Szerb Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Kalamed (vitalap | szerkesztései) 2013. november 1., 06:41-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Szerb Antal
Élete
Született1901. május 1.
Budapest, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt1945. január 27. (43 évesen)
Balf, Magyarország
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Nemzetiségmagyar
SzüleiSzerb Károly
Herzfeld Elza
HázastársaLakner Amália (1932-?)
Bálint Klára (1938-1945)
Pályafutása
Fontosabb műveiA Pendragon legenda (1934)
Utas és holdvilág (1937)
A világirodalom története (1941)
VII. Olivér (1966)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiBaumgarten-díj (1935)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szerb Antal témájú médiaállományokat.
Budapest, II.ker., Torockó utca 9. - egykor Szerb Antal lakóháza

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.) jelentős magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője.

Élete

Budapesten született asszimilált zsidó családba, a Deák Ferenc tér 15. szám alatt. Római katolikus nevelést kapott (keresztapja Prohászka Ottokár volt), gyermekkora legmeghatározóbb élménye a cserkészet volt. Apja, a magát szabadkőművesnek valló Szerb Károly 1911 őszén beíratta a budapesti piarista gimnáziumba, ahol Sík Sándor tanította magyarra és támogatta irodalmi ambícióit az önképzőkörben. Itt írta élete első verseit, novelláit, sőt felsős gimnazista korában megjelentek esszé- és drámakísérletei is. Jeles érettségi után 1920 szeptemberében iratkozott be a pesti egyetem bölcsészkarára, magyar–német szakra. Közben tanult meg angolul és franciául, és utolsó szigorlata, valamint a Kölcseyről írt értekezésének benyújtása után 1924. július 24-én doktorrá avatták.

Húszéves sem volt, amikor a Nyugat 1921. februári száma egyszerre hat versét jelentette meg, majd kritikákat is írt a lapnak. Nemsokára a Napkelet című folyóirat is közölte írásait, majd az akkoriban szerveződő Minerva című tudományos, szellemtörténeti, arisztokratikus és reprezentatív jellegű folyóirat írógárdájához csatlakozott. A szerkesztőség 1926-ban teljes egészében közölte Kölcseyről írt doktori disszertációját.

Az 1930-as években főként az angolszász irodalommal és regényelmélettel foglalkozott. Nagy összefoglaló műve, A világirodalom története megírásához Babits Mihály művére (Az európai irodalom története) is támaszkodott. A világirodalmat ő is folyamatnak tekintette, amelyben a nemzetek fölötti jelentőségű írók és művek évszázadokon és országhatárokon átemelkedve megtermékenyítik egymást. Gondolatmenete stílusok és korszakok egységeire épül. Versei a lázas útkeresés, a szándékos meghökkentés programjából születtek. Pályakezdő éveinek novellái a történelmi múltba és a mesék időtlen világába vezetnek.

1932. június 15-én Budapesten az Erzsébetvárosban feleségül vette Lakner Amáliát, Lakner Bertalan és Szaborszky Gizella lányát.[1] Következő házasságát Bálint Klárával (Bálint Aladár, a Nyugat című folyóirat képzőművészeti kritikusa és Roth Edit lánya, Bálint Endre festőművész nővére) kötötte 1938. július 28-án Budapesten, a Terézvárosban.[2]

A balfi nemzeti emlékhely a tömegsír felett, ahol Szerb Antal is nyugodott

Az 1930-as évek írói termésének nagy részében eltűnnek a látványos történelmi ihletések, helyükre a csodák, a misztikus borongás lép, és egy kedvesen ironikus lírai önarckép bukkan fel. A Pendragon legenda, első hosszabb prózai műve a detektívregény, a kísértethistória és az esszéregény ötvözete. Az Utas és holdvilág alapmotívuma az elfojtott legbelső sejtelmekhez vezető utazásélmény. 1935-ben Baumgarten-díjat kapott.

1941-től alkotói tere egyre szűkült: rádióelőadásai elmaradtak, magyar irodalomtörténetét betiltották, a Nyugat megszűnt. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került. 1945. január 27-én a balfi tábor pribékjei agyonverték.

Szerb Antal szexuális irányultsága – különös naplójának[3] megjelenése után – irodalomtörténeti viták tárgyává vált. Kétségtelen, hogy a naplóban Szerb számos utalást tesz homoerotikus vágyaira, kapcsolataira, amely egyesek szerint nyilvánvaló bizonyítékai az író homoszexuális beállítottságának.[4][5] Mások [6] azonban kétségbe vonják ezen életrajzi adatok jelentőségét, és azt fiatalkori útkeresésnek tartják.

Emlékezete

Budapest XVI. kerületében hatosztályos gimnáziumot neveztek el róla.
A balfi tömegsírt exhumálták. Sírja ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.

Művei

  • Az angol irodalom kis tükre (1929)
  • Magyar irodalomtörténet (1934)
  • Rózsakereszt (1934); A Pendragon legenda (későbbi kiadások)
  • Budapesti kalauz marslakók számára (1935)
  • A harmadik torony (Nyugat 1936/10. - Önálló kötetben: Magvető, 2007)
  • Hétköznapok és csodák (1936)
  • Utas és holdvilág (1937)
  • A királyné nyaklánca (1943)
  • A világirodalom története (1941)
  • Gondolatok a könyvtárban (1946)
  • Madelon, az eb (1947)
  • A varázsló eltöri pálcáját (1961)
  • Szerelem a palackban (1963)
  • Ex (1965)
  • VII. Olivér (1966)

Fordításai

Származása

Szerb Antal családfája[7]
Szerb Antal (Budapest, 1901. máj. 1.–
Balf, 1945. jan. 27.)
író, irodalomtörténész 		Apja:
Szerb Károly 		Apai nagyapja:
Stern Antal 		Apai nagyapai dédapja:
n. a.
Apai nagyapai dédanyja:
n. a.
Apai nagyanyja:
Hirsch Berta 		Apai nagyanyai dédapja:
n. a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n. a.
Anyja:
Herzfeld Elza 		Anyai nagyapja:
Herzfeld Nándor 		Anyai nagyapai dédapja:
Herzfeld Henrik
(Baja, 1824 – ?)
Anyai nagyapai dédanyja:
Beck Nanette
(Bácsalmás, 1829 – ?)
Anyai nagyanyja:
Schwarz Jenny 		Anyai nagyanyai dédapja:
Schwarz Ábrahám
(Sarkad, 1823 – ?)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Grosz Sára
(Sarkad, 1827 – ?)

Források

Jegyzetek

  1. ↑ Budapest VII. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1932. év, 818. folyószám.
  2. ↑ Budapest VI. kerületi polgári házassági anyakönyvek, 1938. év, 1161. folyószám.
  3. ↑ Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914–1943) (Magvető, 2001) ISBN 963-142-219-4
  4. ↑ Nagy Csaba: Holdfivérek. Szerb Antal Ulpius Tamása. In: Száz rejtély a magyar irodalomból (Gesta Könyvkiadó Bt., 1996) 163.o. ISBN 9638229284
  5. ↑ Fekete J. József: Szerb Antal naplóiról. In: Új Forrás 2002/1. szám
  6. ↑ Kálmán C. György: Naplók, senkinek és mindenkinek. In: Élet és Irodalom, 2001/29. szám
  7. ↑ Szerb Antal géppel kitöltött, aláírt két helyütt nem zsidó származását igazoló "Személyi lap"-ja

Külső hivatkozások

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Szerb Antal témában.

Képek

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Magyar irodalom

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerb_Antal&oldid=14078065”