Szent Zita
Szent Zita (Monsagrati, kb. 1218. – Lucca, 1278. április 27.) a háziasszonyok, háztartási alkalmazott, házvezetőnők, cselédek, felszolgálók, pincérek, szolgálóleányok védőszentje.
A Lucca melletti Monsagrati olasz faluban született szegény, de vallásos szülőktől. Szülei már 12 éves korában cselédnek adták Luccába a Fatinelli családhoz. Zita egész életében megmaradt a család szolgálatában. Hamarosan belépett a ferences III. rendbe, később megtanult írni-olvasni, hogy a ferences zsolozsmát (Szűz Mária kis zsolozsmája) tudja végezni. Elérte azt, hogy a kezdetben egyáltalán nem vallásos család és a cselédség is buzgó kereszténnyé lett. A tisztaság erényét nagy gonddal őrizte, jellemezte még a hűség, a munkaszeretet és a szegények iránti törődés.
Tartalomjegyzék |
Legendaszerű történetek [szerkesztés]
A San Frediano templom festményei ilyen eseményeket örökítenek meg:
- a rózsacsoda legenda, mely Árpád-házi Szent Erzsébet életében is szerepel,
- angyalok sütik a kenyeret, miközben ő az imában elmerül
- a kútnál vizet merít a vándornak s a víz borrá változik
- egy koldust köpenyével betakar, sötét este őrangyala kíséri zarándokútján
Egészen hatvan éves koráig dolgozott, és a Fatinelli-házban halt meg 1278 április 27-én. A luccai San Frediano templomban őrzik Szent Zita földi maradványait.
Szentté avatása-ünnepe [szerkesztés]
1696- XII. Ince pápa a szolgálóleányok védőszentjévé avatta. A luccai San Frediano templomban őrzik egy ereklyetartó szekrényében Szent Zita, Lucca védőszentjének és a szolgálólányok földi maradványait.
- Vallási ünnepe április 27.
