Szent Adalard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szent Adalard (751 körül – 827. január 2.[1]) teológus, szerzetes.

Apja Bernárd, Martell Károly fia, anyja Kis Pipin féltestvére. Unokatestvére volt az első frank császárnak, Nagy Károlynak. Teológiai tanulmányait Nagy Károly udvarában folytatta és már nagyon fiatalon a palota grófja lett.

Húszévesen lépett be a corbie-i kolostor szerzetesei közé Pikárdiában. Hogy még távolabb élhessen a földi világtól, a monte cassinói kolostorba ment, de unokatestvére visszaküldte Corbie-ba, ahol apáttá választották. Ebben az időben tette meg őt Károly fia, Pipin itáliai király első miniszterévé. Amikor 814-ben Bernárd, Pipin fia, a császári koronát próbálta megszerezni, I. Jámbor Lajos meggyanúsította Adalardot, hogy segíti a lázadót és Hermoutier-be, a mai Noirmoutier-be, az azonos nevű szigetre száműzte. Hét évvel később, belátva hibáját, Lajos visszahívta Adalardot és főtanácsosává tette.

822-ben Adalard és bátyja, Wala egy kolostort alapítottak (Új) Corvey néven Vesztfáliában. Adalardot számos francia és Rajna-menti templom és város védőszentjeként tisztelik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Pallas szerint 733 k. - 826