beruházás, így sikerült még átadni a TopolyaSzabadkaHorgos részt, de a magyarszerb határig már nem jutottak el. Pedig a magyar oldalon már elkészült a HegyeshalomGyőrBudapestKecskemétSzegedRöszke határtól határig terjedő szakasz, így már autópályán lehet elérni a szaloniki és isztambuli kikötőket, illetve a Boszporuszt Közép- és Nyugat-Európából.

Szerbia és Montenegró, Szerbia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború óta azonban szinte állnak az építkezések Szerbiában. A már említett TopolyaHorgos szakaszon kívül 2×2 sávosra bővítették a BelgrádÚjvidék közötti utat, és elkezdték a fővárost elkerülő 38 km-es félgyűrű építését, de forrás hiányában itt is szünetelnek a munkálatok.

A korábbi tervek alapján Szerbiának 1998-ban már 420 km autópályája és 220 km „félautópályája” kellene lennie. Azonban a délszláv háború, a NATO-bombázás, valamint az állandósuló politikai problémák és gazdasági egyensúly hiánya nem teszi lehetővé a nyugodt fejlődést. Így ma csak 374 kilométernyi, az autósztráda fogalmába tartózó út van Szerbiában.

Tervek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A távlati tervek közé tartozik a IV-es folyosó fejlesztése Niš és a bolgár határ között, a Dimitrovgrádig terjedő 80 km-es és a Leskovac–macedón határ közötti 25 km-es szakasz. Ezeknek az autópálya-építkezéseknek viszont nagyon magasak lesznek a költségei, mert szűk völgyekben és szorosokban kell a nyomvonalat kiépíteni. A legnehezebb rész a déli Grdelicka-szakadékban várható. Az építkezés a bolgár határig hozzávetőleg 527 000 000 euróba kerül majd.

A további szerb tervek egy BelgrádMontenegró közötti sztrádáról, valamint egy, a Délvidéket átszelő SzabadkaPozsega pályáról szólnak, ez utóbbiból Nagybecskerek közelében lesz kiágazás északkeletnek, Temesvár felé.

Díjfizetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerbiában az autópálya-használatért fizetni kell. A SzabadkaÚjvidék szakasz 430 dinár, az ÚjvidékBelgrád 430 dinár, a BelgrádNiš autópálya 1170 dinár és a NišLeskovac szakasz 270 dinár. Az ország közútjainak hossza 24 860 km és ebből autópálya 374 km

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]