Szentábrahámi Lombard Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentábrahámi Lombard Mihály
Szentabrahami.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Szentábrahámi Lombard Mihály
Cím püspök
Született Városfalva, 1683.
Nemzetiség magyar
Elhunyt Kolozsvár, 1758. március 30.
Sírhely Házsongárdi temető
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet unitárius

Hivatal püspök
Hivatali idő 1737-1758
Elődje Pálfi Zsigmond
Utódja Agh István


Szentábrahámi Lombard Mihály (Városfalva, 1683. – Kolozsvár, 1758. március 30.), unitárius püspök.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városfalván született a helybeli unitárius lelkész, Szentábrahámi György fiaként.

Iskoláit Kolozsváron 1710-ben végezte. A nagyszebeni országos bizottság unitárius tagjai mellett hitszonokként működött, majd külföldön tanult a leydeni és a odera-frankfurti egyetemeken. Külföldi tanulmányát homoródszentmártoni Biró Sámuel támogatta. Külföldről 1715. augusztus 18-án érkezett haza. Előbb Biró Sámuel fiainak házitanítója volt, majd 1716. február 27-étől a kolozsvári unitárius iskola tanára. Átélte a kollégium 1718. évi elvételét és a belső magyar utcai épületbe való átköltözést.

Tanított egyetemes egyháztörténelmet, földrajzot, jogot, csillagászatot, fizikát, geometriát, teológiát és egyháztörténelmet.

1720-ban nősült. Felesége Takács Sára volt.

1720-ban az iskola igazgatójául választották. Igazgatóként megteremtette az új iskola működésének feltételeit. Az 1718-20-as évek ínsége és a fellépett pestis alatt az éhező diákok a patrónusok és a nemesek jóindulatától függtek. 1731-ben ismét élelmezési problémák álltak elő. Szentábrahámi meghatározta az igazgatói hatáskört és igyekezett annak érvényt is szerezni.

1724-ben főjegyzővé, majd 1737-be püspökké, a kolozsvári egyházközség papjává és a kolozs-dobokai kör esperesévé választották.

A püspöki tisztséget 21 évig viselte. Kitűnt apostoli munkásságával, a vallásos élet megelevenítésével, a hitvédelemmel és az egyházépítéssel. A korabeli unitárius egyház szemének, szívének és szájának mondták. Ő volt a 18. század legnagyobb unitáriusa, s az egyház második alapítója.

1758. március 3-án halt meg. Április 5-én temették, temetési beszédet Fejérvári Sámuel és Agh István mondtak. Sírja a házsongárdi temetőben található.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A keresztény hittudomány összege az unitáriusok szerint” (latin nyelven megjelent 1787-ben), magyar fordítója Derzsi Károly és Albert János volt. A könyv magyar nyelven 1899-ben jelent meg Ferencz József előszavával.

Írt tankönyveket, gyászbeszédeket és imádságokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]