Szende Béla (gépészmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szende Béla
Született1905. december 5.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt1957. április 29. (51 évesen)
magyar Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiKossuth-díj (1959)
SírhelyeFarkasréti temető (30/3-1-49)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Szende Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Szende Béla (Budapest, 1905. december 5. – Budapest, 1957. április 29.[3][4]) gépész- és villamosmérnök.[5]

Életpályája[szerkesztés]

Egerben a Ciszterci Gimnáziumban érettségizett 1923-ban[forrás?]. Budapesten a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karának hallgatójaként kezdett foglalkozni a repüléstechnika elektronikai feladataival.

A harmincas években a Magyar Repülőkísérleti Intézetnél a rádiórészleget vezette. 1943-ban leszerelt és polgári alkalmazottként Csepelen a Dunai Repülőgépgyárban a rádióosztály vezetőjeként dolgozott tovább.

A háború után megalakította a FULMEN céget, ahol elektronikai műszereket készítettek, gyakran a tönkrement repülőgépek még fellelhető alkatrészeiből. Az államosítás után 1949-től alkalmazottként régi cégénél folytatta tovább kutatásait a rádióhullámok terjedésével kapcsolatban.

Kutatási területe[szerkesztés]

1951-től már foglalkozott az ionoszféra változásainak a nagytávolságú rádió-összeköttetésekre gyakorolt hatásával. 1954-re elkészült az ionoszféra-kutató berendezés, amelyet később fiatal munkatársaival fejlesztettek tovább. A berendezés segítette a nagytávolságú rádiós kapcsolatok megvalósítását és szerepet játszott a rakétatechnikában, az űrkutatásban is.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Az ionoszférakutató berendezés 1958-ban a brüsszeli Világkiállításon Nagydíjat nyert. Munkáját itthon halála után 2 évvel, 1959-ben – Halmágyi Tiborral, Hofgard Károllyal és Tófalvi Gyulával megosztva – posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]