Szent Maximilian Kolbe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Maximilian Kolbe
Fr.Maximilian Kolbe 1939.jpg
vértanú
Születése
1894. január 8.
Zduńska Wola
Halála
1941. augusztus 14. (47 évesen)
KZ Auschwitz-Birkenau
Egyháza római katolikus
Boldoggá avatása 1971. október 17.
Boldoggá avatta: VI. Pál pápa
Szentté avatása 1982. október 10.
Szentté avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja augusztus 14.
Jelképei ferences rendi habitus (csuha), rajta rabcsíkos kabát, a háttérben szögesdrót.
Minek/kiknek a védőszentje? keresztény sajtó és újságírók; családok, rabok, internet és a rádióamatőrök
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Maximilian Kolbe témájú médiaállományokat.

Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8.Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegény szülők gyermekeként egy lengyelországi kisvárosban, Zdunska Wolában született 1894-ben . A keresztségben a Rajmund nevet kapta. Német ősöktől származó apja Julius Kolbe volt, édesanyja Maria Dabrowska. Négy testvére közül kettő korán meghalt tuberkulózisban. Apja először gyári munkásként kereste kenyerét, később egy vallásos kiadványokat forgalmazó könyvesboltot vezetett. Az apa 1914-ben belépett a Józef Piłsudski tábornok által vezetett, az orosz megszállók ellen, a lengyel függetlenségért harcoló légióba. Az oroszok elfogták és kivégezték.

Rajmund 1907-ben lépett a minorita rendbe. A középiskolát Lembergben a ferencesek kisszemináriumában végezte, 1910-től ugyanitt volt novícius. A rendben a Maximilian nevet kapta. Filozófiát 1912-től Krakkóban és Rómában a Gregoriana Egyetemen, teológiát 1915-től szintén Rómában a Seraphicumban (a Nemzetközi Ferences Kollégiumban) tanult, mindkét helyen doktorátust szerezve. 1914. október 1-jén tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat. 1918. április 28-án szentelték pappá Rómában.

Lengyelországba visszatérve kezdetben tanár és kórházlelkész volt. Hat rendtársával megalapította a Militia Immaculatae (A Szeplőtelen Szűz Katonái) társulatot. 1919-től Krakkóban a rendi szeminárium filozófia és egyháztörténelem tanára. Tüdőbetegségéből felgyógyulva elindította a Rycerz Niepokalanej (A Szeplőtelen Szűz Lovagja) című folyóiratot. Emellett napilapot is irányított, valamint katolikus rádióállomást alapított. 1927-ben Varsó mellett megalapította Niepokalanow (a Szeplőtelen városa) kolostorát, mely irányítása alatt gyors virágzásnak indult.

Rendje 1930-ban Japánba küldte missziós szolgálatra. Nagaszakiban egy ferences kolostort, egy második Niepokalanowot alapított. A szemináriumban filozófiát tanított, és a helybeli papokkal együtt szerkesztette a japán nyelvű Lovagot, mely 1930-ban tízezer, 1934-ben pedig már hetvenezer példányban jelent meg. A Távol-Keleten töltött évek alatt két kisszemináriumot alapított japán fiatalok részére.

Hazatérése után, 1936-tól ismét Niepokalanow házfőnöke. 1939-ben, a háború kitörése után nem sokkal a Gestapo negyven rendtársával együtt letartóztatta, 4 hónapig volt börtönben.

Üvegablak a szombathelyi ferences templomban

1941. február 17-én újra letartóztatták, mivel rádióján németellenes műsort sugárzott, valamint lengyel, zsidó és ukrán üldözötteket bújtatott, illetve menekülésüket segítette. Először a varsói központi börtönbe szállították, majd május 20-án az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Ő volt a 16670-es számú rab.

Augusztus 1-jén a tábor 14-es barakkjából, ahol Maximilian Kolbe is élt, megszökött egy rab. A tábor parancsnoka bosszúból a barakk tíz lakóját éhhalálra ítélte. Ekkor Kolbe atya önként vállalta a halált egy kétgyermekes családapa, Franciszek Gajowniczek helyett. A tíz foglyot egy félig földbe ásott bunkerbe zárták össze, hogy lassú éhhalál végezzen velük. A bunkerből mindvégig hallatszott az imádság és az ének, amit Kolbe atya vezetett a halálraítéltek között. Két hét után már csak ő volt életben (böjthöz szokott szervezete bírta az éhezést). Nagyboldogasszony vigíliáján egy injekcióval oltották ki életét. Franciszek Gajowniczek túlélte a tábort, 1995-ben hunyt el.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, majd 1982. október 10-én II. János Pál pápa szentté avatta. Mindkét eseményen részt vett Franciszek Gajowniczek is.

Liturgikus ünnepét a katolikus egyházban augusztus 14-én tartják. A szent ábrázolása: barna, ferences rendi habitus (csuha), rajta rabcsíkos kabát, a háttérben szögesdrót. A keresztény sajtó és újságírók védőszentje, emellett a családok, rabok, az internet és a rádióamatőröké is. Mértéktelenség (torkosság, iszákosság) elleni harcban kérik oltalmát.

Krzysztof Zanussi rendező 1990-ben másfél órás filmet forgatott „Életet az életért” címmel Maximilian Kolbe életéről.[1], [2]

A 2011-es évet a lengyel szenátus Maximilián Kolbe-évvé nyilvánította, mártírhalálának 70. évfordulója alkalmából.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ŻYCIE ZA ŻYCIE. MAKSYMILIAN KOLBE (lengyel nyelven). filmpolski.pl. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  2. Bodnár Dániel: Krzysztof Zanussi: Életet az életért. Magyar Kurír, 2010. május 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)
  3. Az Eleai vendég: Magára vállalta fogolytársa halálbüntetését. mindennapi.hu, 2011. március 19. (Hozzáférés: 2014. augusztus 4.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Maximilian Kolbe című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Illényi Balázs: Finom hangolás. A rádióamatőrök és a történelem. HVG, 2008. december 6. pp. 78–82.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]