Szentiváni Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentiváni Mihály
Született1813. május 30.
Nyárádgálfalva
Elhunyt1842. december 10. (29 évesen)
Kolozsvár
Foglalkozásaköltő, író, szerkesztő, publicista, politikus
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentiváni Mihály témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szentiváni Szentiváni Mihály (Nyárádgálfalva, 1813. május 30.Kolozsvár, 1842. december 10.[1]) erdélyi magyar költő, író, szerkesztő, publicista, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Székely primor család sarja, apja Szentiváni Sámuel, marosszéki királyi adóigazgató (rectificator) és táblabíró, szép birtokú székely primor volt. Kolozsváron tanult, 1833-ban ügyvédi oklevelet szerzett. 1834-ben az országgyűlésen az ifjúság vezetője volt, valamint tudósításokat írt, amiért feketelistára került. Nem nyerhetett útlevelet külföldre, ahol magát tanárrá akarta képezni. Falura vonult és egészen az irodalomnak kezdett élni. 1837-1838 között bejárta Erdélyt, s Vándor név alatt adta ki érdekes úti jegyzeteit a Nemzeti Társalkodóban, melybe több beszélyt is írt, leginkább humorisztikus tartalommal. Irodalmi működése mellett részt vett a megyegyűlési vitákban is, s csakhamar az ellenzék egyik kitűnőbb szónoka lett.

1840-1841 között a Reményt szerkesztette. Az 1841-es erdélyi országgyűlésen az ellenzék mellá állt, ezért ellenfelei meghiúsították követté választását. 1841-től Kemény Zsigmonddal szerkesztette az Erdélyi Híradót. Hírlapi működése emelte hírét, befolyását, de nem eszközölhette, hogy az 1841-42. évi erdélyi országgyűlésre követté választassék. Két megyében bukott meg, kijátszva saját pártja által, melynek nagyon is szabadelvű vezére volt. Ez mélyen megsebezte a különben is súlyosan beteg férfiút, mihez hozzájárult még a csalódott szerelem, amik aztán sírba is vitték.

Sírja a Házsongárdi temetőben található.

Sírja Kolozsvárott, a Házsongárdi temetőben

Munkássága[szerkesztés]

Alig két tucat verse kimagasló értékű. Szerelmes verseiben Kisfaludy Károly és Bajza lírájának kifejezéskészletével él. Népdalaiban a legszegényebbek panaszait szólaltatta meg, az ő verseiben váltak hősökké először a szolgák, zsellérek. Kesergés helyett a rétegek erejét, életvágyát énekelte meg. Formaérzéke kitűnő: sorfajtái, dallammintái tiszták. Publicistának kiváló volt.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gyászjelentése. [2017. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 12.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]