Szent György Lovagrend

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szent György Lovagrend címere
A Szent György Lovagrend alapító levele (1326)

A magyarországi alapítású Szent György Lovagrend a legrégebbi világi lovagrend, hiszen a korábban alakult lovagrendek mind egyházi lovagrendek voltak.

1326. április 24-én, Szent György napján Károly Róbert király Boleszló esztergomi érsek és a magyar püspöki kar jelenlétében hozta nyilvánosságra a rend statútumát Visegrádban, azonban egyes kutatók szerint a rendet 3 évvel korábban alapították. A lovagok világi és egyházi szolgálatokat egyaránt elláttak. Egyházi feladatukból fakadt a kereszténység védelme, az ünnepek fényének biztosítása, a gyöngék, a szegények és az elesettek védelme, támogatása. Ők óvták a király és az udvartartás szereplőinek biztonságát, őrizték az 1323-ban a visegrádi fellegvárba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők adták a király kíséretét és a szabályok ellenőrzése is a feladatukat képezte.

„A Szent György vitézek rendjének szabályai” szerint a társaságnak egyszerre 50 tagja lehetett. Vitézei fekete, térdig érő, csuklyás posztó köpenyt viseltek, a köpeny belsejébe írták jelmondatukat: „Valósággal igaz vagyok e baráti renddel szemben”.[1]

A rend alkotmányát 1990-ben régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően felújították. A lovagrend több területen tevékenykedik: hagyományápolás, ezen belül a történelmi évfordulók megünneplése, a középkori kutatások elősegítése és publikálása; oktatás, tudományos összejövetelek szervezése; lelki gondozás; adományok és segélyek gyűjtése.

A Szent György Lovagrend jogállása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent György Lovagrend mind a kánonjog, mind a világi jog alapján jogszerűen lett megalapítva és törvényes fennállása soha nem szűnt meg. A kommunista rendszerbeli nyugvásából 1990-ben – történészek és régészek elhatározásából – szerveződött újjá. Rendi alkotmányát a régi szellemben, de a 20. század végi követelményeknek megfelelően újraalkották. A lovaggá ütés szertartását előzetes szentmise után – ünnepélyes keretek között – a visegrádi királyi palota lovagtermében végzik az 1326-os alapítás helyén. 1996-ban közhasznú szervezetté nyilvánították.

A lovagrend a Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromba vett védjegyei: a Szent György Lovagrend szóösszetétel, a rend színes ábrás címere, annak hét betűvel jelzett jelmondata, színes ábrás insigniája. Elsőbbségének dátuma: 2001. március 28. A Szent György Lovagrendhez kapcsolódó kizárólagos jogokat a lovagrend magisztrátusa gyakorolja. Ez az alapítás helyével egyezik meg. Ezzel a lovagrend Visegrád ezer éves történelmi örökségének organikus és elidegeníthetetlen részének tekinthető.

A lovagrend szervezeti felépítését, tevékenységi körét a Rendi Alkotmány és a Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) tartalmazza. Napjainkban több lovagrend is viseli Szent György nevét.

Szent György lovagrend alapító tagjai (1326. április 24) [2][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1. sárvári és felső-vidéki Szécsényi Tamás nádor, erdélyi vajda, kancellár
  • 2. Nekcsei Demeter mester, tárnokmester, világi bíró
  • 3. telegdi Telegdi Csanád egri püspök, egyházi bíró
  • 4. Ártándy Pál udvari lovag
  • 5. Básztély nembéli Rozgonyi István udvari lovag
  • 6. Básztély nembéli Rozgonyi László udvari lovag
  • 7. pelsőczi Bebek Domokos udvari lovag
  • 8. karthali Bornemisza János udvari lovag
  • 9. Csém nembéli "Ravasz" Miklós udvari lovag
  • 10. Dalmady Tamás udvari lovag
  • 11. kövecsei Dancs zólyomi ispán
  • 12. Décsy Ferenc udvari lovag
  • 13. dörögdi Dörögdi Miklós pozsonyi prépost
  • 14. szentgyörgyi és verebélyi Drágffy János ugocsai főispán
  • 15. gereni és homonnai Drugeth Fülöp nádor
  • 16. gereni és homonnai Drugeth János ispán
  • 17. gereni és homonnai Drugeth Vilmos ispán
  • 18. garai Garai Miklós főlovászmester
  • 19. garai Garai Pál főispán
  • 20. Gilétfi Miklós udvari lovag
  • 21. Gút-Keled nembéli Maróti István udvari lovag
  • 22. Hédervári Lőrinc udvari lovag
  • 23. zekchewi és zilahi Herczegh Miklós udvari lovag
  • 24. idősb. Kórógyi Fülöp udvari lovag
  • 25. Ákos nembéli István veszprémi püspök
  • 26. János (ezen a néven III.) nyitrai püspök
  • 27. Kanizsai László udvari lovag
  • 28. Kanizsai Lőrinc udvari lovag
  • 29. buzini Keglevics Péter udvari lovag
  • 30. Kolos fia Kolos mester
  • 31. Köcski Sándor országbíró
  • 32. Kőszegi András Nyugat-Dunántúl ura
  • 33. Lackfi István bán
  • 34. hathalmi és dákai Laki Miklós mester
  • 35. Losonci Tamás udvari lovag
  • 36. szinyei Merse Miklós udvari lovag
  • 37. szinyei Merse Péter udvari lovag
  • 38. csulai és dadai Móré László udvari lovag
  • 39. Nagymartoni Pál ispán
  • 40. Rénold nádor fia Gyula udvari lovag
  • 41. Sebesi "Csorba" Péter mester
  • 42. szilágyi-szécsi Szécsi Dénes bán
  • 43. szilágyi-szécsi Szécsi Dezső udvari lovag
  • 44. bályogi-hégen Szénás László udvari lovag
  • 45. Tarkövi Kelemen udvari lovag
  • 46. Tarkövi László udvari lovag
  • 47. Tomory Miklós udvari lovag
  • 48. Újlaki Lőrinc udvari lovag
  • 49. Zách Felicián udvari lovag
  • 50. zichi és vásonkeői Zichy László udvari lovag

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fügedi, Erik: Ispánok, bárók, kiskirályok (Counts, Barons and Petty Kings); Magvető Könyvkiadó, 1986, Budapest; ISBN 963-14-0582-6.
  • Kristó, Gyula (editor): Korai Magyar Történeti Lexikon - 9-14. század; Akadémiai Kiadó, 1994, Budapest; ISBN 963-05-6722-9.
  • Cseke, László: Visegrád ezer éve. Almanach. Kiadta: Visegrád város önkormányzata, 2009, Visegrád; ISBN 978-963-06-9989-1.
  • Knoll, Gyula: Lovagok - a keresztes háborúkban. A Szent György Lovagrend Visegrádon. Kiadó: Agenda Natura Kft. ISBN 978-963-9849-09-9