Szent László-templom (Ógyalla)

a Szent László király templom

Az ógyallai Szent László templom, 1912-1913 között épült. A magyar szecessziós építészet egyik jellegzetes példája a mai Szlovákia területén. A templomot Medgyaszay István tervezte, aki elsősorban a vasbeton merész alkalmazása miatt vált híressé Magyarországon. Ennek ellenére ezen építményén a vasbeton nem tölt be különösebben lényeges szerepet, mivel ezen építmény új korszakot nyitott meg munkásságában, mellyel elkezdett érdeklődni a fa felhasználása iránt.

Története

A Szent László királynak szentelt római katolikus templom az egykori barokk templom helyén áll, melyet 1718-ban építettek, és az 1763-as földrengés után restauráltak. Az 1911-es tűzvész során - melyben több gyallai épület, közöttük a plébánia épülete is megsérült - az öreg templom leégett. Az új plébániát Medgyaszay javaslata alapján készítették. A tervek egyik kidolgozója Boldoghy Gyula volt.

A templom alaprajza

A templom szecessziós épület, melyet az erdélyi gótikus építészet ihletett. A templom nyolcszögletű alaprajzú, mely nyolcszögből négy oldalsó szár türemkedik ki, melyek együtt egy keresztet formáznak. Ezek egyike meghosszabbított. Itt található a templombejárat. A sekrestye szintén sokszögletű, a kereszt szárai között helyezkedik el északnyugati irányban.

A templom beltere

A belső teret felülről a fából készült kupola zárja le. A kupola sötét színe kontrasztot teremt a környező falak fehér színével, amelyek a kereszt száraival enyhén nyomott Tudor boltívekkel kapcsolódnak. Az oldalsó terek fa boltozat ezen boltíveket követi. A kórust a központi tértől népi motívumokkal díszített faragott fa korlát különíti el. Ugyanezen népi motívumok díszítik a szószéket is. Az eredeti szószék megsemmisült, nemrégiben készült el ennek a másolata. A kórus és az oldalsó terek fa mennyezete karcsú fapilléreken nyugszik. A pillérek voluta főkkel vannak ellátva, melyek díszítését az erdélyi népművészet inspirálta.

A templom szerkezete

A belső és külső tér szerves egységet képeznek. A külső rész egysége a templombelsővel egyedül a boltozatos szerkezettel bomlik meg, mely a külső részen nem jelenik meg megfelelően. A kupolát sátortető fedi, melynek csúcsán funkció nélküli lucerna van sokszögű alaprajzzal. Az oldalsó terek tört hengeres boltozatát félnyeregtető. A falak sima felületét csak az ablaknyílások periodikus váltakozása szakítja meg, melyek teljes boltívben végződnek. Díszítőelemeket csak a fából készült részeken látunk. A külső térben díszítettek csak a tetőt tartó konzolok. A fából készült konstrukciós elemek Medgyaszay művészeti elképzeléseinek megtestesülései. Foglalkozott ugyanis a különböző építőanyagok művészi módon történő felhasználásával. Ezt bizonyítja a fából készült kupola szerkezeti megformálása, illetve a fából készült mennyezet a konzolokkal, melyeket mint kontrasztot érzékel a szemlélődő a tiszta beltérrel.

A templom méretei

• A torony magassága: 48 m
• A torony alaprajzának területe: 20 m²
• A templom teljes alaprajzának területe: 435 m²
• Befogadóképesség: 164 személy
• Kórus területe: 135,50 m²
• Kórus befogadóképesség: 240 személy
• Együttes terület: 570,50 m²
• Állóhely: 1100 személy
• Férőhely együtt: 1550

Felhasznált irodalom

• Kathy Imre: Medgyaszay István, Akadémia kiadó, Budapest, 1979
• Gerle-Kovács-Makovecz: A századforduló magyar építészete, Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest, 1990
• Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. ISBN 963-10-1780-X
• Kós Károly: Hármaskönyv, Irodalmi könyvkiadó, Bukarest, 1993
• Rév Ilona: Építészet és enteriőr a magyar századfordulón, Gondolat, Budapest, 1983
• Pamiatky a múzeá 2/93, Adriana Bögiová, strana 14-15-16
• Dulla-Moravčíková : Architektúra Slovenska v 20.storočí, Slovart, Bratislava 2002
• Lukáčová-Bašo-Krivošová-Dohnány: Sakrálna architektúra na Slovensku, vydavateľstvo KT, Komárno 1996