Szent Rumbold-katedrális

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Rumbold-katedrális
Világörökség
St-Romboutskathedraal.jpg
A Szent Rumbold-katedrális, előtérben Ausztriai Margit szobra
Adatok
Ország Belgium
Világörökség-azonosító 943-016
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 1999
Elhelyezkedése
Szent Rumbold-katedrális (Belgium)
Szent Rumbold-katedrális
Szent Rumbold-katedrális
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 51° 01′, k. h. 4° 28′Koordináták: é. sz. 51° 01′, k. h. 4° 28′

A flandriai Mechelen városában található Szent Rumbold-katedrális a Mechelen-Brüsszeli Főegyházmegye főtemploma, illetve a belga egyháztartomány metropolitájának temploma, ezzel a belga katolikus egyház központja is. A katedrális késő gótikus stílusban épült és egyik jellegzetessége 97 méter magas, befejezetlen harangtornya. A torony 56 másik belgiumi és franciaországi haragtoronnyal együtt az UNESCO világörökségének része[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katedrális tornya, előtérben a Grote Markt házai

A katedrálist a németalföldön tevékenykedő ír misszonárius, Szent Rumbold emlékének szentelték. A templom építése a 13. században kezdődött, háromhajós, kereszt alaprajzú elrendezéssel. Ekkor épült fel a főhajó, a kereszthajó (vagy transzept), a három mellékhajó és a kórus. A katedrálist 1312-ben szentelték fel.

1335-ben a város kezdeményezésére a templomot átépítették, a főhajó belmagasságát növelték, a kórust megnagyobbították, az oltár mögé kerengőt és hét mellékkápolnát toldottak be. Az építkezés feltehetően Jean d'Oisy tervei alapján zajlott. A kórus mennyezetét csak 1451-ben sikerült befejezni. Innentől kezdve minden erőforrást a torony befejezésére fordítottak (ld. lent), illetve 1500-ban egy kápolnát toldottak az északi mellékhajóhoz.

A németaldöldi szabadságharcot megelőző vallásháborúk során a katedrális megrongálódott, az eredeti berendezés teljesen megsemmisült. Súlyos károk érték az épületet az első világháború során is és 1972-ben, amikor tűz ütött ki a katedrálisban.

A templom egyes, 14. század során épített részei a brabanti gótikus stílus legkorábbi képviselői. A katedrális egészében a késő gótikus építészet egyik kiemelkedő alkotása, az itt alkalmazott stílust később széles körben másolták, mint például a lieri St. Gummaruskerk építése során.

1999-ben a katedrális tornyát, 56 másik belga és francia középkori harangtoronnyal együtt, felvették az UNESCO világörökségi listájára.

Főbb adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lucas Faydherbe, a templombelső díszítéséért felelős szobrász
  • Építész: Jean d'Oisy, majd később a Keldermans család tagjai
  • Építőanyag: brabanti mészkő és homokkő
  • Teljes külső hossza: 118 méter
  • Kereszthajó külső szélessége: 41,2 méter
  • Középső hajó belmagassága:28 méter
  • Nyugati torony magassága: 97 méter (befejezetlen – a teljes tervezett magasság 167 méter)
  • Lépcsők száma: 514
  • A kórus legnagyobb szélessége: 13,3 méter
  • Teljes alapterülete: 3870 m2
  • Bejáratok: a torony lábánál, illetve az északi és déli mellékhajóban
  • Oltár: barokk stílusú, fa, Szent Rumbold ereklyéivel, Lucas Faydherbe alkotása
  • Egyéb: a templom belsejét Anthony van Dyck, Michiel Coxie és Gaspard de Crayer festményei díszítik. Az apostolok szobrai és a kripta Lucas Faydherbe alkotása

A templom belseje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom eredeti belső kialakítása a németalföldi protestánsok és katolikusok összecsapásainak következtében megsemmisült. A jelenlegi belsőt 1655-ben Lucas Faydherbe alakította ki, aki barokk stílusban díszítette fel a katedrális belsejét. A barokk főoltárt Szent Rumbold ereklyetartójával fából faragta ki. A főhajót a 12 apostol kőből faragott szobra díszíti. Faydherbe alkotása még Andreas Cruesen érsek sírboltja is.

A templombelső díszítő festmények közül a legnevezetesebb a Szt. Anna kápolnában található Van Dyck kép, a Krisztus a kereszten.[2] A többi festmény Abraham Janssens, Gaspar de Crayer és Michiel Coxcie németalföldi festők munkája.

A torony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katedrális tornya és a déli mellékhajó

A katedrális befejezetlenül is 97 méter magas tornya dominálja a városközpontot, illetve a környező sík vidéket. A torony tetejéről tiszta időben akár a 25 km-re levő Brüsszelt is lehet látni.

A katedrális építése során a torony tervezett magassága 600 mecheleni láb volt, ami kb. 167 méternek felel meg. A torony megtervezésével és felépítésével a Keldermans kőműves-dinasztiát bízták meg, akik 1449-ben kezdtek el dolgozni az alapokon és 1452. május 22-én Jan Van Muse polgármester fektette le a torony alapkövét. Az építkezés minden évében 1,5 méterrel magasították a tornyot.

A torony befejezésére végül a város pénzügyi nehézségei miatt nem került sor. Az 1500-as évek közepére a protestánsok és katolikusok között kiéleződő feszültségek a katedrális megrongálódásához vezettek. A város által védelmi célokra felhalmozott lőpor 1546-ban felrobbant, a 200 halott mellett a város csaknem harmada romba dőlt és újjá kellett építeni. Ekkor kezdték volna csak a nyolcszögletű folyosó felépítéséhez, ahol a város tűzőrsége állomásozott volna. Az építkezést végül a 97,28 méteres magasság elérése után leállították.

A torony szintjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katedrális tornyának keresztmetszeti rajza
Ingang - Bejárat
Kraankamer - Daruszoba
Smidsekamer - Kovácsszoba
Klokkenkamer - Harangszoba
Uurwerkenkamer - Óraműszoba
Beiaardkamer - Harangjátékszoba
Askelder - Padlás

A toronynak jelenlegi állapotában hat emelete van:

  • A Daruszoba (Kraankamer): erről a szintről üzemeltették a darut, amivel a harangjáték elemeit (amelyek súlya a 8 tonnát is eléri) a helyére emelték. A darut kilenc ember kezelte.
  • A Kovácsszoba (Smidsekamer): ezen az emeleten dolgozott a katedrális kovácsa, aki a templom díszítéseit, szerkezeti elemeit készítette el, illetve a kőművesek szerszámait tartotta karban. Ezen a szinten helyezték el végül a tűzőrséget.
  • A Harangszoba (Klokkenkamer): ezen a szinten helyezték el a legrégebbi harangjáték harangjait és a működtető szerkezetet. Ma a harangjátéknak 49 harangja van, a legrégebbit 1480-ban öntötték, de a legtöbbet a 17 század során Pieter en François Hemony öntőmesterek készítették. Ma ezen a szinte a katedrális történetét bemutató múzeum üzemel.
  • Az Óraműszoba (Uurwerkenkamer): ezen a szinten helyezték el a teljesen automatikusan működő óraművet. A szerkezet működését összesen 1,5 tonnás elérő súlyok és ellensúlyok rendszere tette lehetővé. A szerkezet a torony négy oldalán elhelyezett órákat üzemeltette. Az első világháború során a német tüzérség súlyosan megrongálta az óraművet, ami ezután nem működött. 1963-ban az órát eltávolították a toronyból. Az óra számlapjának átmérője 14 méter volt (összehasonlításképpen: a második legnagyobb számlap az antwerpeni Onze-Lieve-Vrouwekathedraal tornyán található, átmérője 7 méter). Jelenleg a város vezetése az óraszerkezet helyreállítását és visszahelyezését fontolgatja.
  • A Harangjátékszoba (Beiaardkamer): ezen a szinten készült el a 80-as években a mai is üzemelő harangjáték. Az összesen 49 harangot 1981-ben a Koninklijke Klokkengieterij Eijsbouts öntötte.
  • A Padlás (Askelder)

A torony befejezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katedrális a levegőből, középen a transzept fölé épített kistorony

Az 1970-es évek során elkészült egy tanulmány a torony befejezésének lehetőségeiről. A pénzügyi helyzet mellett a torony statikai állapotát is vizsgálták, hogy a jelenlegi technika és építőanyagok felhasználásával erre lehetőség lenne. A torony alapjára jelenleg 6.5 kg/cm2 nyomás nehezedik, a tervezett magasság (167 méter) elérésével ez 7.5 kg/cm2-re nőne, míg az altalaj és az alapzat 13 kg/cm2 nyomásnak képes ellenállni.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akik megmászták a torony 514 lépcsőjét:

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mecheleniek csúfneve, a Maneblussers (holdoltók) is a toronyhoz kapcsolódik, és arra a történetre vezethető vissza, miszerint 1687. január 27-e éjszakáján a felhők mögé rejtőző telihold vörös fénnyel áraszotta el a Szt. Rumbold katedrális tornyát. A torony ablakain visszaverődő holdfényt egy hazafelé botorkáló részeg tűznek látta és „Segítség, ég a torony!” („Help, de toren brandt!”) kiáltásokkal riasztotta a lakosokat. A legmélyebb álmukból ébredő mecheleni polgárok, élükön a polgármesterrel és a városi tanáccsal, azonnal nekiláttak az oltásnak (hiszen például a toronyban tárolták a városi levéltár legfontosabb okmányait, az adományleveleket, okiratokat, stb.), és már majdnem elérték a torony tetejét, mikor a hold előbukkant a felhők mögül és tisztán megvilágította a sértetlent tornyot.[3]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Rumbold-katedrális témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Geoguide Mechelen. Pierre Diriken. D/1992/6206/4
  • GODENNE L., Malines, jadis et aujourd’hui, Malines, 1908, p. 63-131.
  • MARDULYN J.F., Malines et ses environs.
  • HUYBENS G (réd.), Carillons et tours de Belgique, (Gand, 1994) p. 124-125.,
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sint-Romboutskathedraal című holland Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]