Szepes Erika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepes Erika
Életrajzi adatok
Született 1946december 24. (67 éves)
Budapest
Nemzetiség magyar magyar
Állampolgárság magyar
Házastárs Tátrai Vilmos
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület klasszika-filológia, irodalomtudomány
Kutatási terület klasszika-filológia, vallástörténet, magyar irodalomtörténet, világirodalom, verstan
Tudományos fokozat az irodalomtudományok kandidátusa (1992)
Aktivitási típus oktató, kutató
Szakintézeti tagság MTA köztestületi tagja
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem BTK, Zsigmond Király Főiskola, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem az évek során változó beosztások
MTA Világirodalmi Lexikon verstani főmunkatárs, szerkesztő
Más munkahelyek Ezredvég folyóirat, szerkesztő
Tudományos publikációk száma körülbelül 300
Szakmai kitüntetések
Köztársasági Érdemrend Arany Fokozata

Hatással voltak rá Szerdahelyi István

Szepes Erika (Budapest, 1946. december 24.) irodalomtörténész, klasszika-filológus, vallástörténész, krtikus, egyetemi tanár, szerkesztő.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szepes Erika középiskolai tanulmányait az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnáziumában végezte 1961 és 65 között. 1964-ben az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken magyar irodalomból II., latin nyelvből III., oroszból VII. helyezést ért el. Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK magyar–latin–görög szakán végezte, summa cum laude minősítéssel, szakdolgozatát antik vallástörténetből írta. 1977-ben szerzett egyetemi doktori fokozatot görög vallástörténetből és filológiából, kandidátusi fokozatát 1992-ben szerezte meg verstani disszertációjával. 1988–89-ben egy év időtartamra Soros-ösztöndíjban részesült. 1994-ben a Nagy Lajos Alapítvány irodalmi pályázatán nyert díjat. 1970 és 1982 között az Akadémiai Kiadó Világirodalmi Lexikonánál dolgozott felelős szerkesztőként és egyben szerzőként, többek között egyik mestere, Szerdahelyi István professzor, a rendszerváltás előtti időszak egyik vezető irodalomtudósának irányítás alatt. 1982–85-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője volt, majd 1985–1991 között a kiadó főszerkesztőjeként dolgozott. A Szépirodalmi Kiadó privatizációja, majd megszűnése után szabadúszóként tevékenykenkedett, óraadóként tanított az ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézetében 1991 óta, egészen 2006-ig. 1992-től a többek között Világirodalmi Lexikon verstani főmunkatársa.

1993 óta vers- és képzőművészeti rovatvezetője az Ezredvég című folyóiratnak. Pályakezdése óta folyamatosan publikál szakfolyóiratokban, irodalmi lapokban, ír tanulmányt, esszét, kritikát, valamint számos kortárs szerző köteteihez elő- és utószót. Az utóbbi években novellákat, elbeszéléseket is publikál. Tudományos publikációi száma eléri a 300-at, egyike az egyik legtöbbet idézett magyar irodalomtörténészeknek. Tanít többek között a Zsigmond Király Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolájában, a Digitális Irodalmi Akadémia Kuczka Péter-szakértője. 2005-ben Gábor Andor-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Fokozatával tüntették ki. Házas, férje dr. Tátrai Vilmos művészettörténész, két gyermeke és három unokája van.

Munkássága, kutatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szepes Erika elsődleges kutatási területe a klasszika-filológia és a vallástörténet mellett a versformák viselkedése, legismertebb műve talán a Szerdahelyi István professzorral közösen írott, azóta több kiadást is megért Verstan. Emellett azonban kiterjedt kutatásokat folytatott a kortárs magyar- és világirodalom területén is, munkássága nem korlátozódik a vers pusztán formai elemzéseire, értelmező tanulmányt is rengeteget közölt. Írt többek között kismonográfiát Varga Rudolfról és Sebők Éváról, elemző nagytanulmányokat Kuczka Péterről, Weöres Sándorról, Petri Györgyről, Gyimesi Lászlóról, Turczi Istvánról, Payer Imréről, Bíró Józsefről, Géher Istvánról, stb. Nagymonográfiában tárta fel a mai magyar költészet formakincsét, publikált tanulmánykötetet a mítoszok kortárs magyar lírára gyakorolt hatásáról, a haiku műfajának magyar irodalomban való megjelenéséről, valamint a rendszerváltással együtt végbement irodalomtudományi paradigmaváltásról. Kutatói figyelme leginkább a rendszerváltás után fordult az úgynevezett paradigmaváltás, a magyar irodalomtudományi diskurzusban megjelent új értelmezői iskolák (hermeneutika, dekonstrukció, recepcióesztétika) felé, Szepes Erika azonban nem ezen irányzatok hívévé, sokkal inkább egyik legmarkánsabb, legerőteljesebb kritikusává vált, élénk vitákat kiváltva. Legutóbbi, A mocskos mesterség - Gondolatok a paradigmaváltásról című tanulmánykötetében erős kritikával illeti a Magyarországon leginkább Kulcsár Szabó Ernő akadémikus professszor és tanítványi köre nevével fémjelezhető hermeneutikai és recepcióesztétikai iskolát, rávilágítva annak elméletcentrikusságára és az értelmezett szövegektől való elrugaszkodására.

Szakkönyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Verstan. (Szerdahelyi Istvánnal.) Bp., 1981, Gondolat Kiadó.
  • Erósz a folklórban. (Hoppál Mihállyal.) Bp., 1987, Szépirodalmi Kiadó.
  • A szerelem kertjében. (Hoppál Mihállyal.) Bp., 1987, Szépirodalmi Kiadó.
  • Mágia és ritmus. (Vallástörténeti és verstani tanulmányok.) Bp., 1988, Szépirodalmi Kiadó.
  • A múzsák tánca. (Szerdahelyi Istvánnal.) Bp., 1988, Akadémiai Kiadó. (Kérdőjel sorozat.)
  • Magyar költő – magyar vers. (A mai magyar költészet verstani kisenciklopédiája.) Békéscsaba, 1990, Tevan Kiadó.
  • Olvassuk együtt! Verselemzések. Bp.,1995, Nemzeti Tankönyvkiadó.
  • A mai magyar vers. Költészetünk formakincsének leíró és funkcionális elemzése az elmúlt fél évszázad verseinek tükrében. (I–III. köt.) Bp.–Békéscsaba, 1996, Intera Rt.–Tevan Kiadó.
  • Verstan. (2. kiadás) Bp., 1998, Tárogató Könyvek.
  • Olvassuk együtt! II.: A vers mint alma. (Verselemzések.)Bp., 1999, Nemzeti Tankönyvkiadó.
  • Anakreón-variációk. Vágyott életminőség vagy sorsközösség? Bp., Orpheusz, 2002.
  • Újpalota - egy városrész regénye. Bp., XV. kerületi Önkormányzat, 2002.
  • Bíborban és feketében az ezredvégen. Sebők Éva költészetéről. Bp., Széphalom Könyvműhely, 2003.
  • Szerep és személyesség. Olvassuk együtt! III. Bp., Nemzeti Tankvk., 2003.
  • „Szertenézett, s nem lelé…” A Varga Rudolf-jelenség. Bp., Orpheusz, 2004.
  • A költő és a mítosz. Olvassuk együtt! IV. Bp., Napkút Kiadó, 2006.
  • Tizenhét szótag. Esszék és elemzések. Olvassuk együtt! V. Bp., Napkút Kiadó, 2011.
  • A mocskos mesterség. Gondolatok a paradigmaváltásról. Olvassuk együtt VI. Bp., Hungarovox Kiadó, 2012.

Fordításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rákóczi Ferenc: Vallomások. (Fordítás latinból és utószó.) Bp., 1979, Szépirodalmi Kiadó.
  • Arisztophanész: Lüszisztraté. (Fordítás és kísérőtanulmány.) Bp., 1995, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Szépirodalmi munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ördöggolyó. Novellaciklus. Bp., Saluton Kiadó, 2005.
  • Az ördöggolyó fogságában. Novellák. Bp., Napkút Kiadó, 2007.

Szakmai szervezeti tagságai, tisztségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Írószövetség: tag
  • Szépírók Társasága: tag
  • Nagy Lajos Irodalmi- és Művészeti Társaság: elnök
  • Nagy Lajos Alapítvány: kuratóriumi elnök
  • Hevesi Gyula Alapítvány: kuratóriumi elnök

Díjai, szakmai elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1988-89: Soros-ösztöndíj
  • 1994: Nagy Lajos-díj
  • 2005: Gábor Andor-díj
  • 2006: Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Fokozata

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szepes Erika. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2012. július 30.)
  • Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 84. o. ISBN 963-05-6805-5
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066
  • https://vm.mtmt.hu//search/slist.php?lang=0&AuthorID=10006619 Szepes Erika publikációs és idézőlistája a Magyar Tudományos Művek Tárában