Szent Hedvig-katedrális (Berlin)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szent Hedvig katedrális (Berlin) szócikkből átirányítva)
Szent Hedvig-katedrális
Sankt Hedwigskathedrale Bebelplatz 2.jpg
Elhelyezkedése
Szent Hedvig-katedrális (Németország)
Szent Hedvig-katedrális
Szent Hedvig-katedrális
Pozíció Németország térképén
é. sz. 52° 30′ 57″, k. h. 13° 23′ 41″Koordináták: é. sz. 52° 30′ 57″, k. h. 13° 23′ 41″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Hedvig-katedrális témájú médiaállományokat.
Belseje, 2014. június
St Hedwig's Cathedral, Berlin.jpg

A Sziléziai Hedvignek szentelt Szent Hedvig-katedrális Berlin érseki székesegyháza a Bebelplatzon; ez a berlini főegyházmegye székhelye[1].

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1747-ben II. Frigyes porosz király a reformáció után első ízben — a vallási tolerancia szimbólumaként — engedélyezte Berlinben egy új katolikus templom építését, mivel a városba tömegesen települtek be a katolikusok, főleg a háború sújtotta Felső-Sziléziából. A munkával Wenzeslaus von Knobelsdorff építészt bízták meg, aki a római Pantheont akarta lemásolni. 26 évig (1747–1773) építkeztek (bár az ismétlődő pénzhiány miatt több, hosszabb-rövidebb szünettel). A munka így is befejezetlen maradt, mert a 40 m-es kupolát nem tudták felépíteni. A székesegyház ezért ideiglenes jelleggel favázas zsindelytetőt kapott, amíg több mint egy évszázaddal később (1887-ben) Johann Boumann föl nem építette a kupolát.

A Kristályéjszaka pogromjai (1938 november 9–10.) után a templom arról vált nevezetessé, hogy kanonokja, Bernhard Lichtenberg minden este nyilvánosan imádkozott az üldözött zsidókért. Ezért a nácik letartóztatták Lichtenberget, aki úton a dachaui koncentrációs tábor felé meghalt. Hamvait 1965-ben visszaszállították Berlinbe, és a templom kriptájában helyezték el. A II. világháborúban az épületet szinte porig bombázták, majd 1952 és 1963 között Hans Schwippert tervei alapján az eredetivel közel azonosan újraépítették.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az altemplom kálvária-stációit Josef Hegenbarth festette 1962-ben, néhány héttel halála előtt; ez a művész utolsó jelentős alkotása.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]