Szent Hedvig katedrális (Berlin)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Hedvig katedrális (Berlin)
Sankt Hedwigskathedrale Bebelplatz 2.jpg
Építési adatok
Elhelyezkedése
Szent Hedvig katedrális (Berlin)  (Németország)
Szent Hedvig katedrális (Berlin)
Szent Hedvig katedrális (Berlin)
Pozíció Németország térképén
é. sz. 52° 30′ 57″, k. h. 13° 23′ 41″Koordináták: é. sz. 52° 30′ 57″, k. h. 13° 23′ 41″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Hedvig katedrális (Berlin) témájú kategóriát.
St Hedwig's Cathedral, Berlin.jpg

A Sziléziai Hedvignek szentelt Szent Hedvig katedrális Berlin érseki székesegyháza a Bebelplatzon; ez a berlini főegyházmegye székhelye[1].

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1747-ben II. Frigyes porosz király a reformáció után első ízben — a vallási tolerancia szimbólumaként — engedélyezte Berlinben egy új katolikus templom építését, mivel a városba tömegesen települtek be a katolikusok, főleg a háború sújtotta Felső-Sziléziából. A munkával Wenzeslaus von Knobelsdorff építészt bízták meg, aki a római Pantheont akarta lemásolni. 26 évig (1747–1773) építkeztek (bár az ismétlődő pénzhiány miatt több, hosszabb-rövidebb szünettel). A munka így is befejezetlen maradt, mert a 40 m-es kupolát nem tudták felépíteni. A székesegyház ezért ideiglenes jelleggel favázas zsindelytetőt kapott, amíg több mint egy évszázaddal később (1887-ben) Johann Boumann föl nem építette a kupolát.

A Kristályéjszaka pogromjai (1938 november 9–10.) után a templom arról vált nevezetessé, hogy kanonokja, Bernhard Lichtenberg minden este nyilvánosan imádkozott az üldözött zsidókért. Ezért a nácik letartóztatták Lichtenberget, aki úton a dachaui koncentrációs tábor felé meghalt. Hamvait 1965-ben visszaszállították Berlinbe, és a templom kriptájában helyezték el. A II. világháborúban az épületet szinte porig bombázták, majd 1952 és 1963 között Hans Schwippert tervei alapján az eredetivel közel azonosan újraépítették.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az altemplom kálvária-stációit Josef Hegenbarth festette 1962-ben, néhány héttel halála előtt; ez a művész utolsó jelentős alkotása.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]