Szent Korona-tan

A kiállított Szent Korona az Országház kupolacsarnokában

A Szent Korona-tan Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képező hagyomány, melyen a magyar állam eszméje alapult, és amely máig ható befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra.

A sacra corona kifejezés, először 1256-ban jelent meg IV. Béla egyik oklevelében, az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben "a hozzánk és a szent koronához hűtleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti".

A Szent Korona-tan története

Werbőczy István Tripartiumának címlapja
A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona; az uralkodó csak a Szent Korona nevében cselekszik

A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek I. István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik megőrzésére és a király leválthatóságára - noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre. A tan hívei szerint e gondolat jegyében Szent István király a Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. Szent István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat és képességeket, a jogi intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket.

A hagyományok szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján államalapító király, Szent István király Fehérvárott a Mennybe emelt Szűz Mária templomában országát a korona képében a Mennybe emelt Szűz Máriának ajánlotta fel. Célja egy, az Ég és Föld között létrejött szerződés létrehozása volt, mely a Kárpát-medencét Szűz Mária országává tette, úgy, hogy ezen a földi hatalmak se változtathassanak.

A Szent Korona-tan az idők folyamán finomult, részleteződött. A 15. században Zsigmond királlyal összekülönböző magyar főurak a Szent Korona nevében, a királytól függetlenül kormányozták az országot. Werbőczy István Hármaskönyvében (Bécs, 1517) a Szent Korona teste az ország területe, tagjai az ország polgárai. A Hármaskönyv kimondja, hogy minden hatalom és jog forrása a Szent Korona; az uralkodó csak a Szent Korona nevében cselekszik; továbbá jószágvesztés esetén a birtok visszaszáll a Koronára és a király csak azért adományozhatja tovább, mert a koronázással a Szent Korona jogai átruházódnak rá.

A Szent Korona Országai: Erdély, Moldva (az 1600-as évekig, de aztán kiszakadt), Horvátország, Szlavónia, Dalmácia és a "magterület".

1613-ban Révay Péter Commentarius De Sacra Regni Hungariae Corona vagyis A Magyar Királyság Szent Koronájának magyarázata című könyvében, valamint egy másikban, A magyar államról és a magyar Szent Koronáról címűben részletesen kifejti, és a törvények törvényének nevezi a Szent Korona-tant.

Az 1848-as jobbágyfelszabadítással a Szent Korona tagjai közé a teljes lakosság bekerült.

Az I. világháborúban elszenvedett vereség után a magyar állam immár királyától megfosztva megőrizte államformáját, a királyságot. A hatalmat az ú.n. Szent Korona nevében a kormányzó gyakorolta. A bíróságok ítéleteiket "A magyar Szentkorona nevében!" kezdőmondattal hozták.

A rendszerváltás óta újra szabadon választott országgyűlés hozza a törvényeket. A Szent Korona-tan bizonyos körökben megélénkülő hagyomány lett.

A millenniumi Szent Korona-emléktörvény

A államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgyűlése megalkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról.

Az emléktörvény fontosabb rendelkezései:

• A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.
• Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.
• 4. § (1) A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.
• 5. § (1) A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.

Ezeken túlmenően a törvény meghatározza a koronázási jelvényeket, szabályozza a testület feladatait, lehetővé teszi a koronázási jelvények tudományos vizsgálatát, és hiteles másolatok készítését.

A Szent Korona-tan

A Szent Korona 1613-as ábrázolása. Wolfgang Kilian rézmetsző készítette Augsburgban, Révay Péter koronaleírása alapján

A Szent Korona-tan összefoglalása

1. Őfelsége a Szent Korona jogi személy
2. A Szent Korona a magyar állameszme megtestesítője
3. A Szent Korona teste az ország teste, vagyis az ország földje
4. A Szent Korona tagjai a korona országainak polgárai
5. A Szent Korona minden hatalom és jog forrása, a legfőbb felség
6. A Szent Korona a mindenkori uralkodó fölött áll, az uralkodó a Korona nevében kormányoz

A Szent Korona-tan magyarázata

1-2. A Szent Korona mint jogi személy, jogilag a Magyar Államnak megfelelő. Ezen túlmenően az állam, mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai megtestesülése. Szent István király a Szent Korona képében ajánlotta fel az országát Szűz Máriának.

3. A föld illetve általánosságban természeti erőforrások a Szent Koronához rendelése biztosíték, amellyel a közösségi erőforrások a közösség egészéhez rendeltettek. Ezzel megakadályoztatott, hogy pár nemzedék alatt a közösségtől és a közösséget alkotó személyektől a magántulajdon módszerével el lehessen vonni a természeti erőforrásokat, és ezzel a szabad életet ellehetetlenítő közállapotok alakuljanak ki. (Környezetszennyezés, élettér kizsákmányolása például: erdőirtással, intenzív mezőgazdaság vegyszereivel stb.) A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlavónia.

4. A Szent Korona tagjai a Szent Korona országainak polgárai. Tehát a magyar nemzet és az együttlakó vendégnépekre is vonatkozik, akiket külön védelmez a Szent Korona-tan. Tehát a Szent Korona a politikailag szervezett nép, vagyis a nemzet, és mivel a Szent Korona a legfelsőbb szuverén, felség, ez megfelel a Rousseau által a 18. században kigondolt népfelség elvének.

5. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szent Korona-tan nem ismer el fölötte álló személyt. Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlőek, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szent Korona-tan eleve kizár minden diktatúrát. Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek.

6. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, ezért az uralkodó sem állhat fölötte, az ő hatalma is csak a Koronától ered.

A Szent Korona-tan és a mai alkotmány kérdései

A Szent Korona-tan hagyománya és eszmerendszere fontos hagyomány volt a magyar állam eszméjében I. Istvántól a II. világháborúig. A Szent Korona-tanhoz társított értékek, a demokratikusság, a népuralom, a főhatalom választhatósága, és visszahívhatósága, a társadalmi türelmesség (tolerancia) és a más népek tisztelete.

A Szent Korona-tanra, mint ún. történeti alkotmányjogi rendszerre, történeti alkotmányra szokás hivatkozni, mondván, hogy az alkotmány lehet történeti vagy kartális típusú. Számos olyan nézet van, amely történeti alkotmányt nem tekinti alkotmánynak^[forrás?], hiszen az évszázadok alatt megszületett törvények és a közösség által kialakított szabályok (és szokásjog) egymásra épülő, egymást kiegészítő rendszere, ami épp a történetiségéből adódóan nem funkcionálhat alkotmányként. A mi ún. történeti alkotmányunk jó példa erre, hiszen a Szent Korona, a nemzet tagjai közé pl. a jobbágyok ténylegesen csak a jobbágyfelszbadítás után kerülhettek be. Az ún. kartális alkotmány ezzel szemben egy adott kor eszmerendszerének megfelő és alapvető szabályok rendszere. Az alapvetőségéből adódáan pedig többnyire rövid, néhány oldal csupán.

A Szent Korona-tan mitikus aspektusainak kritikája

Eckhart Ferenc jogtörténész 1941-ben kiadott, "A szentkorona-eszme története" művében kísérelte meg eloszlatni a tannal kapcsolatos mítoszokat és tévhiteket. Rámutatott arra, hogy a Szent Korona-tan lényegében megegyezik az európai keresztény monarchiák hasonló jellegű jogelméleteivel, amelyek szerint a korona által szimbolizált hatalom nem a király egyszemélyi hatalmát, hanem a néppel vagy nemzettel megosztott uralmat jelenti. Ezen mű nem népszerű az 1989-es rendszerváltás óta ismét népszerű mitikus-transzcendens elméletek követői között, gyakran "horthysta" elméletként kezelik, pedig maga a mű szokványos "monarchista" elméletként kezeli a Szent Korona-tan alapjait, melyben még a polgári demokráciák lényege -, az állampolgárok közötti egyenlőség és a választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlás - is szerepel.

Lásd még

• Alkotmány
• Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga

Források

• Kiszely István honlapja
• Alkotmányról szóló honlap
• Dr. Balogh Sándor: A Szent Korona, koronázás és a magyar küldetés

Külső hivatkozások

• Szent Korona Szövetség
• Szent Korona Társaság
• Szent Korona Országáért Alapítvány
• A titkok koronája (Kiszely István írása)
• Érdekességek a Magyar Koronáról (ismeretlen szerző)
• Kiss Ádám: Kell-e nekünk "szentkoronás" alkotmány?, Hírszerző, 2009. június 30.

Irodalom

• A magyar Szent Korona és a Szent Korona-tan az ezredfordulón (Budapest, 1999, Szent István Társulat)
• Petneházy István: Magyarország 1000 éves ereklyéi (Kőszeg, 2000, Városkapu Könyvesbolt, 256 old. Illustr. Bibl. ISBN 9630036533)
• Révay Péter: A Szent Korona eredete (Kiadó: Magyar ház Szkítia)